A banda

36.rész

Az út alatt sikerült megemberelnem magam és a csendes kis sírásomat is abbahagytam amit az út első fél órájában tettem a hátsó ülésen ülve.Mivel elaludtam sokkal rövidebbnek tűnt az út mint idefele így amikor felébredtem már a városban voltunk.

-Végre itthon.-nyújtózkodtam abban a pillanatban ahogy kiszálltam a kocsiból.

-BAEKHYUN!!-megfordultam és fel se bírtam volna fogni mi történik . A kocsinak csapódok ami megakadályoz abban hogy hátraessek.

-ANNYIRA HIÁNYOZTÁL!-bújik hozzám Luhan könnyes szemekkel.

-NEKHEM IHS!-Tao sírva ölelget.

-H-hé srácok.-nevettem fel miközben magamhoz préseltem őket.-Nekem is hiányoztatok.-pár perc múlva Sehun És Kris lebírtak hámozni rólam a srácokat és ahogy sikerült őket ölelték át, ami sokkal jobban díjaztak.Legszívesebben hazamentem volna egy jót bőgni de persze nem tehettem meg.Miközben a papírokat intéztem az irodában a srácok faggattak mégis milyen volt.Nem is lett volna vele bajom de már annyi fele figyeltem hogy elrontottam az előttem lévő iratot.-Srácok. Légyszíves elmennétek.Így nem tudom csinálni.-kissé sértetten de felálltak.

-Most csak azért nem haragszok meg mert örülök hogy végre itthon vagy.-pillantott rám Luhan.

-És nem fogod megúszni!-mutatott rám Tao.-Van még amire kíváncsiak vagyunk.-néztek össze Luhannal. Egyből leeset mire céloztak , elpirulva szenteltem a figyelmemet az előttem lévő papírra.Komolyan, ezek a ribancok.Mosolyogva néztem utánuk és ahogy végre csend lett, nekiláttam újult erővel.

-Sokat változtál amióta elmentél.-nyújtotta felém a kért kávémat Suho.

-Köszönöm.-elvettem a kis csészét és belekortyolva felsóhajtottam,végre egy kis coffein.-Hát nem kíméltek az biztos.-húztam el szám szélét.-Van valami hír?

-Semmi.-sóhajtott fel megrázva a fejét.-Nana kétszer találkozott azóta azzal a két alakkal.-felkaptam a fejem Nana nevénél.-Nem ír nekik,nem hívja őket.Nem tudjuk mikor tudja hogy mennie kel.

-Nem fognak össze az eltelt idők két találkozás közt?-támasztottam meg államat.

-Nem.És még az időpontok se. Legutóbb hajnali kettőkor ment a pláza mögötti szórakozó helyre,azelőtt pedig a kertvárosi résznél volt egy kávézóban délután 3-kor.Semmi összefüggés.

-Akkor beszélhetik meg a következő találkozást.Így a legegyszerűbb.-dőltem hátra a forgószékre és a térképet kezdtem el szuggerálni.-Mire készülhetnek?-tettem fel magamnak a kérdést de Suho válaszolt helyettem.

-Fogalmam sincs.-suttogta halkan.-Fogalmam sincs.-két óra múlva hazaindultam és sikerült Suhot is rávennem hogy hazamenjen aludni.Az elmúlt egy hónapban végig itt volt a bázison,már kezd beteges lenni amit megértek hisz én is félek hogy valami baj történik.De magunkra is kel gondolnunk,nincs értelme tönkretenni magunkat.

-Pihenj sokat.Kösz a fuvart.-kipattantam Suho kocsijából aki lelkesen felajánlotta hogy hazavisz.

-Ugyan,semmiség.Te is pihenj,holnap találkozunk.-megvártam amíg lefordul utána pedig felsiettem az emeltre.-Úr isten.-köhögve siettem az ablakokhoz hogy egy kis levegőhöz juthassak.Szinte csak port lélegeztem be ,semmi levegő nincs ebben a kicseszett lakásban.Szerencsére minden úgy volt ahogy hagytam így a konyhába menve nekiláttam vacsorát csinálni.-Boci vagy csibe?-néztem hol a bal kezemre, hol a jobbra.-Csibe!Téged választalak!-dobtam a konyhaasztalra a zacskós levest.Valószínűleg hülyének nézne valaki ha most látna,de mivel  egyedül vagyok, és a kutya se jár ilyenkor erre nem fogom vissza magam. Miután kiénekeltem magam és kitáncoltam,fáradtan dőltem le a kanapéra.-Vajon mit csinálhatsz?-meredtem a plafonra.-Hiányzol.-sóhajtottam és megunva a sajnálkozásomat felálltam és elmentem fürödni.-Ki lehet az?-pizsamában totyogtam a telefonomhoz.

Ő az.

-Baekhyun~ -énekelte a telefonba.-Látom már hazajöttél.Hogy érezted magad a kiképzésen?I.M durva volt veled igaz?Ne aggódj,majd visszaadom neki azt amit veled tett.-összeszorult a gyomrom miközben hallgattam.

-Ki vagy te?Mit akarsz tőlem?-szűrtem a fogaim között.

-Ha elmondanám nem lenne vicces a dolog!-elfintorodtam ahogy nyafogását hallgattam.-Ne vágj ilyen fancsali képet.-megváltozott a hangja,mélyebb lett és titokzatosabb.Nem mozdultam,szemem sarkából körbenéztem.A lápa le van oltva csak a tv fénye világit,ami le van egyébként némítva, a függönyök el vannak hozva.Felálltam és a nyitva hagyott erkély ajtóhoz léptem.Óvatosan kihajoltam ás megpillantottam az a fa alatt ahol elsőként is láttam. Visszahúzódtam és kirázott a hideg ahogy nevetését hallgattam.-00130.Már nincs sok hátra.-megmerevedtem és elakadt a lélegzetem.-Viszlát kicsi Byun.Remélem jót fogunk játszani.-kuncogott a vonalba amit megszakított pár másodperc múlva.

-Ki vagy te?-meredtem a fa alá ahol már nem állt senki.Eltűnt.A szobámba rohantam és elővettem egy üres lapot és egy tollat.Elhatároztam hogy leírok mindent,ami ezzel a fickóval kapcsolatos.Már elmélkedtem róla,vajon ki lehet ő? Kivel lehet kapcsolatban?De nem jutottam semerre, egyszerűen semmi nem akar stimmelni.A lapot gondosan belehelyeztem a mappámba ahol ehhez hasonló írások vannak.Aggaszt ez az alak, az lenne a legjobb ha Suhonak is elmondanám hogy megint megjelent.De nem akarok még több gondot a vállaira tenni,elég neki ami most van neki.