A banda

37.rész Képzelet

El sem hiszem hogy meglett a 6k!!!😱😱❤ Nagyon,nagyon,nagyon szépen köszönöm! 😊Remélem a továbbiakban is tetszeni fog nektek a sztori és hogy örömmel olvassátok majd.Na de nem szaporítóm a szót inkább nekilátok a résznek! 😝😊

Lassu léptekkel haladok végig a járdán ügyelve arra hogy csak a piros kirakatkövekre lépjek.A házunkhoz érve mosolyt erőltettem az arcomra és belépve az ajtón egyből letámadt húgom.

-OPPA!-nevetve öleltem magamhoz és egy cuppanós puszit adtam arcára.

-Szia oppa!-szalad mellém Sessy.Hát ő meg?

-Szia.-guggoltam le és Sessyt is magamhoz öleltem.-Hát te hogy-hogy itt vagy?

-Elhívtam játszani.-válaszolt húgom miközben kezemet megfogva kezdet el a konyhába húzni.Anya ép akkor lett készen az ebéddel így egyből lebírtunk ülni enni.Nem tudom hogy Sessy tudja-e hogy hol van a bátyja...de jobbnak látom nem felhozni a dolgot.Elvállaltam a mosogatást így anya egyből ment pihenni amíg a lányok a szobámban játszottak.Hát igen..teljesen átalakították a szobámat.Játékok kupaca terül el a szőnyegen és az ágyam ruhákkal van tele.Már ennyi ruhája van.Mi lesz később??

A mai napon majdnem megúsztam azt a bizonyos kérdést amit mindig megkapok anyáéktól.

,,Chanyeol mikor jön?''

Már lassan nem tudok mit hazudni, elkel mondanom nekik az utolsó esélyemet.

-Tudod anya...Chanyeolal összevesztünk.-haraptam be ajkaimat.

-Mi?Miért?-szint kétségbeesve sietett mellém.

-Nem olyan nagy dolog.-legyintettem.-Pár hét és szerintem megbékélünk.-mosolyogtam biztatóan anyára.

-Remélem.Kár lenne Chanyeolért.-csóválta meg a fejét.Nem firtattuk tovább a dolgot szerencsére.Elpakoltam a kaját amit anya csinált nekem ,majd elköszönve tőlük hazaindultam.-Baekhyun.-csendesen sétáltunk anyával a buszmegállóba,mivel ragaszkodott ahhoz hogy kikísérjen.-Sessy velünk lakik.-megtorpantam és kikerekedett szemekkel néztem rá.-Mond el az igazat.-suttogta halkan.

-Szerintem már tudod te is.-szemeibe néztem és csak bólintott.-Sajnálom.

-Ugyan.-sóhajtott.-két kislány egy ház alatt,főleg hogy még barátnők is.Nagyon elvannak és legalább lefoglalják egymást amíg én csinálom a dolgomat.-mosolyodott el.

-Chanyeol nevelte Sessyt.-motyogtam magam elé.Hogy is felejthettem el.-Ha valamire is szükséged van.

-Tudom.Tudom drágám.-átölelt majd elbúcsúztunk  egymást és felszálltam a buszra.Amíg hazafelé zötykölődtem át gondólam a dolgokat.Ha bármi is történik el kel intéztem a dolgokat.Ahogy beléptem a házba első dolgom a volt hogy egy papírral és egy tollal leültem az íróasztalomhoz.Minden mondatot megfogalmazva,igényes szavakkal írtam le és alaposan átgondoltam a dolgokat.Miután a dátumot is ráírtam beletettem egy borítékra amire csupán egyetlen egy szót írtam.Mégis sok mindent éreztem miközben tollam nyomot hagyott a fehér papíron.

VÉGRENDELET

Ez a szó lebegett a szemeim előtt.A könyves szekrényhez lépve két könyv közé becsúsztattam ezt a levelet.Ha meghalnék...itt biztos megtalálják.

Halkan kopogott az ablakon az eső.A kávémba kortyolva meredtem a fali térképre.Nem gondolkozok csak meredek előre mégis kezd  világosodni a kép.A papírhalmok ugyan úgy ott voltak az asztalon,padlón és Suho mint mindig most is az íróasztalnál ült és szorgosan csinálta a dolgát.Most ebben a pillanatban,most elhiszem azt hogy nincs semmi baj,minden a legnagyobb rendben van.Pedig nem így van ,semmit nem tudunk.Hiába képezzük ki az embereket ,hiába vannak fegyvereink,a szomorúság eluralkodott rajtunk és ahogy egyre jobban telik az idő érezhető mennyire megváltoznak az emberek.Ők is érzik ezt az egészet.