A banda

48.rész

-Megvagytok.- a férfi féloldalasan elmosolyodott ahogy ledöbbenve kaptam felé a fejem. -Emeljétek fel a kezeteket.- makacsul néztem továbbra is farkasszemet vele bár már én is megéreztem a tarkómnak nyomódó hideg fémet.

- Baekhyun, gyerünk.- szűrte a fogai között Lay miközben lassan emelte fel kezeit. Bár cseppet sem volt ínyemre a dolog, én is felemeltem karjaimat.

- Most te szépen velünk jössz!- felnyögtem ahogy a falnak passzírozta testemet a mögöttem álló férfi.

- Vigyétek vissza a cellájába, majd én később kiadom a büntetését.- nagyot nyeltem ahogy szigorú tekintetével találkozott enyém, amiből kétségbeesés volt kivehető. 

- Nem! - kezdtem ellenkezni ahogy elkezdtek húzni , el Laytől. -Nélküled nem megyek! - Lay csak apró mosollyal az arcán megrázta fejét, és lassan lehajtotta azt. Ne, kérlek Lay csak ne néz le. Te vagy a mi vezetőnk, nem adhatod fel! -Engedjenek! Nem értik! - idegesen kezdtem el rángatózni és próbáltam kitépni karjaimat erős szorításukból. Ahogy lefordultunk a folyosóról nekinyomtak a falnak és számat befogva kezdték el hátrakötni kezeimet. Morogva jeleztem hogy ezzel csak még jobban felhúznak de a következő pillanatban történtre nem tudtam mást reagálni csak álltam egy helyben és értetlenül fordultam meg. Ahogy a szorítás eltűnt karjaimról, egy halk puffanást halasztódott majd pár pillanatnyi némaság. Értetlenül fordultam meg és ahogy szembekerültem a fekete maszkban lévővel, összeszűkített szemekkel , hitetlenkedve döntöttem oldalra fejemet.

-T-te...vagy az?

(Chanyeol)

Erősen kapaszkodok az előttem lévő ülés háttáblájába. Befordulva a megfelelő utcára , hangos dudaszó és több autó éles nyikorgása tölti be a teret ,ami a fék visító hangja volt. 

- Gyerünk Xiumin ne lassíts!- a sofőr ismét csak fújtatót egyet majd beletaposott a gázba.

- Hányszor mondjam el hogy ne szólj bele a vezetésembe !- puffogta a mellette ülőnek a hörcsög pofa. 

- Majd ha jól csinálod akkor nem szolok bele! - már készült valami frappáns vissza szólásra Xiumin amikor Kris mély hangja rázta fel a kocsit.

-Befejezni! Chen te meg  inkább haladj még mindig nem vagy kész. - az előbb említett csak morgott valamit az orra alatt majd az ölében lévő fegyverre koncentrált ismét. Az utolsó kattanás jelezte hogy elkészült az összerakással, így már készen állva figyelte az utat amin párja oly ügyesen szlalomozik az autók között hogy bármely akciófilm rendezője megirigyelné. 

- Mindenkinek világos mi a dolga?- tettem fel az utolsó kérdést mielőtt megérkeztünk volna a keresett utcába. 

-Mint a nap Chanyeol!- Sehun mosolyogva felhúzta fegyverét. - Mint a nap. 

Ahogy befordultunk meg is pillantottunk a ház mögé siető alakot, így ahogy éles fékezéssel megérkeztünk kipattantunk a kocsiból és miközben mi ügyelve minden lépésre, a megfelelő helyeinkre mentünk, Tao és Xiumin pedig az autóval a ház mögötti kis utcába hajtottak. Kai bólintott ahogy vette a kézjeleimet így elváltak útjaink, a kert hátsó részére sietett amíg mi Chenel a konyhában nyitó ablakhoz mentünk. Bakot tartva először én mentem be, cipőm talpa halkan koppant a parkettán , és miután ismét csend honolt a házban, Chent is berántottam az ablakon keresztül. Ő a nappaliban maradt és lent nézet szét, én addig az emeletre mentem. 

Halkan recsegett lábaim alatt a fa lépcsőzet, minden lépéskor egyre hangosabban és hangosabban számomra. Éreztem ahogy a vér felgyorsul bennem így már szinte remegő kezekkel szorítottam a fegyvert kezeimmel. Felérve lassan préselődtem neki a falnak és lassan haladtam a végig a folyóson. Az ajtókhoz tapasztottam a fülem de nem hallottam semmit. Baekhyun szobájához érve meglepődve láttam meg hogy nyitva van az ajtó.  Lassan fogtam meg a kilincset és ahogy kinyitottam az, megütötte a fülemet egy halk hümmögés. Kitárva azt megpillantottam Sessyt ahogy könnyes szemekkel néz rám hevesen rázva a fejét.

-Sessy.- sietve léptem hozzá és ahogy beléptem a szobába, nagyod nyögve kaptam a nyakam köré fonódó karhoz kezeimet. Sessy csak még jobban sírni kezdet én pedig a támadom karját próbáltam lerángatni magamról. Ahogy éreztem hogy gyengült a szorítása megragadtam felsőjét és az anyagba markolva átrántottam vállamnál, így végre lekerült fojtogató karja rólam. Ahogy felállt a földről egyből kirántotta a kését zsebéből. Én se cselekedtem másképpen és mivel nem hátrált előlem, én kezdtem az ajtó felé menni. Elmosolyodott mivel azt hitte félelemből hátrálok, miközben én csak Sessy közeléből akartam elvinni. Ahogy lassan kihátrált az ajtóból a férfi , megkönnyebbülésbe rántottam be az ajtót hogy Sessy még véletlenül se lássa meg amit ezután fogok tenni. Elmosolyodva kezdtem el sétálni a férfihoz a késemet eltéve, láthatóan össze volt zavarodva hisz ki lenne olyan hülye hogy egy kést fogó,gyerekrabló,rohadék felé kezd el sétálni? Hát én ismerek egy ilyen hülyét.Magamat!

- Hol van Baekhyun?- lelassítottam a tempómat hogy adjak időt a férfinak. Nem mondott semmit csak némán nézet, és várt.- Nem válaszolsz?- húztam fel szemöldökömet és megálltam. -Akkor majd ráveszlek hogy beszélj.- annyi ideje se volt hogy elmosolyodjon kijelentésemen. Egy lépéssel ott teremtem előtte és a kést kicsavarva kezei közül, kezdtünk el egymást lenyomni a földre. Persze ez semelyikünknek nem volt egyszerű, hisz egyforma testfelépítésünk  voltunk. Így olyan volt mit ha saját magam ellen harcolnék. Megunva az egymás rángatását egy határozott mozdulattal nekilöktem a falnak majd a késemet előkapva , karjánál lefogva a kést torkához szorítottam. - Megkérdem még egyszer. - súgtam fülébe.- Hol van Baekhyun? 

- A kis barátodnak már befellegzett. - halkan felnevetett.- Már rég halott!

-Ne hazudj nekem! -  szorítottam még jobban hozzá a kést, aminek pengéje felsértette a vékony bőrt így egy vékony vércsík húzódott végig, lefele a nyakáról.

- Már túl késő bármit is tenni. -lassan felém fordította a fejét amennyire csak tudta.- Csak egyetlen egy maradhat életben. 

-CHANYEOL!- a lépcső felé fordulva megpillantottam Kris aki a kábult Myung Hee fogva nézet rám.

- Bent van.- böktem Baekhyun szobája felé ahova be is rohant Kris és pár másodperc múlva már a másik kislánnyal a karjában szalad lefele a lépcsőn. -Dönthetsz. Vagy a becsületed vagy az életed? - éreztem ahogy lassan kifutja a levegőt de annál hangosabban.

- Nekünk már rég nincs életünk. - 

- Valahogy sejtettem. - 

Teste ellazult, nem is kellet erőt fektetnem a lefogásába. De ahogy karjaim mozdultak a hirtelen tettől befeszült teste, majd egy mély hörgés után erőtlenül térdre eset. Egy cseppnyi bűntudatot nem éreztem ahogy halott testét figyeltem. Meg keményedet arccal fordítottam meg majd a nyakában logó dögcédulát kitéptem a nyakából. - Ennyit ér a becsületed.- mormoltam miközben hátat fordítva neki lesiettem  a lépcsőn. A fiúk a nappaliban álltak és ahogy leértem,egyből  elhallgattak és felén néztek. - A lányokat vigyétek a bázisra Ms.Byunhoz. Hívjatok ide embereket, van fent egy kis eltakarítani való.- nem mondtak semmit csak tették a dolgukat. Amíg vártuk a többieket felmentem az emeletre és reménykedve nyitottam be Baekhyun szobájába. Ajkaimba haraptam ahogy a fájdalmas valóság belém hasított, felesleges reménykedni,Baekhyun nem lesz itt egyik percről a másikra. Lassan polcához lépkedtem és felemeltem egy lefordított képkeretet, amin én és Baekhyun, illetve a családja látható. Ez akkor készült amikor először vacsoráztam itt náluk. A húga ragaszkodott hogy készítsen egy képet rólunk, végül mégis jól tette.  

- Sajnálom .- simítottam végig szélesen mosolygó arcán , ami akkor még gondtalan volt.- Sajnálom hogy nem védtelek meg.