A banda

60.rész

-Sajnálom ,de semmi nyomot nem találunk.- tette le elém a papírokat D.O. 

-Semmi baj, ti mindent megtettetek !- veregetem meg vállait ,majd felemelve a papírokat kezdtem el a rajtuk szereplő sorokat olvasni. Ugyan az mint eddig is, a nagy semmi! Miután D.O becsukta magam mögött az ajtót tenyereimbe temetem arcomat. Már két hónapja hogy vége lett ennek az értelmetlen harcnak. Már nagyjából  rendeződtek a dolgok ,de Chanyeolnak és Krisnek semmi nyoma. Én és Tao vakon állítjuk hogy életben vannak ,ahogy még pár barátunk is de vannak akik már elfogadták a fájdalmasabb verziót is miszerint már nincsenek az élők soraiban.  Miután eloltották a tűzet átkutatták az épületet ,de nem találtak azon a szinten ahol a két fiú volt holtesteket, maradványokat se így nem ehet 100% azt állítani hogy meghaltak. De semmi nyom sincs arról se hogy életben lennénk, ez egy nagyon mocsok helyzet. Kopogásra felkapom a fejem.

-Gyere.-Tao lassan bedugja fejét majd beljebb lép a szobában. Leül mellém a kanapéra.

-Van valami hír?- kérdi meg csendesen.

-Ugyan az mint eddig.- nyújtom felé a lapokat de csak megrázza fejét.

- nem akarom látni. - vissza teszem az asztalra a lapokat majd barátimat kezdem el figyelni aki egy gyűrűt vesz elő zsebéből.- Ezt Kristől a 4 évfordulónk alkalmából kaptam.- mosolyogva forgatta meg ujjai közt a gyűrűt. -Mindig rajtam volt ás ő is hordta a sajátját, azt mondta hogy majd egyszer rendesen megkéri a kezem, de persze ugyan ezzel a gyűrűvel.- nevetett fel.- Akkor még nem is gondoltuk hogy alakulhat így a sorsunk, de hát az élet kiszámíthatatlan nem igaz?- pillantott rám.

-Mire akarsz ezzel kilyukadni?- kérdeztem rá . Nem sokszor szokott ilyeneket mondani csak ha valamilyen elhatározásra jutott.

-Hagyjuk ezt abba Baek. .-nézet egyenesen szemeimbe.- Fogadjuk el a tényt hogy...hogy nem lesznek ismét velünk.

-Tao mért mo..-

-Hallgass végig.- szakított félbe.- Kilépek a bandából.-kikerekedett szemekkel néztem rá.- Ne értsd félre ,veletek ugyan úgy szeretném tartani a kapcsolatot! Csak úgy érzem ameddig ide tartozok nem tudom elfeledni őt. - lassan felhúzta ujjára a gyűrűt. -Új életet fogok kezdeni. Már vettem egy kertes házat.Régebben azt néztük ki Krisel. A régebbi panel lakásunkat eladtam és már átköltöztem a másik házba. -értetlenül ültem mellette.

-Miből fogsz megélni? Vagy mit fogsz csinálni?

- Mindig is szerettem a virágokat. Így nem is kérdés hogy virágboltot fogok nyitni.- mosolyodott el.- Ha minden jól megy jövő hónapban kinyitok. - vállamra tette kezét.- Kérlek ne haragudj rám amiért ezt teszem. De úgy érzem most ez a legjobb számomra. 

-Egyáltalán nem haragszok rád.- ráztam meg fejemet.- Mindenben támogatni foglak. 

-Köszönöm! Na de én lassan megyek. Megígértem Luhannak hogy etetem a macskájukat ezen a héten meg utoljára. Utána úgy is hazaengedik őket a kórházból.- állt fel mellőlem

-Rendben. Én is lehet benézek hozzájuk délután.- elköszöntünk egymástól majd csináltuk tovább a saját dolgainkat. 

A kórházba érve már rutinosan fordultam a 210 szoba felé. Belépve az ajtón megpillantottam az éppen beszélgető egyéneket.

-Ó ,Baek! Nem gondoltam hogy ma bejössz.- mosolygott rám szélesen Luhan.

-Hoztam nasit.- tettem le a két ágy közti kis szekrényre a zacskót.

-AA ezaz ,ép nemrég ettem meg az utolsó csomag chipset.- túrta is egyből Sehun a csomag tartalmát.  

-Ésszel!-vágta tarkón Luhan.-Megint be akarsz zabálni? Aztán nem fogom hallgatni hogy rosszul vagy most szolok!- figyelmeztette barátját aki már nagyban nyomta magába a chipset.