Playground /Larry Stylinson/

Season 2/ Thirty Seventh

1 hónap mulva

Harry
Reggel nyűgösen kapcsoltam le az ébresztőóràt. Furcsa is, hogy megszólalt, hiszen eddig sosem volt szükség rá, viszont ma be kellett kapcsolni. Ma van ugyanis a bírósági tárgyalás napja. Lou és Brad egy hónapja találtak rám, akkor jöttem haza, és ma dől el minden, hogy elítélik e apàmat vagy sem. Megint itt vagyunk Holmes Chapelben, mivel apámat itt fogták el, itt is volt a kihallgatás, most pedig a tàrgyalás is itt folyik. Borzalmas belegondolni abba hogy egy apa ilyet csinál a fiával, holott ő csinálta ezt magának. Ha nem lenne egy homofób faszfej, teljesen máshogy alakult volna az egész.
Az elmúlt hónapokra visszagondolva azonnal görcsbe rándul a gyomrom. Szélhámos az, aki ilyet tesz, csak azért mert elítéli azokat az embereket, akik másmilyenek mint ő. Undorítónak tartom hogy azért kell másnak tönkretenni az életét, mert az illető nem a lányokhoz hanem a fiúkhoz vonzódik. És abba belegondolni még rosszabb, hogy ez az illető az apád.
Igen, anyám miattam dobta őt ki, de ez azért volt mert egyszerűen anyám is undorítónak tartotta a viselkedését, amit velem szemben produkált. Egy apa nem viselkedik így, hiába tartja undorítónak azt hogy valaki meleg.

Sóhajtva keltem ki az àgyból, nem felébresztve Lout. Kimentem a fürdőbe, megmostam az arcomat és a fogamat, majd visszamentem a szobába ahol a gardróbhoz lépve kezdtem öltözni. A tükörböl láttam hogy Lou ébredezik. Barna bőrét megvilágította a reggel beszűrődő napfény, és ezáltal még szebb volt mint valaha. Testét egyedül a takaró fedte, alatta nem volt semmi ami takarta volna hibàtlanul kidolgozott testét. Hihetetlenül szeretem. Tegnap érkeztünk haza, anya nagyon örült hogy újra lát minket, hiába egy elég rossz eset miatt vagyunk itt. Az egész délutánt és estét végigbeszéltük, majd Louval együtt mentünk fürdeni ahol bizony történtek dolgok. A szerelem nem szünt meg, sőt még vadabbak vagyunk mint eddig voltunk. Mostanában kiélvezünk minden együtt töltött időt, amit már régen csináltunk. Már csak pár nap és karácsony és a szülinapja. Nagyon sok minden van, amit neki köszönhetek, és már régen kitaláltam hogy mi legyen az ajándéka. Igen, meg szeretném kérni a kezét. Már egy ideje tervezem, és már tudom hogy a szülinapja a legideálisabb időpont arra hogy végre megkérdezzem életem egyik legfontosabb kérdését.

-Jó reggelt-Lou csodás reggeli rekedt hangjára eszméltem fel, azt a pólót a kezemben tartva, amit vagy már tíz perce magamra akartam húzni.
-Szia-mosolyogtam rá szélesen.-Mióta vagy fent?
-Már egy ideje néztem ahogy nézel magad elé és sóhajtgatsz-kuncogott.-Min gondolkoztál ennyit?
-Rajtunk-válaszoltam őszintén...félig-Hogy hamarosan itt van az év vége, és hogy nem gondoltam volna egy évvel ezelött hogy összejövök a példaképemmel.
-Én sem gondoltam volna hogy összejövök egy szexistennel, aki rajong értem-mondta nevetve, mire én is elröhögtem magam.
-Hmm... Szexisten?-kérdeztem szemeimet húzogatva.
-Igen, az vagy. -nyalta meg az ajkait, ami a halálom.
-Lou... ha mégegyszer ezt csinálod, nem érdekel hogy anyámnál vagyunk, úgy megduglak hogy nem fogsz tudni lábraállni.
-Hmmm... Nagyon szeretném hogy megbüntess-nyalta meg ismét az ajkait. Elvesztettem a fejem és már épp léptem volna az ágyhoz, amikor kopogást hallottam az ajtó felöl és egy másodperc múlva anya lépett be rajta.
-Jó reggelt fiúk-mosolygott szélesen.-Csináltam reggelit, ha készen vagytok a felöltözéssel, gyertek le.-mondta, majd ki is ment. Nagyot sóhajtottam és visszafordultam Louhoz.
-Vissza fogod te ezt még kapni, csak érjünk haza.-mondtam, majd folytattam az öltözést.

Lementünk a konyhàba, immár felöltözve és megettük a reggelit amit anya készített nekünk.
-Mikor kezdődik a tárgyalás?-kérdezte anya.
-Délutàn 3-kor, az itteni bíróságon.
-Értem. Remélem elítélik...
-Én is remélem. Amit tett a fiával, az megfizethetetlen.-mondta Lou mérgesen.
-Igen, de mostmár vége Lou.-fogtam meg kezét az asztal alatt.
-Menjetek lassan készülődni. Hamarosan el kell indulnotok-mondta anya, miután megettük a reggelinket. Gyorsan felálltunk, átöltöztünk fent öltönybe, majd anyától elköszönve mentünk is a bíróságra.

-Tisztelt esküdtszék. Daniel Styles ügyében gyültünk ma össze, aki többszörös zaklatás és emberrablás vádjával van elítélve. Felszólítom Mr. Harry Styles-t, az egyik áldozatot.-mondta az ember, aki a kihallgatást inézi, mire felálltam, megigazítottam a zakómat és a kihallgatószékbe ültem. Láttam apámat, ahogy olyan szemmel néz rám hogy képes lenne megölni. De nincs mitöl félnem, már nem bánthat.
-Mr. Styles igaz-e hogy önt apja, Daniel Styles elrabolta? Kérem igennel vagy nemmel válaszoljon.
-Igen.
-Amikor elrabolták önt, bántalmazták is?
-Igen.
-Hány hónap zaklatás után jöttek rá, hogy Daniel az elkövető?
-Hat, azt hiszem. Azután raboltak el...
-Hány napig volt fogságban?
-Még aznap el tudtam szabadulni.
-Nincs több kérdésem, helyre mehet. Szólítom Mr. Louis Tomlinsont-Lou felállt, és kiment. Idegességet láttam szemében csillogni, de megpróbáltam megnyugtatni. Miután helyet foglalt, tőle is kérdeztek.
-Mr. Tomlinson, ön elvesztette az állását Daniel Styles miatt, igaz?
-Igen, megfenyegetett minket. Azzal zsarolt, hogy ha szakítok Mr. Styles-szal, megmarad az állásom, de nem voltam rá képes. Emiatt viszont elvesztettem a munkámat, ami a football volt.
-Értem. Daniel Styles tett magával olyat, amivel az életét kockáztatta volna?
-Igen, tett. A saját házamban lökött le a lépcsőről, agyrázkódást kaptam.
-Tiltakozom, bírónő!-szólalt meg apám ügyvédje.-Honnan veszi Mr. Tomlinson, hogy nem csak leesett a lépcsőröl?-érkezett a kérdés.
-Motoszkálást hallottam a házból. A párom kint várt a kocsiban, így ő nem lehetett. És ki akarta megkeseríteni az életünket? Daniel Styles.-válaszolt Louis, mire az egész terem felmorajlott. A hangzavarnak a bírónő hangja és a kalapács csattanása vetett véget.
-Csendet kérek a teremben!
-Köszönjük Mr. Tomlinson, helyére mehet.-mondta a kihallgató személy.
-Kérem a tanácsot, hogy vitassák meg, mi legyen Daniel Styles ítélete. A tanúkat, az áldozatokat és az elítéltet megkérem hogy fáradjanak ki a teremből.-szólt a bírónő, mire mindenki felállt a helyéröl és kivonult. A szememmel Niallt, Liamet és Zaynt kerestem, majd oda is mentem hozzájuk.
-Szerintem elítélik. Az emberrablás miatt mindenképpen.-Szólt Liam, amikor kikértük a véleményüket Louval.
-Szerintem is-szólalt meg Brad a hátunk mögül.-Nincs esélye, hogy szabadlábon távozzon.
-Köszönjük szépen hogy tanúskodtál mellettünk.-mondta Lou hálásan.
-Szóra sem érdemes Louis. Örülök hogy végre vége lesz.
-Mi is...-Szóltam volna, de visszahívtak a terembe, mivel meghozták a döntést.
Mikor mindenki leült a helyére, a bírónő megszólalt.
-A bíróság úgy döntött hogy Daniel Styles-t ember zaklatás, szándékos emberölési kísérlet és emberrablás vádjával 40 év szabadság vesztésre ítéljük. -mondta, majd a kalapáccsal megint csapott egyet, befejezve a tárgyalást.
Louis sírva borult a vállamra, és én sem tudtam visszatartani a könnyemet.
-Vége.-suttogtam ezt az egy szót Louis fülébe boldogan, amit már hat hónapja szeretnék suttogni, vagy hangosan kimondani, esetleg ordítani. Végre vége a nyomorunknak, boldogan élhetünk ezentúl, mint a normális emberek.
Louis belefurta az arcát a vállamba, és úgy öleltük egymást hosszú percekig, miközben a tárgyalóterem szépen lassan kezdett kiürülni.
-Szeretlek Harry-suttogta Lou a szemembe nézve, majd megcsókolt. Annyira boldog vagyok hogy vége.

Heyheyhey
Sziasztook, itt is lennék a kövi résszel. Remélem nem lett ratyi, megmondom őszintén, nem tudom hogy mi történik egy bírósági tárgyaláson😂😂
Minden esetre nagyon örülök ha tetszik, kérlek jelezzétek nekem egy komival ha tetszik😘😘
Az új sztorim íródik, jó lesz ezt megígérhetem😇
Ha szeretnétek, akkor kirakom még ma a prológust, írjátok meg kommentben ezt is hogy mikor legyen: Ennek a könyvnek a befejezése után, vagy még most?
Nagyon hálás vagyok a 29K megtekintésért, amit csak nektek köszönhetek😭😍😍
Szép napot, utólag is kellemes húsvétot és pihenjétek ki magatokat még ebben az egy napban amíg otthon lehet maradni.
Lots of Love
XxBogixX