A banda

32.rész Keserű mosoly

Végül én az ágyon aludtam Chanyeol pedig a földön.Rettenetes volt úgy elaludnom hogy életem szerelme ott fekszik tőlem 1 méterre és nem érhetek hozzá.Reggel egyedül keltem, egy kis cetli volt ráragasztva a szekrényre.

,,Menj Jack-hez. Ő segít "

,,Chanyeol"

Sóhajtva kidobtam a kukába a cetlit és magamra kapkodtam a ruháimat.A menzára lementem és egy üres asztalt keresve leültem és nekiláttam enni.10 perc múlva beletörődtem hogy egy falatot se birok lenyelni, visszavittem a tálcát és Jack keresésére indultam.Egy kis segítséget kértem útközben így megkíméltem magam a felesleges szaladgálástól.Az edzőteremben meg is találtam Jack.

-Szia.-léptem elé.Letette a súlyzót és  levegőt kapkodva fordult felém.

-Szia.Gondolom tudod hogy ma én fogok veled edzeni?-húzta le a kesztyűt kezéről. Bólintottam egyet és haladó alakja után mentem.-Öltözz át.-nyomott kezembe egy kék térdnadrágot és egy fehér trikót.Az öltözőben sietősen öltöztem át és visszasiettem Jackhez.-Már összeállítottunk neked egy edzéstervet.Most szolok hogy nagyon nehéz lesz.De kevés időnk van és muszáj ehhez folyamodnunk.-nagyot nyeltem és kicsit félni kezdtem.

-Mivel kezdjük?-csaptam össze tenyeremet.

-30 perc futással.-a futógépet beállította és hitetlenkedve néztem rá.-Először csak kocogás utána 5 percenként gyorsítani fogunk.-eltátott szájjal néztem rá.

-Kocogás?Ez már szinte sprint!-mutattam a gépre.

-Ne nyavajogj. Gyerünk!-szolt rám erélyesen.Egy fintort vágtam és felléptem a futóképre.Az első 10 perc elteltével azt hittem ott halok meg.De mivel tudtam hogy nem okozhatok csalódást az otthon lévőknek, a legjobban kel teljesítenem.Ahogy letelt a fél óra alig bírtam levegő után kapkodni.-Elég jó volt.-mosolygott rám és egy füzetbe kezdet el valamit irkálni.

-Pihenőt!-kalimpáltam a kezemmel felé.

-Pihenés képen nyújtunk.-kezemet megfogva húzott fel de én csak nyűgösen döntöttem hátra a fejemet a plafont nézve.Szerencsére hajlékony vagyok így ez tűrhető tolt,ellenben az utána történő dolgokkal.

-Most te komolyan elvárod hogy felemeljek egy 80 kg-os súlyzót az én 65 kg-mal?-mutattam magamra felhúzott szemöldökökkel.

-Igen!Elvárom.-húzott a súlyzó elé.

-Ha bajom esik vagy meghalok, a te lelkeden szárad.-mutattam rá fenyegetően majd megfogtam a rudat.Már elmagyarázta hogyan is kel helyes testtartással felemelni...most mégis sokkal nehezebbnek tűnt a dolgok.

-Szépen lassan.Egyenes hát!-tette tenyerét gerincemre ahogy felemeltem a súlyzót. Nagy levegőket vettem és az erőmet összegyűjtve felnyomtam a fejem felé.-Rendben!-pár másodperc múlva segített letenni a súlyzót.-Látod hogy képes vagy rá!-szélesen mosolygott miközben végigsimított hátamon.Egész nap, szó szert! Egész nap az edzőteremben voltunk.Este 8-kor isten hírével elengedett Jack ,hogy menjek pihenni mivel holnap már kint leszek a gyakornokokkal.A Channal közös szobába beestem és apró mosolyra húzódott ajkam ahogy megpillantottam az alvó orjást az ágyon szétterülve.Olyan halkan amennyire csak birok, előszedtem a pizsamámat és a fürdőbe mentem tusolni.Köszöntem a bent lévőknek és mivel a függönyös kabinban voltak beálltam az egyik üresbe és a zavarommal küszködve nekiláttam tusolni.Éreztem pár ember tekintetét magamon de nem törődtem velük.Nekem is az van ami nekem.A szobába visszamenve már nem találtam Chanyeolt az ágyban.

-Itt vagy?-összerezzentem ahogy hirtelen a fülembe súgta ezt a mondatot Chanyeol.

-Ne ijesztgess.-csaptam mellhason.Vállaira tettem kezeimet és rámosolyogtam.Az a jól ismert széles mosoly ott húzódott arcán .

-Lesből támadok.-csókolt bele nyakamba.

-Vettem észre.-kuncogva hátráltunk az ágy felé és ahogy végigdőltem rajta, felém mászott.-Soha többé ne aludj nélkülem.-fogtam arcát két tenyerem közé és egy puszit nyomtam ajkaira.

-Nem fogok.-súgta ajkaimra.

-Sose hagy el.-megtorpant egy pillanatra és keserűen elmosolyodott.-Ha elhagysz utánad megyek.-beharaptam alsó ajkamat.

-Bárhova is megyek?-szűrte fogai között.

-Bárhova.-súgtam kiszáradt ajkaim között.-Még a halálba is követlek.-csillogó szemeibe meredtem és az a csillogás megint rám hozta a frászt.

-Baekhyun.-hangja mély volt,szokatlan,eddig nem hallott.A nyakhajlatomba temette arcát és nagy levegőt vett.-Ne mondj ilyet többé.

-Miért?-csak a plafonra meredtem.

-Te vagy a mindenem.Minden áron megvédelek.Ezt vésd az eszedbe.-emelte fel fejét hogy szemeimbe nézhessen.

-Ahogy én is megvédelek téged.-tettem tenyeremet arcára amibe belesimult és egy csókot nyomot kézfejemre.-Minden áron.