A banda

56.rész

Miközben Sehunt figyeltem, az agyamban ezernyi gondolat cikázott. Mindenféleképpen kikel hoznom innen!

-Miért nem adod fel?- a csendet az egyik alak hangja törte meg. Sehun nem válaszolt ,mozdulatlanul állt . - Gondolom tudod hogy itt már csak te vagy egyedül. Mindenkit megöltünk rajtad kívül. - ajkamba haraptam miközben hallgattam. Szóval ezért nem találtunk senkit se. 

- De ne aggódj, te is nemsokára utánuk mehetsz .-csattant fel nevetése  miközben lassan közeledni kezdett Sehun felé. Ahogy egyre közeledtek felé,én is annál nehezebben tudtam visszafogni magam hogy ne menjek oda. 

- Még egyszer utoljára megkérdem.- torpant meg az alak.- Megadod magad? - kérlek Sehun. Szemeimmel az említettet néztem , remélve hogy ő is úgy gondolja a dogokat mint én. Ha megadja magát, talán életbe hagyják. A többieket megkeresve utánuk mehetnénk, és megmentenénk. Ez az! Ez így jó lenne. Már csak remélni merem hogy Sehun is így fog cselekedni. De ő csak állt. Állt és továbbra sem mondott semmit.

-Kérlek. - támasztottam fejem a falnak.- Csak most ne legyél makacs, csak most az egyszer.- suttogtam , remélve hogy valamilyen csoda módján meghallja. Bár ezt én is tudtam hogy lehetetlen, ha meg is hallaná akkor se fenné figyelembe.

- Nem? Rendben. A te döntésed. -sóhajtott fel majd elővette kését.- Hogy a halált választottad!- ő indult meg elsőnek majd a társai követték. Magamat visszafogva néztem ahogy párom kikerülve az ütéseket,próbálja blokkolni azokat hogy aztán ő támadhasson. Igen, megy neki. Most még el is hiszem hogy győzne. De ismerem már a testét, tudom mik a korlátai és hogy az az elfogyhatatlan energiája mikor lépi át a határt . Gyerünk Luhan gondolkozz!! Nem állhatsz itt mint egy szerencsétlen.  A fegyveremben még elegendő töltény van, és a kés is nálam van. Ha mégis úgy adódik, meg bírom védeni magunkat. Egy fájdalmas nyögésre felkaptam a fejem. Sehun karját fogva szaporán lihegett. Már elért volna a végére ?  Nem, még bírja. Még négyen harcképesek. A testfelépítésüket nézve hasonló mindegyiküknek. És szapora légzésüket látva , ők is határaikat súrolhatják már. De így is Sehun van hátrányban. Bár harc téren ő a jobb, az emberfölénnyel ő se tud mit kezdeni. És meg meg is van sérülve a bal karja. Muszáj mennem! Ahogy az első lépést megteszem hirtelen egy éles hang üti meg fülemet.

 - Maradj !- Sehun nem nézet felém, az ellenfeleire figyelt de így is tudom hogy ezt nekem szánta.Bár a másik négy ezt nem tudta így nevetésben törtek ki.

-Hát ezzel nem érsz el valami sok mindent. Mi nem olyanok vagyunk akik megkegyelmeznek. Volt egy alkalmad rá, nincs második esély.- ismét nekiindultak én pedig ismét csak álltam. Miért  nem birok oda menni, mióta foglalkozok én azzal hogy mit mond Sehun ? De most valami más, valahogy érzem hogy nem javítanék a helyzeten ha oda mennék. Sehun sokkal jobb közel harcban mint én, és... Ekkor jöttem rá a dolgokra. Sehun azért  nem akarta hogy vele legyek itt, hogy segítsek neki. Teher lennék számára, egy hátráltató dolog? Ez a gondolat erősen arcon csapot, de egyik felem nem akarta ezt elhinni. A magasabbik sose célzott vagy kötötte ezt az orrára. Pedig ha  valami nem tetszett megmondta neki, ha megbántotta ha nem. Megráztam fejemet és arcon csaptam magam. Most ne gondolkozz ezeken Luhan, segítened kell neki. Amíg ő a gondolataival volt elfoglalva már csak két támadó maradt. Sehun prüszkölve állt fel, térdeire támaszkodva . De a másik kettő se volt másképpen.  Hirtelen indult meg az egyikük erejét összeszedve. Próbált észhez térni Sehun de ezt volt az az állapot amikor bár fejben tudod mit kell tenni. A tested már nem bír lépést tartani vele.  Ahogy beérte az ütés, arcának erősen csapódót így hátra tántorgott. Basszus! Gyerünk Sehun , csak még egy kicsit bírd ki. 

Várjunk csak. Szétnéztem a terepen és akkor vettem észre hogy az egyikük eltűnt. Hol lehet ? Sehun egy utolsó ütést mért be ellenfelének aki így feladva ,erőtlenül a földre rogyott. Ő csak állt ott mintha el se akarná hinni hogy vége.