A banda

8. rész Másnaposság

És...ennyi. Semmi másra nem emlékszek a buliból de az biztos hogy szarrá ittam magam. Arra sem emlékszek hogy jutottam haza de reggel az ágyamban ébredtem büdösen és izzadtan. Fejfájással küszködve felálltam és egyből a fürdőbe mentem , fél óráig tuti hogy csak engedtem magamra a hideg vizet ami megtette a hatását és kicsit frissebbnek éreztem magam. A reggeli szokásos rutint elvégeztem és lementem a nappaliba. Húgi a tv-n nézet valami mesét és ha nem hajolok  le felvenni a plüss macit   szerintem észre sem vettem volna a hatalmas lábat . -ki van ott? Közelebb léptem és a kanapé mögött istenem......Chanyeol aludt a földön egy párnát szorongatva . - Mért nem szóltál húgi?

- Azt mondta a barátod. És elhittem neki , meg amúgy is olyan nyugodtan alszik nem akartam felébreszteni. -a konyhába mentem ahol 2 szem fájdalomcsillapítót és 2 pohár vizet öntöttem, az asztalra tettem őket majd visszamentem a nappaliba. Leguggoltam Chanyeol mellé és keltegetni kezdtem.

- Kelj fel! Hahó Chanyeol! -nem reagált semmit pedig a vállainál fogva is rángattam. Felkaptam a legnagyobb párnát és egyszerűen elkezdtem püfölni.

-Én is, én is! -húgi is csatlakozott Chanyeol püföléséhez így már ketten vágtunk hozzá a kezünkben tartott párnákat. Karjával eltakarta arcát így védve a csapásoktól. Ahogy felült rászóltam húgira hogy most már hagyja abba mert felkelt.

- Jó reggelt Csipkerózsika. -mosolyogva felállt és egy hatalmasat ásított.

- Gyere. -karját megfogtam és a konyhába húztam ahol átnyújtottam neki a neki szánt gyógyszert.

- Köszi szépen. -a vizet is megitta majd leült a székre.- Bocsi csak....csak nem akartam hazamenni. -meglepetten néztem rá.- Bonyolult de én megyek is nem zavarlak tovább titeket. -felállt de egyből karja után nyúltam és visszanyomtam a székbe.

- Ugyan nem zavarsz. Legalább kajálj velünk. -nem ellenkezett így a hűtőből kipakoltam minden félét majd húginak szóval elkezdtünk reggelizni így 11 órakor.

- Anya azt mondta hogy elfog veled beszélgetni mikor hazajön ja és hogy te mosogatsz egész héten. -széles mosollyal az arcán tette bele tányérját a mosogatóba majd visszament a nappaliba.

- Valami baj van? -kérdezte teli szájjal a szürke kisegér.

- Nincs...nincs semmi. -megráztam a fejemet és inkább az evéssel foglalkoztam.- De mi történt este én nem emlékszek semmire.

-Biztos akarod tudni? -megijedtem válaszán így nagyot nyeltem és bólintottam.

- Hát miután berúgtatok te,Tao és Luhan. Elemeztétek hogy mivel magasak vagyunk nagy a farkunk , meg hogy nektek mi számít ja és említetted hogy neked a minőség. Utána arról beszéltetek hogy le kellene nekünk kettőnknek feküdni és ezután széthánytad magad de nagyon. Még táncoltál egy kicsit Luhannal majd rám estél és elaludtál. Hazahoztalak és mivel már késő volt itt maradtam és aludtam. -szörnyülködve hallgattam végig miket tettem este.

- Úr...isten. -bevettem még egy fájdalomcsillapítót és pofon vágtam magam. Már úgy is leégettem magam ez már semmiség.Befejeztük a reggelit és megvárta Chanyeol amíg elmosogatok és utána indult. Kikísértem és már pár perce csak állunk és nézzük egymást.-Izé..sajnálom ezt az egészet. -Megvakartam a tarkómat.- Biztos ciki voltam.

-Az voltál. De még mennyire!-elkezdet csörögni a telefonja és mikor felvette egy nagyot nyelt. Érdeklődve néztem rá amikor kinyomta a telefont.- Mennünk kel! Gyere! -megragadta a kezemet és húzni kezdett a motor felé.

- Mi? H-hé várj! -kirántottam szorításából a karomat.- Hova kel mennünk? -mérgesen felsóhajtott és csípőre tette a kezét.

- Útközben elmondom. -kezembe nyomta a sisakot.- Biz bennem és gyere. -elvettem tőle a sisakot. A szemeibe néztem ami még mindig olyan rohadt szépek voltak. Káromkodtam egy sort majd felvettem a sisakot és felültem a motorra.- Köszönöm. -elmosolyodott és felült elém. Útközben elmondta hogy Yixing hívta hogy egy kémet találtak a tegnapi bulin és állítólag ismer engem. Ideges lettem a hallottaktól így sietősen sétáltam be a terembe ahogy megérkeztünk a bázisra. Tao azonnal mellém sietett ahogy észrevett és bevárva Chanyeolt sétáltunk Yixing irodájába. Én mentem be utoljára és ahogy beléptem elakadt a lélegzetem...