A banda

41.rész

-Meg.Megtaláltalak.-szipogtam ahogy széles mosollyal az arcomon néztem rá.Leengedem kezeimet magam mellé és szemeimmel ráfókuszálok. Feltápászkodott, bár látszódott rajta hogy minden egyes kis mozdulat borzasztóan fáj neki.A rácshoz préseltem magam hogy még közelebb legyek hozzá.

-Már vártalak.-mosolyodott el halványan.Ahogy a fény megvilágította arcát ,elborzadtam a látványtól.

-Mégis..mit csináltnak veled?-nyeltem egy nagyot miközben meggyötört arcát vizslattam .Yixing  csak lehunyta szemeit és megrázta a fejét.

-Nem akarom részletezni.-sóhajtott.-Sajnos ahogy látom.-hunyorította össze szemeit.-Téged se kíméltek.-elhúztam a számat és egy bólintással jeleztem hogy én sem gondolom máshogy a dolgokat.Leültünk  egymással szemben és bár két rács választott el minket.Nagyon rég nem éreztem ennyire közel senkit sem,a jóleső érzés átjárta testemet és egy pillanatra még ezt is elfelejtettem hogy milyen helyzetben vagyunk is most.

-Kerestünk téged.-kezdtem neki pár pillanatnyi csend után.-Tudtuk hogy itt vagy és már elindultak a me...

-Tudom.-vágott a szavamba.-Tudok mindent.Azt is hogy hogy kerültél ide és azt is hogy te vetted át a helyem.-tekintetét az enyémbe mélyesztette.-Mindent tudnak Baekhyun. Mindent az égadta világon.-elakadt lélegzetem és bár ezernyi kérdés és gondolat volt a fejemben.Csak egyre tudtam koncentrálni.

-A többiek veszélyben vannak.-ahogy belém hasított a felismerés kétségbeesve néztem Yixingre aki még mindig ugyanolyan nyugodtam ült a helyén.

-Gondolom mire gondolsz,vagyis csak sejtem.Én is nagyon sokat gondolkoztam rajta.-állát kezdte el dörzsölgetni miközben összeszedte a gondolatokat a fejében.Amíg vártam hogy megszólaljon én is elkezdtem gondolkodni,mindenféleképpen valahogy kel szólnunk a többieknek. Maddy!!

-Van egy ötletem.-csaptam térdemre amit meg is bántam mivel belé hasított a fájdalom.-Basszus.-sziszegtem.-El bírnánk intézni hogy a többiek ezt megtudják.-felhúzott szemöldökkel nézet rám Yixing a meglepettségét cseppet sem takarva.

-Mégis hogyan?

-Valahonnan sejtem hogy .-mindketten ijedten kaptuk a fejünket a hang irányába.-Hogy én is kellek ehhez.-szélesen mosolyogva lépet elő Maddy a fal takarásából. Yixing  csak éretlenül nézet rám.

-Jól sejtetted. Ő segített nekem eddig,megbízhatunk benne.- csak szúrós szemekkel nézte az új jövevényt és látszódott rajta hogy egy cseppnyi rokonszenvet se érez a segítőnk iránt.

-Hallgatlak.-adta be végül a derekét Yixing.

-Mikor lesz cseréd?-fordultam Maddy felé.

-Két naponta váltjuk egymást Jamsal,két napot én egyet ő.

-Akkor holnap után Jams lesz.-bólintott.-Akkor két napunk van mindent kitalálni.

-Akkor hát!-ült le török ülésben elénk Maddy.-Kezdjünk is neki.

Érzem hogy ez lesz az első lépés nekünk,az első lépésünk a szabadságunk felé.

-Ellenőrzésen esünk át amikor váltunk.Szóval írásos formában nem adhatok át semmit.Próbálom majd megjegyezni amit mondok,és átadom majd nekik az üzenetet.-eleve nem tudnánk levelet írni, hisz nincs se papírunk se semmink amivel írhatnánk,de ezt inkább nem kötöttem az orrára.