A banda

+fejezet

Chanyeol elé tetettem a bögrét amiben a nemrég lefőtt kávé gőzölgőt. Még mindig nem tudom felfogni hogy mégis hogy teremt elő egyik perctől a másikra a semmiből. Hiába akartam faggatni azt mondta hogy majd később elmond mindent de most csak kicsit pihenni szeretne. 

-Annyit elárulsz  hogy hol voltál ? - támasztottam meg a fejem miközben a kortyolgató alakját néztem.

- Úgy látom csak nem bírod ki hogy ne kérdezősködj.- sóhajtott fel fejét rázva. Csak szemeimet forgatva néztem megjátszott haragos arcát.-  Oroszországban voltunk a kékek titkos búvóhelyén . -kezdett neki a mesélésbe. - egy pincébe dobtak minket ahol egy medve volt.- heves bólogatás közben  hallgattam hazugságát. 

-És milyen fajta volt az a vérmes medve ?-

-Milyen volt?-kérdezett vissza.-Hát.....Jegesmedve ! Igen, jegesmedve volt mert Oroszországban nagyon hideg volt. Á , te el se tudod képzelni !-hatalmasat sóhajtva dőltem hátra a székben. 

-Na ha befejezted ezt a bugyuta mesélést.-csaptam össze tenyeremet.- Szeretném az igazat hallani.Nagyon féltettelek Chanyeol.- néztem szemeibe hogy megnyomjam igazamat arról, hogy szeretném  ha nem kezelné viccként ezt a dolgot.

-Én is féltettelek.- tette le a kezében lévő bögrét.- Sajnálom Baekhyun de tényleg nem mondhatok semmit. Holnap menjünk be a központba és majd mindenki előtt elmondjuk a dolgokat. 

-Mondjuk?- szaladtak a magasba szemöldökeim.-Kris is itt van ?- bólintott én pedig egyből a telefonomhoz siettem.- Fel kel hívnom Taot!Hé mi....-Chanyeol kikapta kezemből a telefont és az asztalra tette.

-Szerintem most ne zavard őket, biztos van más dolguk is.-húzogatta szemöldökét. Aprót kuncogva ütöttem karon.- Nem gondolod hogy..nekünk is követnünk kellene a példájukat?- húzott közelebb magához.

- Nem is tudom.- húztam direkt az agyát.- Ha meg ígéred hogy holnap elmondod az igazat és minden kérdésemre válaszolsz, akkor lehet róla szó.-csak lemondóan sóhajtott egy aprót. 

-Rendben, elmondok mindent. De most.-felsikítottam ahogy felkapott ölébe.- Drága szerelmem másra is használhatnád a szád mint a sok beszédre.- átkaroltam a nyakát és egy apró csókot nyomtam ajkaira.

-Majd még meglátom mire használom őket.- kuncogva szaladt velem a szobába ahol a franciaágyra letéve élveztük együttlétünket.És komolyan mondom....eszem sincs hozzá hogy én hogyan bírtam ki két évet szex nélkül. Mondjuk Chanyeolon kívül senki nem tudná így csinálni az biztos ! 

-Uh,basszus!-hördült fel Chan ahogy sokadjára sem sikerült neki a dolog.- Basszus, az első alkalommal voltál ennyire szűk.- én már csak egy halk nyekerségessel válaszoltam. Nem tudok dönteni hogy most azért szenvedek mert ennyire elszoktam az eféle fájdalomtól, vagy mert már ennyire kanos vagyok. 

-Várj egy kicsit.- nagy nehezen feltornáztam magam majd négykézlábra álltam.-Próbáld meg így. 

Mit ne mondjak igaz a mondás, a szorgos munka meghozza gyümölcsét. Másnap reggel mintha uj emberként ébredtem volna, nem fájt a fejem, nem volt rossz a közérzetem és a legjobb dolog. Amikor megfordultam az a férfi aludt mellettem akit a világon a legjobban szeretek. Széles mosollyal az arcomon söpröm ki arcából a hajtincseit.

-Jó reggelt.- nehezen kinyitja szemeit amikkel hunyorítva néz rám.

-Jó reggelt.  -mormogja rekedten hangján. 

Még vagy két óra hosszáig fetrengtünk az ágyban miután kiszálltunk belőle. Furcsa érzés volt a reggeli készülődés közben hogy tudat alatt automatikusan kettő darabot vettem elő mindenből. Két poharat,két tányért,pedig két évig egyedül éltem de így hogy ismét itt van olyan mintha ott folytatnánk ahol abbahagytunk.