1.rész Találkozás

2.8K 135 2
                                    



 Ma is mint ezen a héten minden nap, az utolsó óráról elengedték az iskola diákjait hogy még sötétedés előtt hazaérjenek. Hogy miért ? Az  elmúlt egy hónapban eléggé feltűnőek lettek a várost uraló bandák .És már elég sok problémát okoztak  , így ezek megelőzése érdekében hozták ezeket az új törvényeket. Hisz már pár lányt és fiút  zaklattak , illetve erőszakoltak meg. Undorítónak tartom őket,legszívesebben eltüntetném mindegyiket a föld felszínéről.
Miközben ezen gondolkodtam, leszállva a villamosról majd a hosszú úton battyogok hazafelé a mai fárasztó nap után. Ép annál a kisboltnál haladtam el amibe minden reggel be szoktam menni, amikor dörömbölés hallatszott ki a mellette lévő raktárépületből. Egy szőke fiú szitkozódva hajol le a kiborult doboz mellé , aminek tartalmát sietve dobálta vissza.Töprengek egy kicsit hogy továbbmenjek vagy segítsek-e , de a kínlódását látva inkább az utóbbi mellett döntöttem.

- Segíthetek?

Ahogy rám nézett szúrós szemekkel vizsgált majd felállt és leporolta a térdeit.

- Megköszönném. - én  visszapakoltam a csomagokat, ő addig a többi dobozt cipelte be. Mikor én is a többihez akartam vinni a most már teli dobozt ,sikeresen felbotlottam a saját lábamban. Így nem hogy felnyaltam a betont ,még a doboz is kiborult...megint. Feltápászkodtam és akkor vettem észre a csomagok között azt a tárgyat ami megváltoztatta az egész életemet fenekestől.

Hangosan dobogott a szívem ahogy felemeltem a fegyvert a földről. Azt hittem ilyen csak a filmekben történik meg az emberekkel. Remegő kezemmel ügyetlenül fogtam ,hidegsége miatt végigfutott hátamon a hideg. Léptek ütötték meg a fülem, ijedten fordulok meg de ép hogy szembekerültem a szőke fiúval egy hangos csattanással arcon csapot. Tántorogtam egy darabig de lábaim felmondták a szolgálatot, és eldőltem mint egy krumplis zsák.

Rohadtul sajgott a fejem amikor magamhoz tértem,  és ahogy kinyitottam szemeimet nem a kisbolt raktárában találtam magam a földön feküdve, hanem egy hangos, cigi és alkoholszagú  teremben ,ami tele volt emberekkel. Fájdalmasan nyögytem fel ahogy felültem.

- Felébredtél? - a hang irányába néztem és egy fekete hajú ,nálam pár évvel idősebnek kinézetű fiú nézet rám apró mosollyal az arcán .- Ne vágj ilyen arcot .- meglepetten néztem rá majd megint a fapofa módot felvéve bámultam szemeibe.

- Hol vagyok? - lábaimat levettem a puha anyagról és belebújtam cipőmbe amilyen gyorsan csak tudtam.

- Nyugalom ,nem kel félned. - intett le nyugodt hangon.- Azért kerültél ide mert rossz helyen voltál rossz időben, és megláttad azt amit nem kellet volna. 

- Oké. Srác,fegyver, eredmény én itt vagyok! De miért ütöttek le? - mutattam a fejem legfájóbb pontjára.

- Szerintem ezt még mindig  jobb annál mintha lelőttek volna. Én a helyedben nem nyavalyognék. - megszeppenve néztem rá .- Mivel megláttad a fegyvert valahogy el kellet intézni hogy ne menj el. Így leütött a szőke fiú ,vagyis Tao aki idehozott és elmesélte a történettett nekem. Amiért segítettél nem akartalak megölni. De el sem engedhetlek mintha semmi nem történt volna.

- Akkor mit csináltok velem? - felhúzót szemöldökkel vártam a válaszát a legrosszabbra számítva.

- Nincs sok választásod. Elfogadod az ajánlatomat és belépsz a bandámba vagy....vagy elutasítod de akkor megöllek. - egy szempillanat alatt megváltozott az arckifejezése. Farkasszemet néztünk majd szerencsétlenségemen elnevettem magam.

- Nem akarok még egy ideig meghalni.

- Okos döntés! Ma itt maradsz, nem mehetsz el. Már előkészítettünk neked egy szobát ahol aludni fogsz este. De még sok-sok dolgot kel megbeszélnünk. Gyere velem. - felálltunk és egy kisebb terembe menünk ahol senki nem volt csak egy asztal székekkel ,és egy nagy térkép piros és kék foltokkal,pöttyökkel és fényképekkel illetve dátumokkal.Az ajtót becsukta utánam és lassan mellém sétált. 

A bandaWhere stories live. Discover now