A banda

52.rész

-Jó reggelt!!!- hangos üdvözléssel fogadtak a felsorakozott fiatalság.

-Jó reggelt.- köszöntem vissza majd lepillantottam a lapra amit az imént nyomot a kezembe Luhan mondva, hogy gyorsan állítsam csapatokra őket.- Csoportokba fogtok állni és utána fogjátok megkapni az utasítás többi részét. Mindenki figyeljen mert csak egyszer mondom el! Értettétek?

-IGEN URAM!- válaszolták egyszerre.

-Rendben. Akkor kezdjük is.- tekintve hogy 2 a/4-es lap tele volt nevekkel, elég sokáig elhúzódott a csoportok alakítása. Ezután szerencsére leváltottak, így már nem kelet ezzel foglalkoznom.

- Készen vagytok?- lépet mellénk Suho. Aki bár mosolygott,látszódott tekintetén hogy az eltelt napokban semennyit sem aludt.

- Igen. Már az összes osztag egyeztetett és már csak a parancsra várnak.- a mindig komoly és határozott D.O most idegesen állt mellettünk és bár próbálta tartani magát, rajta is meglátszódik hogy ez az első háborúja.

- Akkor hát. Menjünk!- kisétáltunk a tömeg elé akik a tegnapitól éltérően most egyforma ruhában,vigyáz állásban ,elhatározott tekintettel fogadtak minket.- Elérkezett ez a nap is! - Suho közömbös hangjára meglepetten kaptam fel a fejem.- Ez a nap jelenti a kezdetét a mostantól rátok nehezedő harcnak, s egyben az ezután következő békét is. A mai nap véget ér a már régóta tartó várakozás, de ne feledjétek. Ez nem az utolsó nap! Gondoljatok erre a napra úgy ,hogy mostantól a védelem lesz az első helyen az életetekben. A szándék hogy megvédd a családodat,szerelmedet és nem utolsó sorban a bajtársadat! - mosolyogva összenéztünk Sehunnal majd csak bólintva jeleztem neki, hogy én is úgy gondolom mint ő. - Először mi fogjuk elhagyni a tábort, utána majd ti is hasonlóan cselekszetek.- ahogy ezt kimondta Kris megérkezett a kocsival amiből kiszállva intett nekünk ,hogy menjünk oda. A kocsi mellett sorakozva néztünk szembe a tömeggel akik minket vizslattak reménykedő szemekkel, tőlünk várják a legtöbbet.

- Suho.- Kai toporogva szólította meg a mellette állót. Mi is rá figyeltünk és bár nem néztünk rá, fülünkkel nagyon is rá koncentráltunk.- Most. Most ugye megtehetek valamit ami eddig nem ment?- értetlenül nézet rá Suho.

-H-hát igen, azt hiszem.- Kainak  ennyi kelet, kilépet a sorból és határozott léptekkel haladt előre. Meglepetten néztük a haladó alakot de ahogy Taoék felé vette az irányt .csak kuncogva megböktem könyökömmel a két oldalamon álló fiúkat.

- Ezt figyeljétek.- mosolyogva figyeltem ahogy a meglepődött D.O-hoz érve két tenyere közé zárta a fiú kerek arcát, és egy határozott csókba invitálta a másikat. Mindenki ledöbbent egy pillanatra majd hangos ujjongás töltötte be a teret. És igazából Kai tette mind az ő, és D.O életét megváltoztatta. Egy olyan hullámot indított el hogy 5 perccel később már mindenki a párját, barátait ölelgetve kívánt sok sikert neki. Én csak Suho mellé léptem és átkaroltam a vállait.

- Ez már jobban hasonlít hozzánk.- széles mosollyal nézte a tömeget.

-Hát igen.-nevettem el magam.- Ezek vagyunk mi valójában, egy nagy család.- meleg mosollyal nézet rám majd visszafordította tekintetét a tömegre.

A kocsiban ülve nem szóltunk egymáshoz. Mindenki elvolt merengve a saját gondolataiban, én is így tettem miközben az ablakon kinézve figyeltem az egyre jobban távolodó bázist. Remélem nem most láttam utoljára. Ahogy megérkeztünk a megfelelő helyre megállt Kris a kocsival és sóhajtva egyet hátra fordult hozzánk.

-Megérkeztünk.- kiszálltunk a kocsiból és mindenki leellenőrizte meg egyszer a felszerelését és egy gyors egyeztetést tartottunk. Sehunal az oldalamon álltam és figyeltük ahogy lassan elindul Jooheon.