A banda

22.rész Első próba

 Még pár dolgot elmondott Yixing majd mivel én nem vagyok kiképezve teljesen. a gyakorló terembe mentem ahol csoportokba osztottak minket.

- Gyakornok maga miért van térdnadrágban? -meglepetten fordultam meg és elmosolyodtam ahogy Chanyeol állt előttem.

-Tudja uram. - húztam fel a szemöldökömet .- Elég meleg van és hát...ne tagadja hogy nem tetszik. -igazítottam meg gallérját.- Vagy esetleg edzés után itt tart hogy megbüntessen?-súgom a fülébe majd kuncogva visszaállok a sorba.

- Üdvözlök mindenkit, én leszek a mai parancsnokuk. 5 csoportba osztottuk titeket ahogy látjátok. 1-es csapat!- csapatszámomat meghalva felkaptam a fejem.- Chen lesz a feletessük és foglalkozni magukkal. -mindegyik csapatnak végigmondták és örültem mert elég jó csapatba kerültem. Például a 4.-es csapat az erősítést csinálják a drágámmal. Sehun csapata a 3-as ők a lövést és a más fegyverekkel való harcot tanulják.

- Elsőnek is. A gyorsaságukat fogom felmérni majd a reagáló képességüket! A balra lévő emberhez forduljanak. - követtem az utasítást és egy nálam fiatalabbnak tűnő srác nézet szemembe.

- Szia. Byun Baekhyun vagyok. - nyújtottam a kezem amit elfogadott.

- Nam Wo Jin.-nálam magasabb volt és bár gyermeki volt az arca , halvány borostája mégis férfiasságot adott neki.

- Most akik az ablakkal szemben vannak üssenek a velük szemben lévőkre és azok próbálják ki kerülni. Kezdhetik!! -ehhez hasonló feladatok százait csináltuk 3 ÓRÁN KERESZTÜL!! Amikor vége lett levegőt is úgy vettem hogy majdnem elbőgtem magam.

- jól vagy édes?-ölelt át hátulról Chanyeol.

- Fáj mindenem. -nyögtem fel fájdalmasan.- Most már értem miért van ilyen jó tested. -súgtam fülébe, pólóján keresztül végig simítva hasán.

- Neked így is tökéletes tested van drágám. - adott egy csókot.- De nekem mennem kel. Fél óra és jövök. - homlokon puszilt és elszaladt. Átöltöztem és Wo Jinnal beszélgettem amíg meg nem jött Chanyeol.

- Sziasztok. - lépet oda mellém és egy csókot adott.- Mehetünk?-végig Wo Jint figyelte cseppet sem barátságos tekintettel.

-Bocsi de mennem kel. Még beszélünk. Szia. -kézen fogva kimentünk a bázisból és ameddig vártam hogy Chanyeol kihozza a motort, láttam hogy egy lány az erdő felé megy. Már elég messze ment és szinte eltűn.

- Chanyeol egy lány bement az erdőbe. Már nem látom vissza kel hoznunk. -megragadtam a kezét és elkezdtem húzni az erdő felé.

- Hé várj!Biztos erre ment?-kérdezte lehajolva az ágak miatt.

-Igen,biztos! Nézd!- mutattam a lányra.- Ott van. Hé!!!- kiabáltam oda a lánynak de ő csak meredt előre.- Jól vagy? -nem válaszolt, fáradt tekintetét enyémbe mélyesztette és egy erőtlen mosoly után lecsukta szemeit és összeset. - Úr isten. - leguggoltam hozzá és elkezdtem rázogatni de nem nagyon segített. Chanyeol felkapta a karjaiba és visszasiettünk vele a bázisra. Mai egyből átvette és bevitték a beteg szobába.

- Vajon jól lesz?- kérdeztem Chanyeoltól amikor hazaértünk.

- A lány? Valószínűleg igen. De ne gondolkodj rajta ennyit. -a nappaliban én a tv-t néztem Chanyeol a laptopját nyomta. Nem tudom mi van velem de egyre jobban kívánom ezt a hülye dumbot. Nem bírom ki hogy ne bámuljam az arcát, vagy más testrészét. Közelebb csúsztam hozzá és beleharaptam a nyakába.

- Mi van te kis pióca?- nevetve hajtotta le a laptopját. Nem válaszoltam csak beleültem az ölébe és szélesen elmosolyodtam.- Mit csináltál?