A banda

25.rész Emlékez

 Tudod Baekhyun.- látszódott rajta hogy nem szívesen akar erről beszélni. - Nem mindig volt ilyen béke a bandák között.10 évvel ezelőtt volt egy nagy harc. Minden banda 2 fő csapatba társult.Az egyik volt a kék illetve mi a pirosak.Mi még fiatalok voltunk így nem vettünk részt nagyobb fontosságban a harcban. Egy bunkerba vittek minket gyerekeket. De párunkat más hova vittek mindössze hatot köztük engem,Sehun és Chanyeolt. A központ alatti alagút hálózaton keresztül kivittek minket az erdőbe, és egy-gy pisztolyt adtak nekünk és egy táskát. Az volt a feladatunk hogy megöljük az erdőben lévő ellenséges bandákat. Három napig voltunk kint az erdőben, és mindössze 32 embert öltünk meg.De három társunk odaveszett.-akadozva fújta ki a levegőt majd folytatta.-Amire visszaértünk már vége volt mindennek.A 30 gyerekből csak 9-en maradtunk. Valakit elvittek, megöltek vagy lehet elszöktek. Valószínűleg Jimint is akkor vitték el csak nem emlékszik rá. Dr.Kim amnéziát talált nála így már szinte 100%-ék hogy ez mi

-Akkor..Jimin már rég banda tag volt csak...nem emlékezett? -bólintott egyet és pár képet tett le elém.

-Látod..ő Jimin.-mutatott rá az egyik fiúra.-Itt pedig én,Sehun,Chanyeo,Tao és Suho.  -Chanyeolnak nagyon cuki volt az elálló füle ,de nem volt sok időm gyönyörködni benne mivel Yixing folytatta.- Akkor ölték meg apámat ,és három évig apám barátja vette át a vezetést amíg nekem kiképeztek az idő alatt. Eléggé elvetette a sulykot a küldetésekkel és olyanokat vállalt el amiket nem tudtunk teljesíteni, így azok még mindig meg vannak így 6 év elteltével is.Ezek a H-s felkérések. 20 darab van belőlük és eddig egyet sem sikerült elvégezni.

- Eddig értem.De én mit követtem el hogy bocsánatot kel nyernem?

-Ez elég bonyolult. -túrt bele hajába Yixing.- De próbálom egyszerűbben elmagyarázni.Ügye az lehet a kör tag aki valami olyasmit tett, ami segítette a bandát.De van egy ceremónia féleség amin át kel esni és ha azt is megcsináltad, utána lehetsz kör tag.Már voltak jelöltek de nem bírták ki a ceremóniát és elhagyták a bandát.És te olyan dolgokba vettél részt amiben csak a kör tagok vehetnek részt.És evvel szabályt szegtünk. Chanyeol felajánlotta magát érted.Ha meghalna akkor te átveheted a helyét a körben de ha túléli akkor előtted van még a ceremónia is..de ha az nem sikerül akkor ki kel lépned a bandából és meg kel szakítanod minden kapcsolatot a többiekkel.Az élen Chanyeollal. -szívem egyre jobban fájt és a levegő nehezen préselődött be a tüdőmbe .Már a gondolattól is hogy soha többé nem láthatom őket ....a sírás kerültek .

-És ha most megcsinálom a ceremóniát ,akkor Chanyeolnak nem kel elmennie?- Yixing megvakarta tarkóját.

- Nem teheted mert előtte megbocsátást kel nyerned.-arcomat tenyerembe temetem és a tehetetlenség magával ragad. Érzem hogy eltűnik az a szúró érzés a szememből, helyette a fájdalom végig csurog az arcomon.- Sajnálom Baekhyun. Ha hamarabb mondtam volna ezt akkor ez nem történt volna meg.-felkapom fejem a mondatra.

-Dehogy! -töröltem meg arcomat.- Ez nem a te hibád!-rázom meg hevesen a fejem.- Nem a te..hibád.

- Sajnálom. -ölel meg és megnyugtatóan simított végig hátamon.- De most már menj haza. Beszéljétek ezt meg Chanyeollal, oké?

-Oké. -egy biztató mosollyal búcsúzott el tőlem miközben becsukta az irodája ajtaját.A mosdóba mentem és egy alapos arcmosás után a nagyterembe igyekeztem ahol a srácok mikor megláttak ,felálltak.

-Baehyun.-lépet mellém Luhan.- Jól vagy?-szemeimbe néztem és aggódóan csillogtak.

-Igen.-mosolyogtam rá halványan de legszívesebben megint sírnék és a nyakába ugranék.- Most haza megyek.Majd találkozunk.-intettem a többieknek is és a bázist elhagyva elindultam a mi kis titkos helyünkre.A bokor előtt volt egy tábla ami eddig nem volt itt.Közelebb érve megnéztem mi van rajta

,,BaeYeol területe!!"

Ez a bolond!Homlokon csaptam magam és kuncogva indultam fel a tetőre. Chanyeol nem volt itt de most jobb is...egyedül akartam lenni.Akaratom ellenére megeredtek a könnyeim és tenyerembe temetve arcomat sírdogáltam.Pár pillanat múlva oldalra néztem és egy csillogó szemű Chanyeol állt előttem.Na itt már nem tudtam vissza fogni magam.Ahogy leült mellém nyakába vetettem magam és zokogva bújtam karjaiba, elakartam menekülni....elmenekülni mindentől.Nem szóltunk semmit csak öleltük egymást.Mindkettőnknek erre volt szüksége..egymásra.

-Chan..én ezt nem akarom.-távolodok el tőle annyira hogy szemeibe bírjak nézni.

- Biz bennem Baekhyun .Visszajövök és megoldjuk majd.Mint eddig mindent.-mosolyogva simítja meg arcomat,én pedig tenyerébe simulok.- Menjünk haza.Kezd hideg lenni.-felálltunk és a motorra felülve, amitől még mindig félek, hazamentünk.

Fél óra múlva este 10-van. Chanyeol már össze van pakolva és a kanapén ölelkezve ülünk.

-Csak két hétről van szó.Simított végig combomon.- kettőt pislogsz és már megint itt leszek.-puszil bele hajamba.

- De akkor is....hiányozni fogsz.-bújok hozzá még jobban.Még pár percig élvezzük egymás közelségét de ahogy háromnegyed 11 lett ,sajnos indulnia kellett. Le kísérnem az utcára és egy bocsú csók után édes pillantása találkozik az én szomorúságtól csillogó szememmel,rám mosolyog majd lehajtva sisakját elindul.Az út közepére kimegyek és onnan nézem távolodó alakját. Tényleg elment.Csak akkor mentem be amikor a szomszéd idős hölgy kijött hozzám hogy baj van-e.

-Nincs.-ráztam meg a fejem mosolyogva.

-Akkor kedvesem menjél be mert megfogsz fázni.Gyorsan,gyorsan!-kicsit jobb kedvem lett a nénivel való beszélgetéstől így 1 óra múlva jó éjszakát kívánok neki, is visszamentem a saját házunkba.Megvacsoráztam majd lefeküdtem aludni....hiányzik.