A banda

50.rész

( Chanyeol)

Kínos csend ült le körénk és bár fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis mi volt ez az előbbi dolog.Nem kérdeztem rá. Jobbnak találtam ha inkább hagyom a dolgot, hisz úgy is el fogják előbb-utóbb mondani.A mellettem lévő viszont nem volt ilyen véleménnyel mivel bizonytalanul bár, de rákérdezett a dologra.

-Mi történt?- Kris mérges tekintettel nézet párjára aki csak védekezően maga elé emelte kezeit, hisz ő csak tudni akar a dolgokról.

- Luhan-t magam mellé rendeltem ki.

- A táborba ?? -kérdeztük meg egyszerre.

-Igen. Ott fogja tölteni az időt ameddig nincs vége a háborúnak.- most már érthető hogy mi volt ez a kirohanás. Barátomra vezettem tekintetem aki még mindig lehajtott fejel ült a fotelban. Bár tekintetemmel lyukat égettem testébe, nem emelte fel a fejét és nem nézet rám.D.O toppant be az ajtón lihegve.

- Mindenki összegyűlt. Már csak a hiénákra várunk. - az alacsony, fekete hajú fiú észrevehetetlenül rápillantott az íróasztalnak támaszkodó alakra ,aki már azóta árgus szemekkel figyeli amióta belépet ide. Egy pillanatra elakadt lélegzete majd folytatta.- Bármikor ide érhetnek.

- Rendben, akkor hát.-csapta össze tenyerét, miután felállt az asztal mögül.- Induljunk mi is.- Suhot követve elindultunk a nagyterme felé. Ahogy kinyílt a nagy faajtó , csend lett a rengeteg ember ellenére is . Elől ment Suho utána pedig mi 2-3 csoportokba állva. Már az évek alak kialakult a sorrend náluk. Általában Lay ment elől mellette Suho , utána a I.M mint a hiénák vezetője és a többi osztag vezetője és végül a főnix csapat. Soknak tűnhet de ez összesen 15 embert érint.És mivel most a vezetők a nekik kiosztott csapat élén állnak, így különválasztva az egységeket. Csak mi , a Főnix csapat vonultunk vezetőnk mögött. Ahogy leértünk a terem végébe mindenki helyet foglalt a székébe ,szemben a tömeggel ők se cselekedtek másképp. Ilyen eseményekkor szigorúan betartattuk a törvényeinket ,amiket még a 1. Nagy háborúban hoztak elődeink. Ilyen például az is hogy te csak akkor ülhetsz le miután az összes feletted lévő ember leült, ha esetleg nem tették meg. Akkor állsz, és várod hátha mégis.

Kiskorunkban rengetegszer csinálta ezt velünk a kiképzőnk, hogy akár 4 órán keresztül állt és úgy magyarázta a dolgokat és bár nem tűnik olyan soknak ez az idő. 10 évesen nagyon is nehéz volt. Mivel mi beleszülettünk a háborús időszakba így már hamar elkezdték a kiképzésünket. 10-töl 14 éves korunkig képzetek minket utána ,ahogy napra pontosan letelt a 4 év. Kitettek minket egy erdős részhez ,valahol az északi helyeknél, egy táskával amiben egy napra elengedő víz és élelem volt illette egy katonai bicska és a mindig nálunk levő fegyverünk. Egy emberre 5 golyó jutott, így aki hamar elhasználta, csak a bicskája maradt. 15-ket tettek ki oda. Az a tizenöt gyerek közt volt Luhan,Sehun,Kris,Lay,Suho és én. Csak mi éltük túl, a többiek odavesztek. Egyetlen egy parancsot kaptunk, nem mást mint hogy annyi ellenséges katonát öljünk meg amennyit csak tudunk és hogy jussunk át az erdőn. Először csoportokba rendeződve indultunk neki, de ahogy teltek az órák és a napok. Egymás ellen fordultak akik egy csoportban voltak így vagy egyedül vagy párban indultunk tovább. Én akkori legjobb barátommal, Shui Chowi-nal tartottam. Ő okos volt és jó mozgásképessége volt, én ez erőmre támaszkodtam és a gyors reflexemre. Tökéletesen kiegészítettük egymást így nem is volt kétség hogy mi megfogunk menekülni. Ép ez volt a vesztem..

Túlságosan biztos voltam a dolgomban, túlságosan bíztam magamban és Shui Chowi-ban.Az egyik este ép az aznap esti búvóhelyünk környéke ellenőrzéséből jöttem vissza amikor megláttam hogy a táskámban kutakodik .