A banda

6.rész Bíz magadban Jimin!

Hangfoszlányok és gyenge fény bántja a szememet. Lassan kinyitom szememet és lassan szétnézek. Egy kis szobában vagyok, rajtam kívül nincs semmi más. Felülök és már álltam volna fel és csak akkor vettem észre hogy oda vagyok bilincselve az ágytáblához.- mi a?? Babrálni kezdtem a bilincset de kevés sikerrel jártam. Leültem az ágy szélére és gondolkodni kezdtem. Szabadulási tervem gondolkodását megzavarta egy alak aki benyitott az ajtón.- ki maga?. Felálltam amennyire engedte a kilincs és szúrósan néztem az alakot.

- Ne néz így rám. -levette a kapuszniát és akkor belém hasított a felismerés.

- Te?-az a fiú volt aki nálunk vacsorázott a szüleivel.- Hol vagyok?

- Itt . -letett mellém egy tálcát amin egy tál leves és egy pohár víz volt.- Egyél 10 perc múlva jelenésed van a vezérnél!-kiment én pedig sokáig szemeztem az étellel de mivel gondolom egy ideig nem fognak elengedni és ki tudja mikor fogok megint kaját kapni megettem mindent. Ahogy mondta 10 perc múlva már meg is érkezett . Levette a kilincsemet annyi időre amíg lecsatolja az ágytábláról és megint csuklóimra nyomta. Idegesen néztem szét a tömegben ahogy haladtunk egyre beljebb. Egy nagy piros kanapén ült egy középkorú férfi akinek mindkét combján egy-egy alul öltözött fiatal lány ült.

- Nocsak,nocsak! -húzta fel szemöldökét a férfi.- Elég szép fogásotok volt ha egy ilyen különlegességet hoztatok nekem!-közelebb vittek hozzá és letérdeltettek elé.- Vigyétek a szobámba és bízzátok a feketémre! -egy örökkel védet ajtón bementünk és egy rohadt nagy hálószobában találtam magam. Lelöktek az ágyra és kimentek. Felálltam és akkor vettem észre a sarokban ülő fiút.

- Te fiú! Most hol vagyunk? -léptem közelebb hozzá.

- Nem mindegy, úgy sem mehetünk el innen. -hangja erőtlen volt mint akiből már kiszállt a lélek és haldoklik.

- Nem,nem mindegy! -megrezzent és felnézet rám. Szemei kisírtak voltak láttam benne a fájdalmat. Helyes srác volt. Szürkés volt a haja ami kócosan állt tejfehér,hibátlan bőrén.- Hogy hívnak?

- Park Jimin. Téged?

- Byun Beakhyun. Örülök a találkozásnak! -meghajoltam kicsit és az ablakhoz mentem. Elég magasan voltunk úgy a 3.-ik emeleten.

- Én is. De mit csinálsz?-kérdezte felhúzott szemöldökkel követve.

- Keresek menekülési útvonalat. Gyere fogd meg ezeket és erősen kösd össze őket!! A két lepedőt összegörcsölte majd a takarót is.-oké mosd kösd ide erre a rúdja. Az ablak feletti vascsőre erősen rákötötte a textileket.- oké próbáld meg kinyitni az ablakot. Feszegette egy ideig de nem mozdult.- Oké akkor gyere segíts!  -a kanapét az ajtó elé toltuk és felborítottuk ügyelve hogy ne legyen annyira hangos. Egy vázát megfogtam és amennyire bírtam összekilincselt kezekkel az ablaknak dobtam ami sikeresen be is tört.- Oké 2 perünk van összesen gyorsan mássz le! -nem kellet kétszer mondanom Jimin egyből mászott. Már nagyon dörömböltek az ajtón és amikor én is elkezdtem valahogy lemászni már az ablakon néztek le. Az erdőbe szaladtunk ahol az egyik hagy szikla alá behasaltunk.

- Most mit csinálunk? -kérdezte Jimin ijedten.- Ha megtalálnak megölnek!.

-Nyugalom. Elsőnek fogd meg azt a követ. Rendben most minden erőddel vágd neki a kilincsnek!

-De elfogom találni a kezedet.

- Nem az a lényeg. Gyerünk sikerülni fog! Biz magadban Jimin! -töprengett még egy kicsit majd felemelte a követ. Összeszorítottam a szemeimet és vártam a fájdalmat ami szerencsére nem érkezett.- Köszönöm! -megdörzsöltem csuklóimat .- Kinézek te maradj itt. -elhalkultunk és minden mozdulatomra vigyázva kimásztam a szikla alól. Már sötétedet így nem terveztem hogy továbbmegyünk.Visszamentem a sziklához és kihívtam Jimint is.- Nem megyünk tovább majd holnap hajnalban elindulunk a folyó túloldala már a vörösök területe ott biztonságban vagyunk.