A banda

42.rész A terv

-Nem a legjobb ötlet a levélvivés.-szolt közbe Lay.-Miért nem viszel innen ki minket?

-Hogy lehetne hisz az lehe..

-Kivinni?-húzta fel a szemöldökét Maddy.-Örült ötlet.

-És ép ezért fogsz segíteni nekünk,és kivinni.-Maddy szélesen elmosolyodót ahogy Layra nézet.

- Bevállaljátok a halált?

-Valamit még nem tudsz rólam.-Layra nézve elkapott az a fura érzés ami mindig érzek ha ilyen helyzetben vagyok vele.-Én már a poklot is megjártam.-nem tudom mit éltek meg régebben,de ahogy szemeibe nézve látom azt a tömérdek fájdalmat,jobbnak érzem azt hogy tudatlan vagyok.Ahogy figyeltem Layt nem vettem észre Maddy hívogatását.

-Baekhyun ?-ahogy felfogtam mi történik körülöttem csak bólintottam egyet,hisz érezhető hogy ezt már rég eldöntötték csak formaságból kérdezték meg tőlem.

-És hogy csináljuk?-tettem fel a frappáns kérdést hátha velem is megosztják tervüket mivel már bő 10 perce csak egymással beszélnek sustorogva engem megfosztva a z információktól 

-A hátsó folyósokon fogunk menni.-figyelmesen néztük ahogy rajzol a kis papírra.-Csak a fő folyósokat szokták őrizni,ezeket nem használják így nincs őrség se.

-Kamerák?-szolt közbe Lay.

-Nincsenek.Mondom hogy teljesen le van lakva ezek a folyósok. Nem fog alakoznak velük.-csak fintorgót egyet Lay jelezve,folytassa mondandóját.-Én előre  fogok menni ahogy elértünk a bal szárnynál lévő kereszteződésnél.Itt és a bal sarokban lesz kamera mivel ez csatlakozik az egyik mellék folyosóhoz. És itt lesz rizikósabb a dolog.

-Ezt hogy érted?-vontam fel szemöldökeimet.

-Mivel én veletek leszek ,nem tudom kikapcsolni a kamera.Arra gondoltam hogy füstbombát dobhatnánk a kamerák elé é..

-Honnan szerzel füstbombát?-Maddy csak felsóhajtott és az ismét őt félbeszakító Lay felé fordult.

-Megoldom.Ne aggódj.-mosolygót a vele szemben lévőre majd folytatta.-Innen már nem állhatunk meg.A riasztok befognak indulni és innen,az oldali kijárat felől egy csomóan fognak jönni így megkel kerülnünk az ajtók közelében lévő folyósokat és az összekötéseket.-ceruzáját egyenesen végighúzta a papír széléig.-Ha ez sikerül,már szabadok is vagyunk.

-És mi van ha a folyóson lesznek örök?-tettem fel a kérdést.

-Akkor meghalunk.-érzem ennek a szónak a súlyát,de nem rezzenek meg.Már nem érzem azokat az érzéseket ezek a szók iránt mint régen.Nem tántorít el ,hisz ez egy olyan  hogy minden vagy semmi.

-Szóval egy kártyára teszünk fel mindent.

-Így is mondhatjuk.-nevetett fel Maddy.-De ha meg is találnak.Ha ügyesek vagyunk egyikünk megmenekülhet.-összenéztünk Layal és mindegyikünknek egy dolog villant be.

-Te mész!!

-Te mész!!

-Nem Lay neked kel menned.-vágtam rá ellenzést nem tűrő hangon.Csak hát Layt ezt egy cseppet sem hatotta meg.

- Még mindig én vagyok a felettesed! Ha azt mondom te mész akkor te mész! Punktum!

-De adj egy érte..-

-Befejeznétek?Nem érünk rá erre!-csak megköszörültük a torkunkat és a figyelmünket ismét Maddy-re fordítottuk, de mindketten éreztük hogy ez a vita még nincs lezárva.-Ha kijutunk akkor innen,csak egyenesen kel mennünk az erő felé.Onnan 2 km-re van egy régebbi ház,ott megbírunk állni piheni.Pontosabban a ház mögötti istállóban ,onnan már csak olyan 4 óra séta hogy kikerüljünk a főútra. Ott fognak minket várni, és onnan már csak kikel élveznetek hogy a seggeteket hordozzák ide-oda.

-Kik azok akik értünk fognak jönni?

-Régi...ismerőseim. Tartoznak nekem pár dologgal,így biztos elfognak jönni.

-És te?-értetlenül nézet Layra Maddy.-Te nem jössz onnan velünk?

-Én?Minek?-horkant fel.-Sok befejezetlen dolgom van még.-mosolyodót el féloldalasan.-És innen máshova fogok menni.-nem firtattuk tovább a dolgot hanem átbeszéltük még egyszer a tervet majd Maddynek mennie kelet. Ahogy megkaptuk a ,,vacsoránkat" ismét kettesben voltunk Lay-al.

-Nem szimpatikus nekem ez a Maddy.-sóhajtott fel.-Miért segítene nekünk kiszökni , és a saját életét kockáztatni amikor egyedül is simán megszökhetne?-nem volt ostoba kérdés,sőt érthető

is miért kérdezte meg.

-Ne keress benne logikát. Attól hogy itt vagyunk még lehetnek emberek akik szinte az angyalunkat játssza meg.Ő is elakar innen menni,innen messzire. És itt van egy jó lehetőség,én se hagynám ki ezt a lehetőséget a helyében.-nem válaszolt semmit , a tányérból kanalazta ki a levest majd miután végzet, letette a cellája elejébe és lefeküdt aludni.És se szóltam hozzá,átgondoltam a helyzetünket és próbáltam valami más megoldást találni.De nem igazán ment,ez tűnik a legokosabbnak.

Az ágyon feküdtem,nem tudom mennyi lehet az idő de hajnali óra lehet.Nem birok aludni,egyszerűen túl sok minden jár az agyamban.De mégis a sok kérdések közt egyen nagyon elgondolkoztam.

Ki éljen és ki haljon.

Én vagy Lay?