Playground /Larry Stylinson/

Season 2/Thirtiest

Louis

Másnap reggel korán indultunk Harry anyjához. Nem tudtam, hogy hogy fog reagálni, hogy Harrynek én vagyok, nem pedig egy nő és kissé féltem, de Harry próbált megnyugtatni, kisebb-nagyobb sikerrel.
-Nyugi Lou, nem lesz baj-mondta. Tegnap mindent elmondott, amit beszéltek az anyukájával, azt is hogy Harry apjától már akkor elvált, amikor Harry elment otthonról. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben a két órás út alatt, mindent végiggondoltam, ami lehetséges, hogy megfog történni az ismerkedésnél. Lehet hogy azonnal el fog fogadni engem, de lehet hogy csak idővel barátkozik meg a gondolattal, hogy a fia tényleg meleg és ez nem csak egy tinédzserkori fellángolás. Viszont lehet hogy azt mondja, hogy tünjünk a szeme elől, mert nem kíváncsi két idétlen gyerek fojtott nyögéseire az éjszaka közepén. Bár nem hiszem hogy pont ott fogunk...khm nemi kapcsolatot létesíteni...
Azon vettem magam észre, hogy Hazz lekanyarodik a Holmes Chapel feliratnál az autópályáról. Szóval itt lakik. Még nem jártam itt, de örülök neki, hogy Harryvel tehetem meg azt, hogy idejöjjek, az anyjához.
A háznál leparkolva már tényleg feszült voltam. Ezt Harry is érzékelte, mert csak annyit vettem észre, hogy megfogja a kezemet és bátorítóan megszorítja. Így megyünk az ajtóig, egymás kezét fogva, ahol Harry elengedi a kezem, és megnyomja a falon lévő csengőt. Nem telik bele két perc, amikor egy közepesen hosszú, barna hajú nő nyit ajtót, majd Harryt meglátva a nyakába ugrik.
-Édes istenem, úgy hiányoztál kisfiam.-szipogott a nő elérzékenyülten Hazz vállába, akinek úgyszintén csillogott a szeme. Mikor kiváltak egymás öleléséből, a nő szeme megakadt rajtam. Harry szólalt meg, mielött én, vagy az anyukája tettük volna.
-Anya, Ő itt Louis, a szerelmem.-mondta, mire édesanyja a fiára nézett, majd elmosolyodott. Barátságos tekintetét visszavezette rám és azt tette amire nem számítottam. Átölelt engem is, szorosan húzva magához, én pedig nem tudtam mást tenni, minthogy egy nagyot sóhajtsak, megkönnyebbülésem jeléül és viszonozzam ölelését.
-Üdvözöllek Louis a családunkban. Szólíts nyugodtan Anne-nak-mosolygott rám kedvesen, majd már be is tessékelt minket a házba,egyenesen a nappaliban lévő kanapéra.
-Hamarosan érkezik Gemma, addig is meséljetek, hogy telt az utazás, messziről jöttetek?-halmozott el kérdéseivel Anne, aki látszólag tényleg nagyon örült, hogy újra láthatta Harryt.
-Nem volt hosszú út, Doncasterben lakunk, ami innen két órányira van. Nem volt fárasztó sem, de jó végre kinyújtani a lábamat-válaszolt a kérdésre Harry, aki kényelembe is helyezte magát a kanapén elfeküdve, nem zavartatva magát, hogy tulajdonképpen az anyjànàl vagyunk vendégségben. Később Anne kiment a konyhába, gondolom valamit főzött, mi pedig ott maradtunk a nappaliban. Mikor meguntam, hogy Harry teljesen természetesen elhelyezkedett, mintha otthon lennénk, megszólaltam, ezzel megtörve a csendet.
-Harry!-szóltam rá-vedd már le a lábadat a kanapéról-mondtam neki, mint egy szülő.
-Most mivaan? Itthon vagyok.-mondta, és nem hallgatott rám, csak mégjobban elhelyezkedett, majd felém fordult, azaz a másik kanapéhoz ahol én ültem, elmosolyodott és rámkacsintott. Jól van Styles, meg fogod te azt bánni hogy nem hallgatsz rám-gondoltam magamban, és sóhajtottam egyet. Elmosolyodtam, majd megráztam a fejemet.-Hihetetlen vagy Styles-mondtam neki mosolyogva.
Nem sokkal később csengettek, gondolom Gemma jött meg, aki Harry nővére, mint kiderült. Hazz odaszaladt az ajtóhoz, kinyitotta, majd mikor meglátta a belépő magas lányt, elmosolyodott és szorosan átölelte.
-Szia öcsi-köszönt neki a lány, mikor kivált az ölelésből.-Annyira hiányoztál.
-Nekem is Gem. Rossz volt itthagyni titeket.
-Sajnálom-mondta a lány, majd beléptek a házba és egyenesen a nappaliba jöttek.
-Gem, ő itt Louis, a párom. Lou, ő itt Gemma, a nővérem.-mutatott be minket egymásnak.
-Szia, örülök hogy megismerhetlek-mosolygott rám a lány kedvesen és átölelt, pont olyan határozottsággal mint pár órával azelött Anne.
-Szintúgy-mosolyogtam vissza, és viszonoztam ölelését.
A nappaliban lévő kanapékon és foteleken elhelyezkedve beszélgettünk, később Anne is csatlakozott, aki egy tál sütivel tért vissza. Ekkor rá is kérdezett arra amire mindketten szàmítottunk.
-És mi szél hozott titeket erre? Csak nincs valami baj?-aggódott Anne.
Mindent elmeséltünk nekik, nem köntörfalaztunk, hiszen befogadtak, tudniuk kell az okát hogy annyi idő után miért is kerestük meg őket. Mikor befejeztük a mesélést, Anne kissé lesokkolva ült a fotelben, szegény szóhoz sem jutott. Aztán mégis rávette magát.
-Óó fiúk, ez borzalmas. Édes istenem, ha tudtam volna előbb, azonnal segítek! Addig maradtok itt, ameddig csak akartok, helyezzétek kényelembe magatokat, ez a ti otthonotok is!
-Köszönjük Anne, nem is tudod mennyire hálásak vagyunk neked hogy befogadtál, de ha hamarosan megoldódik a helyzet, akkor hamarosan vissza is megyünk Doncasterbe-mondtam neki, és tényleg hálás voltam neki hogy ennyire jól kezelte az egészet és befogadott, de nem akartunk sok időre a nyakàba akaszkodni.
-Ó Louis, ez semmiség, addig maradtok ameddig maradtok-szólalt meg Gemma.
-Köszi Gem-köszönte meg Harry is.

Elbeszélgettük az időt, késő estig csevegtünk, ők is meséltek, hogy velük mi történt, és mi is, hogy nekünk milyen èlményeink voltak. Aztán mikor már majdnem elaludt mindenki, annyit ásítoztunk, akkor Anne felállt, megmutatta a szobánkat ahol fogunk aludni, majd már el is köszönt és ment aludni, jó éjszakát kívánva.
Fürdés után az ágyban feküdve Harry mellkasára hajtottam a fejem, és nagyot sóhajtottam.
-Mondtam én hogy megoldjuk kicsim-mondta Harry, én pedig elmosolyodtam.-Nem kellett volna aggódnod hogy nem fogadnak el, hiszen eleve neked olyan barátságos a kisugárzásod, téged mindenki kedvel.-folytatta és belepuszilt a nyakamba.
-Ahw Hazz ez olyan aranyos volt.-mondtam felé fordulva.-Szeretlek-hintettem puszit ajkaira.
-Viszont remélem hogy túlságosan nem kedvel senki, mert annak kitekerem a nyakát. Te az enyém vagy és mindig is az leszel-mondta én pedig felkuncogtam.
-Örökké a tiéd leszek-ígértem meg neki, majd  becsuktam a szemem és egészen reggelig ki sem nyitottam.

Hellóbelló drágaságaim.
Itt vagyok egy jó hosszú résszel, remélem tetszik. Számítottatok erre, hogy így reagál Harry családja Louisra? Oké, azért számítani lehetett rá, de na...😂😂😂
Nem érdekes, a lényeg annyi hogy remélem örültök az aktivitásomnak, és a viszonylag hosszú részeknek.
Legyen szép napotok, a szóbelizőknek, vizsgázóknak, dolgozat íróknak sok sikert kívánok és tuti felvesznek titeket, akárhová is akartok menni, küldöm az energiát mindenkinek😉😉😘
Lots of Love
XxBogixX