A banda

55.rész

(Luhan)

A távpontok bemérése után elindultunk a legközelebbi csapathoz. Miután az utolsó ponthoz értünk egy biztonságosabb helyet keresve megbeszélést tartottunk.

- A központot kellene elérnünk.

-Tudnak mindent.- vágtam mondatába.- De elsőnek az orvosi részleghez küldtek segítséget. Utána fognak ide jönni.

- Hát akkor már jöhetnek. Vagy kijutunk vagy meghalunk addigra.- mosolyodott el gúnyosan Kim.  

- Elegen összegyűltünk. Így nagyobb az esélyünk rá mint külön-külön. De sietnünk kel. Estére el kel hagynunk ezt a zónát. Nem lenne jó ha itt kellene töltenünk az esténket.-mindannyiunk tudta hogy igaza van. Az a legfontosabb hogy amennyi emberrel amennyivel csak tudunk , elhagyjuk ezt a pokolfészket.

Intve küldtem el a hátam mögött lévő csapatott keltre. Már egy jó ideje haladunk belülre de még senkivel se találkoztunk. A másik csapat nyugat felé vette ez irányt és  miután átszeltünk a zónát, a régi gyakornoki gyülekezőpontnál várjuk be egymást. Velem négy srác tartott akik hátulról nyújtottak biztonságot. A piros zászlót látva megtorpantam, itt volt a tartózkodási helye a főnixnek. Jelezve a mögöttem lévőknek haladtam előre, és követtek. A sátorhoz érve bele mentünk. Üresen fogadott így leengedtem a fegyveremet. 2-en a bejáratnál maradtak figyelni a terepet én meg Jihun kutakodni kezdtünk valamiféle jel után. Minden a rendjén volt, semmi nem volt fel durva.

- Valószínűleg hirtelen érte őket a támadás.- törte meg a csendet Jihun.

-Igen,valószínűleg.- letettem az asztalra a kezemben tartott lapot majd intettem hogy most már mehetünk. Itt nincs semmi ami előre vinne minket. Tovább haladtunk egészen a fegyver raktárig ami kitört ajtajával,kifosztva tárulkozott elénk. 

-Úgy látszik erre is voltak azok a rohadékok.- rúgott bele az ajtóba Hajun.

- Merre nem ? 

- Haladjunk tovább.- lassan eltűnt a kis raktár a fák sűrűjében. Még mindig sehol senki..

-Mi a baj Jihun?- kérdeztem meg a mellettem állót. Már egy ideje vissza-vissza pillantgat, illetve a helyzettől függetlenül is idegesebb a többiekhez képest.

- Semmi csak, olyan érzésem lenne minta követnének.- én is hátra pillantottam majd Kimet hátra küldtem szétnézni, de később mikor csatlakozott ismét hozzánk, közölte. Semmilyen mozgást nem érzékelt. 

Persze természetes hogy ilyenkor paranoiás  az ember, de mégis miután felhívta rá a figyelmemet. Én is éreztem a jelenlétét.

- Pihenőt tartunk. Utána tovább megyünk keletre.

-Igen is !-  zsebre vágtam az iránytűmet majd a dolgom elvégzésére fogva eltűntem a sűrűben. Ahogy letértem az ősvényről megkerültem a társaságot. Nem csaltak a megérzéseink. Az erdő egyik sziklás részénél egy távcsövest pillantottam meg aki a messzeségbe meredt mozdulatlanul. Elővettem fegyverem és halk léptekkel indultam el felé. Csak pár méter választott el attól hogy lőtávolságon belülre kerüljek amikor észrevett és mit sem törődve felpattant és elkezdet rohanni.

-Bassza meg!- én is rohanni kezdtem és üldözőbe vettem. Ahogy rohantam az erdőből kivezetett , azaz vissza vezetett a főnix ponthoz. Kihasználva azt az egy pillanatnyi elbambulásomat, elvesztettem őt.Lelassítottam és ahogy húzódni kezdtem a falhoz, lövésekre lettem figyelmes. A hangokat követve a sátoroknál kötöttem ki . Az egyik mögül kihajolva elakadt lélegzetem és eltátottam számat. 

Az ördögi kőrt alkotó hiénák ölelésében egy magas,vékony, szőke hajt pillantottam meg ahogy vérszomjasan pillant a körülöttem lévőkre. Szemeiből ilyen távolról is leolvasható a düh és a makacsság.

Makacsság az életben maradásért. 

Ahogy felém pillantott és szemeink találkoztak, ledöbbent egy pillanatra majd gyorsan elemelte pillantását rólam. Teste megfeszült és mielőtt elkezdődött volna egy utolsó pillantást vetett rám.

Azt hiszed Oh Sehun ,hogy ilyen könnyen itt hagylak? Ezt még magadnak se hiszed el.