A banda

39.rész

Lassan nyitom fel pilláimat,a lámpa fénye elég rendesen baszta a szememet.Sóhajtottam egyet és megráztam fejemet hogy magamhoz térjek.Nadrágomra lenéztem és elhúztam számat ahogy merevedésemmel találtam szembe magam.Na szép, elég hogy Chanyeolal álmodjak és már is sátor van a gatyámban.Isten tudja mennyi ideig merengtem el az említett személyen de amikor észhez kaptam már alsó részt is lenyugodtam ,ami jól is jött mivel Maddy lépet be az ajtón.

-Szia.-köszönt nekem én pedig bólintottam egyet.Eloldozta lábaimat és a kilincset csuklóim köré tette majd elvágta a kötelet.Nem mondtam semmit csak hagytam had csinálja amit akar.Kivezetett a teremből, el a ,,fürdőig". Öröknek átadta a papírjait akik ellenőrizve azt tovább engedték.

-Néha megszólalhatnál.-motyogta Maddy megtörve a csendet.

-Hideg a víz.-meredtem előre és összeszorított fogakkal tűrtem ahogy a jéghideg víz végigfolyik bőrömön.

-Ez ellen nem tehetek semmit.Nincs meleg vizünk.-az itt töltött időben találkozott emberek között Maddy volt a legszimpatikusabb. Igaz ő is durva volt de sokkal jobban jártam vele mint a többivel.Megetetett,megitatott és még fürdet is,a többi már rég kihasználta volna tehetetlenségemet. Ezelőtti héten is ha pár perccel később jön be Maddy megerőszakolt volna az egyik őr.Azóta nem láttam az a fickót , remélem valami borzasztó történt vele.-Mi a neved?-felnéztem rá miután másodjára is megkérdezte.-Tudod hogy itt bennem bízhatsz a legjobban.-abbahagyta hátam dörzsölését a szivaccsal és közelebb hajolt füleimhez.-Itt csak én segíthetek neked.

-Baekhyun...Byun Baekhyun.-suttogtam.

-Szóval Baekhyun.-bólogatott.-Az én neve..

-Ne mond el.-vágtam a szavába.-Kérlek.-nem akarom hogy elmondja,nekem ő mér csak Maddy lesz.

-Hát,rendben.-köszörülte meg a torkát.Kis idő múlva felöltöztem és visszavezetett a ,,szobámba".Miután odakötözött a székhez odalépet az őrhöz és valamit mondott neki.Az őr csak megvonta a vállát és elhagyta a termet.Hallottam ahogy kattant a zár és Maddy egy kulccsal bezárta belülről az ajtót,egy nagyot nyeltem ahogy ezt a cselekvést figyeltem.Úgy látszik eddig tartott az a rész hogy nem bántanak.Lecsuktam pilláimat ahogy közeledett felém Maddy,nagyot nyeltem és mentálisan próbáltam felkészülni a legszörnyűbb dolgokra amit velem tehet.

MINDENRE..

Nyikorgást hallottam mellölem és egy halk kuncogást.Oldalra fordítottam a fejem és egy mosolygó Maddyvel néztem farkas szemet.

-Nem bántalak.-közölte a számomra megnyugtató tényt.-De cserébe.-tette hozzá gyorsan.-El kel mondanod MINDENT!-hangsúlyozta ki az utolsó szót.

-Mire vagy kíváncsi.-jobbnak láttam ha belemegyek a dologba.

-Melyik bandából való vagy?

-Pirosok.

-Hány éves vagy?

-20.

-Mire gondolsz most?-döntötte oldalra a fejét meg nem szakítva a szemkontaktust.

-Arra hogyan szökhetnék meg innen.-magamat is megleptem mély,rekedtes hangszintemmel.Nem hogy még a mellettem ülő srácot.Hamar rendezte vonásait és folytatta a kérdezősködést.Talán bolond vagyok hogy őszintén válaszoltam neki minden egyes kérdésére.De szerintem sok emberrel fordult már elő hogy olyan dolgokat tett amiket pár hónappal ezelőtt nemlegesen letudta volna.Hát igen,változik a hozzáállásunk dolgokhoz az idő múlásával.Több órán keresztül csak kérdezgetett én pedig mint egy robot válaszoltam neki.-Baekhyun.-törte meg a pár perce beállt csöndet.-Segítek megszökni neked.-hitetlenkedve néztem fel rá.Jól hallottam?Tényleg jól hallottam?

-Mégis...miért?-húztam össze a szemöldököm.

-Én sem saját döntésem miatt vagyok itt.4 éve raboltak el otthonról.A családomat megölték,egyedül én maradtam és Yoonig, akivel társa vagyunk.Ő vett a szárnyai alá,és segített nekem hogy ide eljussak és hogy legyen itt szavam.-halványan elmosolyodott miközben beszélt.Szóval Jams igazi neve Yoonig,hát nem pont erre a névre számítottam.

-Miért nem szöktél meg?

-Nem lett volna értelme.Eleve nehéz lenne egyedül megszöknöm,meg nem is lenne kihez mennek ha kijutnék.-sóhajtott fel.-Neked még lehet esélyed!Még nem vagy benne a rendszerben.

-Mikor?-vágtam a szavába.

-jövőhéten.Holnap át leszel helyezve a bal szárnyra,megoldom hogy én ügyeljelek ott is.-hangos kopogás üti meg a füleinket.-Jól figyelj Baekhyun lejárt az időnk.-suttogta.-Túl feltűnő lenne ha nem csináltam volna veled semmit ilyen hosszú ideg.

-Bántani fogsz?-néztem szemeibe. Elmosolyodott és megrázta a fejét.

-Nem,de a ruháidat igen.-megragadt a pólómat és szinte teljesen letépte rólam. Eloldozott és nadrágomat is leszedte rólam.-Ne haragudj de kérlek viseld el ezt tőlem.Nem szívesen csinálom de ez lesz a legjobb mind kettőnknek.-összeborzolta hajamat és a pohár vizet amit behozott, arcomra fröcskölt belőle és a testemre így izzadság cseppeknek tűntek.Egyre hangosabban dübörögtek az ajtón,Maddy még egy utolsó pillantást vetet rám majd kinyitotta az ajtót.Valamit dörmögtem ott ismét ismeretlen nyelven , amit nem értettem.Meg kellet volna kérdezni milyen nyelven beszélnek ilyenkor.Nevetve pillantott be egy koma és engem meglátva felélénkült és valamit előhúzott zsebéből de Maddy ellökte és erősen becsapta az ajtót.

Bizonytalanság fogott el Maddyval szemben,valahogy.Valahogy túl könnyen ment a tervem eme része.Önként vállalkozott ara hogy kivisz innen.És már jövőhéten?Számat rágcsálva álltam fel a székből és belebújtam nadrágomba sajnálkozva néztem pólómra.

-Kár érted.-sóhajtottam és felvettem cafatjait a földről.