Playground /Larry Stylinson/

Season 2/ Twenty Nineth

Harry

Nagyon rég beszéltem az anyámmal, még jó pár évvel ezelött, mikor rájöttem hogy nem a lányokhoz vonzódom. Nem mertem neki elmondani, azaz nem neki, hanem apámnak, de féltem. Emlékszem a napra amikor rávettem magam, hogy elmondjam mindkettőjüknek, számolva a következményekkel.
A tükör elött álltam. -Anya, apa, valamit tudnotok kell. Meleg vagyok. —Baszki ez nem jó!—motyogtam magamnak.
-Anya, apa. Meleg vagyok—Najó ez még rosszabb...
-Anya, apa, el kell mondanom nektek valamit. Én...a fiúkhoz vonzódom.-És ekkor tört be anya a szobámba, hogy szóljon, kész a vacsora. Lerobogtam a lépcsőröl, majd odaültem az asztalhoz, ahol màr ott ült a nővérem és az apám, majd nem sokkal később anyám is odaült mellénk és el kezdtünk enni.
Gondolkodtam, hogy hogy kéne elmondanom nekik hogy engem a fiúk érdekelnek és nem a lányok, de a második étel elfogyasztása után megtöröltem a számat a szalvétával és nekikezdtem vallomásomnak.
-Anya, apa, Gemma, el kell nektek mondanom valamit... Én... a fiúkhoz vonzódom és nem a lányokhoz... és tetszik valaki...-mondtam ki vallomásomat, mire mindhárman elnémultak egy pillanatra. Apám volt az, aki először feleszmélt.
-Szóval buzi vagy?-kérdezte úgy, mintha undorodna tőlem.
-Dan, ne kezd!-szólt rá anya rögtön.
-Mit ne kezdjek Anne? A fiunk most jelentette be hogy a faszt szereti. Rendben fiam. A faszt szereted? Milyen lenne ha egyet éreznél a seggedben??-mondta dühödten, de anya megállította.
-Dan! ÁLLJ LE MOST! MIT KÉPZELSZ TE HOGY ÍGY BESZÉLSZ A FIÚNKRÓL?
-Ő NEM A FIAM! EGY BUZI KÖCSÖG NEM A FIAM. TÜNJ EL HARRY! EGY BUZIT NEM TŰRÖK MEG A HÁZAMBAN!-kiabált apa is, én meg nem tudtam mást csinálni, minthogy másnap összepakoltam egy bőröndbe, elvettem az összegyűjtött pénzemet az ágyam alatt tárolt dobozból, és amiből kifért a vonatjegy plusz egy pár napra meg tudtam szállni egy motelban is. Nem tudom miért, de Doncasterbe mentem, ott kerestem egy motelt, ahova befogadtak, majd kerestem egy munkàt ami által el tudtam költözni egy kis lakásba és még meg is éltem. Majd nem sokkal később megismertem Niallt, Zaynt és Liamet. Mivel még nem volt érettségim, mert fiatalon költöztem el otthonról, ezért beiratkoztam az egyik helyi iskolàba, ahol mindhárman az osztálytársaim lettek, majd a legjobb barátaim... Majd nem sokkal később megismertem Louist, mivel a fiúk, két szülinapomat elrontva a harmadikon azzal leptek meg, hogy találkozhattam a legkedvencebb focistámmal. Innentől pedig mindenki tudja...
Elgondolkodhattam, mert azon vettük észre magunkat Louval, hogy csörög a telefon. Felvettem és beleszóltam, sejtettem hogy ki hívott vissza.
-Hallo?-szólt bele a kedves női hang, amit már nagyon rég nem hallottam.
-Szia anya... Harry vagyok.
-Harry? Jézusom fiam, mi van veled? Miért nem hívtál? Nem értelek el, megváltoztattad a telefonszámodat! Hogy vagy? Minden rendben?-halmozott el kérdéseivel, mire elmosolyodtam.
-Át mehetnék hozzád valameddig?
-Persze drágám. De mi a baj, mi történt?-kérdezett újra. Nem tudom hogy mondjam el neki, így inkább nem mondok semmit.
-Nem történt semmi anya, csak...majd elmesélem, ez nem telefontéma.
-Rendben kisfiam, ahogy gondolod.
-Anya, még egy dolog... Nem bánnád ha... vinnék valakit magammal?-csak a némaságot lehetett hallani a vonal túloldaláról. Majd megszólalt anya.
-Persze, gyertek, szeretném megismerni, akárki is ő.-meglepett.
-Tényleg mehetünk? Vagyis... nem zavar hogy nem egyedül megyek haza?
-Nem, fiam. Csak gyere haza, ezer éve nem láttalak. Az nem fontos hogy kiveljösz, csak az hogy gyere. Meghatott, hiszen azt hittem nem is hiányzom neki. De ezek szerint mégis. És ez jól esett. -Mikor szeretnétek jönni?-kérdezett újra anya, én meg bajban voltam. Nem tudom, lehet hogy már ma elkéne indulni hozzá, de jobb lenne holnap.
-Holnap megyünk, anya.
-Rendben, kisfiam. Gemmának már hiányzol.
-És apa?-félve kérdeztem rá erre.
-Elváltam apádtól, amikor kitett téged a házból. Ezért hívtalak, hogy gyere vissza hozzánk, de addigra már lecserélted a telefonszámodat...
-Értem. Holnap mindent megbeszélünk anya, rendben?
-Szeretlek kisfiam.
-Én is téged. Szia Anya.
-Szia Harry drágám, akkor holnap.-köszönt el, majd letettük. Sóhajtottam, majd Louisra néztem.
-Holnap megyünk az anyámhoz.-mondtam neki, mire elmosolyodott, felállt és átölelt.
-Nem megmondtam neked, hogy nem fog visszautasítani, hiszen a fia vagy? Dehogynem. És alig vàrom hogy megismerjem.
-Én is remélem hogy szimpatikusak lesztek egymásnak.-nyomtam puszit az orrára.-Szeretlek.-suttogtam ajkára.
-Én is szeretlek-mondta, majd becsukta szemét és ráhajolt az ajkamra.
Éreztem, hogy megtaláltam a legtökéletesebb férfit az életemben, aki mindenben támogat, aki viszont szeret, és akivel érzem, hogy mindent meg tudok oldani, bármi rossz is ér az életben.

Helló😇
Igen, még egy rész. Csak nektek, csak most, igen jó befejezéssel. Vajon mit fog szólni Anne Louishoz? Bírni fogják egymást? Elég védelmező lesz Anne otthona a szerelmespár számára?
Minden kiderül a következő részben😉😘
Lots of Love
XxBogixX