A banda

40.rész

Ahogy Meddy mondta másnap áthelyeztek,ahogy követtem az előttem menő férfit felmértem a terepet.Összetett és bonyolult hálózatból épült fel a hely,kétség kívül tökéletes megszervezéssel készülhetett.

-Megérkeztünk.-torpant meg az előttem lévő férfi.Egy kártyát vet elő zsebéből és lehúzta a leolvasón. Ujjlenyomatot véve hangos sípolásba kezdett az ajtó ,majd lassan kinyílt.Ahogy betettem a lábamat a helységbe egyből egy ököllel találtam szembe magam.A falnak csapódtam majd le a földre,de hamar felálltam és egy levegőt véve próbáltam tűrni az előbbi ütéstől szárazó fájdalmamat.A férfi aki idehozott már rég eltűnik így ketten voltunk a maszkos alakkal. Csak meredtünk egymásra,lassan hátat fordított nekem és felkapta az asztalon lévő vasrudat.Nagyot nyeltem ahogy néztem a kezében szorongatott tárgyat.Lassan közeledett felém én pedig hátráltam egészen addig amíg a hátam a falnak nem ütközött.Több rácsos helyre volt felosztva a hely,igazából egy börtön és egy kutyamenhely keverékéhez tudom hasonlítani.Egy pillanatra levettem a férfiöl a szemem és abban a pillanatban éreztem ahogy bordáim közé nyomódik a vasrúd.Fájdalmasan felkiáltok de amíg én szenvedek a földön feküdve , bántalmazom minden egyes mozdulatát változatlanul csinálja.Próbálnék felállni de nem birok hisz kezeim össze vannak kötözve nem birok megtámaszkodni. Prüszkölve veszem a levegőt , amit nehezít a számból és orromból folyó vér.Minden egyes levegővétellel hatalmas fájdalmat okozok magamnak de érzem hogy ha nem teszem,bármelyik pillanatban megfulladhatok.Fejemet nem bírom mozdítani így csak szememmel nézek fel a terem másik végében lévő alakra aki a vasrudat törölgeti rongyával,leszedve róla véremet .Mielőtt kimenne a teremből,elém sétált és arcon köpött.Rájöttem hogy nekem ezen a helyen nincs már semmilyen becsületem,emberszámba vételem,nem.Nem is volt már az elejétől fogva.

Lassan nyitom fel pilláimat. A cellák egyikében vagyok és ahogy levegőt veszek és mellkasomba szűr a fájdalom, minden eszembe jut.Kezeim szabadjára vannak engedve és ahogy csuklómra pillantok meglátom mennyire kikezdte a kötél.Felültem a falapon,amin feküdtem.És erőt véve magamon felállok.Lassan sétáltam cellám elejébe és a rácsokra rámarkolva lassan a hideg vasnak nyomom felduzzadt arcomat.Felszisszenek a fájdalomtól,mégis jólesik hogy lehűti arcomat.Nem látok senkit,nem próbálkozok a beszéddel mivel érzem hogy fel van puffadva torkom.Az orrvérzésem már elmúlt és a szám se vérzik már,de még mindig érzem azt a vasas,finom ízt számban.Nem hiszem hogy egy hamar alkalmam nyílik arra hogy kiöblítsem számat és fogaimat alaposan megmossam,ha szabad lennék első dolgom az alapos fürdés lenne.Büdös és dohos szagom van,hányinger keltő. Én már nem érzem azt a bűzt ami belőlem fakad,már megszokta az orrom. Chanyeol valószínűleg kizárna a házból ha ilyen büdösen érnék haza, ha a házból nem a hálószobából tuti.

-Bárcsak kizárna.Legalább tudnám hogy jól van.-suttogom halkan miközben magam elé meredek.Mindig akkor jön rá az ember a dolgokra ha már vagy elvesztette őket,vagy már szóra méltó ideje nem tapasztalta maga körül.Azok az apró gesztusok amelyek nap mint nap érnek minket,a barátaink társasága amit már néha ununk vagy legszívesebben egyedül lennénk a szobában.Mit meg nem tennék ha ismét halhatnám Kris bunkó megjegyzéseit, Tao vinnyogó hangját és Sehun förtelmes nevetését. Suho óvó pillantásait miközben elhaladunk mellette,vagy ép elbúcsúznunk tőlük amikor haza indultunk.Szinte magam előtt látom Yixinget ahogy azokon a vörös kopott kanapék közül a legrosszabb állapotún üldögél ( mint általában ,az a kedvenc kanapéja) és megnyugtató,biztonságot sugároz ahogy tekintetét végigsuhintja a jelen lévőkön.Chen biztos Jimint vigasztalhatja....

-Jungkook.-ugrik be rég nem látott barátom arca.Szerencsétlen,szegény nem is tud semmiről.Lehet azt hiszi hogy haragszok rá...bár az lenne a legjobb ha csak ez miatt nem találkoznék vele.Ahogy gondolataim cikáznak a fejemben , egy kosza könnycsepp végigcsurog az arcomon ahogy Ő rájuk gondolok.Meghasad a szívem ha arra gondolok min mehetnek keresztül.Anyának valószínűleg elmondták a dolgot,bűntudatom van.Egy utolsó féreg vagyok,hisz az anyák egyik legfélelmetesebb és legrosszabb ténye elé kellet állítanom a saját édesanyámat.Azt a tényt kelet felfognia hogy egyetlen fia....eltűnt. Elrabolták és lehet hogy már nem is él,borzasztó.Soha nem fogom magamnak megbocsátani ezt és félek hogy anya se Hyung Hee szegény húgocskám,valószínűleg fel sem fogta mi történik,és persze ez a legjobb hisz hogy lehetne egy kislánynak elmondani ezt a dolgot.Bár mindenkinek van valaki akire számíthat .Xiuminnak Chen,Taonak Kris,Luhannak Sehun , Jungkook valószínűleg Jiminék pártfogása alt van, néha olyan mintha a gyereküket gondoznák,ha túlzás is minimum úgy néznek rá mint a kisöccsükre. Suhot biztos sok felől támogassák,de mégis.Mégis ki áll Ő mellette.Ki vigasztalja esténként mikor egyedül alszunk el.Ki van mellette mikor mardossa a tudat,hogy nem mentet meg.Tudom,érzem hogy ő magát hibáztassa a dolgok miatt,pedig semmiről nem tehet.-Chanyeol .Mikor látlak újból?-sóhajtottam miközben arcomat töröltem meg így megszabadítottam a könnyeimtől.

-"Átölel még szép Lenórám,aki csupán fénysugár?

S szólt a holló : Soha már!,,

Rekedtes hangja betöltötte a helységet,és éreztem hogy szívem kihagy egy ütemet.Szédelgés fogott el és az ájulás szélén voltam miközben lassú léptekkel haladtam a rács felé.Forró tenyeremet égette a hideg vas és óvatosan,lassan dugtam át kezemet a két rács között,félve.Félve attól hogy egy óvatlan mozdulattól eltűnik,elpárolog és kiderül hogy egy rossz álom volt.

-Megtaláltál Baekhyun.-lény hangja volt és bár láttam teste vonalát ő nem mozdult,nem reagál semmit csak ült és rám meredt.-Megtaláltál.-erőtlen hangján nem tudtam elgondolkodni.Ahogy megtörtént hangja felismerése szinte megszűnt a világ körülöttem.

-Meg.Megtaláltalak.-szipogtam ahogy széles mosollyal az arcomon néztem rá.