Sebességkorlát nélkül | ✔|

1.Fejezet

-DALMA

Született maximalista vagyok. Legalább is ha anyát valaki megkérdezné ezt a jelzőt használná rám. Már kiskoromtól látszódott addig csináltam valamit amig tökéletes nem lett, ha kellett napokon keresztül, de mindig éreztem, hogy tudom azt vagy szebben, vagy jobban, vagy gyorsabban. Ehhez társul egy nagyfokú makacsság is, ha valamit a fejembe veszek, azt mindig véghez viszem, sosem adom fel még akkor, sem ha az elején pofára esek vagy akár többször is pofára esek.

Na de igazából az a tulajdonságok, amelyeket most igazán ki kellene emelnem az a bátor és a buta. Mind a kettő b betűs, de nem az a lényeg. Igazából gondolkodás nélkül mondtam igent a Williamsnek még egy hete mikor megkerestek. Meglepődtem mikor megkerestek volt ülésem a Formula 2-ben még egy évre, de egy nagy múltú Formula 1-es csapat sokkal vonzóbb. Én voltam szerintem az első olyan, aki nem kapott szerződést a Formula 1-be pedig megnyertem a Formula 2-t senki sem akart velem szerződni, míg a tavalyi szezonból volt olyan, aki nem végzett dobogón még is szerződést kapott idén a Formula 1-be. Én voltam az egyetlen Formula 2-es női versenyző tavaly és én voltam két éve az egyetlen Formula 3-as versenyző is. Mindenkit meglepett, hogy a második aktív évemet már a Formula 2 rajtrácsán kezdhetem el az pedig még jobban hogy meg is nyertem.

Már kiskorom óta Formula 1-es autók vesznek és vetek körül a szüleim még is meglepődtek mikor bejelentettem hét évesen, hogy gokartozni szeretnék, és hogy ha nagy leszek, szeretnék a Formula 1-ben versenyezni. A legjobb barátnőm Mia a mai napig hülyének tart és nem érti, hogy élvezhetem ezt ennyire. Egyszerűen megvan az az érzés, amit nem tudok körül írni, de mikor beülök, az autómba akkor körülöttem az egész világ megváltozik.

Mikor két napja bejelentette a Williams, hogy Nicholas ki hagyja az évet maximális gyógyulás miatt, és hogy a helyére én kerül felbolydult az egész autósport. Egy lány a Formula 1-ben mindössze egy évnyi Formula 2 után bedobva a mély vízbe a profik közé. A cikkeket olvasva az önbizalmam és magabiztosságam eléggé megingott. Mindenki azt tanácsolta ne olvassam a cikekket de egyszerűen a kísértés nagyobb volt.

A ma reggelem sem kezdhettem volna másképpen egy borzalmas éjszaka után rögtön mikor megnyitottam a telefonom számtalan WhatsApp üzenet fogadott olyan linkekkel, ami rólam vagy a csapatról szólt. A fejem a párnámba temettem és legszívesebben ordítottam volna. Elég sok bulvár oldal és pletyka blog a múltam – már azt hittem, hogy ez egy lecsengett téma az elmúlt háromévből – vagy éppen a cipő méretem, vagy voltak olyan elvetemültek, akik a melltartó méretem boncolgatta. Az Instagram profilomra és sokkal több követés érkezett alig egy hét alatt, mint egészévben szokott. Kétségtelen mindenki kíváncsi lett rám, aki eddig nem volt és én még azt hittem a csúcs azután volt mikor felemeltem a Formula 2-es győztes trófeát.

Szívem szerint csak elbújtam volna a takaróm alá a világ elől, de ez lehetetlen volt. Mindössze egy hónap volt hátra a Formula 1 első futamáig Ausztráliában. Én pedig ma utazok Angliába, hogy megkezdjem a közös munkát a Williamssal és felkészüljünk a tesztekre, amik a jövőhéten már kezdődnek is. Igaz csak két napja értem haza azért, hogy összepakoljak mindent, amire szükségem lesz. Még el sem mentem, de már éreztem hogy ez egy elég kemény próba lesz.

Erőt vettem magamon és ledobtam a lábaimról a takarót majd belebújtam az unikornisos mamuszomba és a szemem dörzsölve lesétáltam a konyhába. Meglepetésemre anya a konyhapultnál ült előtte a laptopja volt és sebesen gépelt miközben mellette a kávésbögréje már üres volt. A száját és a szemöldökét feszülten ráncolta.

-Jó reggelt – adtam egy puszit az arcára majd a kávéfőzőhöz léptem.

-Szia, Szívem – mosolygott rám – Jól aludtál?