Sebességkorlát nélkül | ✔|

39.Fejezet

MUGELLO

-DALMA

 A reggel igazán jó hangulatban telt. Kezdve azzal hogy Charles valamiért sokkal korábban állított ébresztőt mint általában és erre mind a ketten felébredtünk az első pillanatban azt hittem megfojtom érte, de aztán igazán örültem mert így több időnk volt egymásra és nem csak a sietős reggeli gyors csók ölelés jutott nekünk. Aztán együtt reggeliztem anyával, Jackel és Susieval aki tegnap este érkezett és elmesélte hogy néha az FIA igazán hülye ítéleteket tud hozni. Majd megkezdődött a hangolódás a versenyre.

Az időmérőn sikerült megfutnom a harmadik rajtkockát, de ez egyáltalán nem nyugtatott meg, mivel mellőlem Charles indult, aki attól még mert a barátom az összetettben a második helyen állt idén és már két hete nem szerzett pontot. Csak egy tiszta rajtért imádkoztam.

Keményen rajtoltunk, de nem a gumikra értettem hanem arra, hogy sikerült feljönnöm a második helyre Max mögé az első kanyar után. Aztán Max az ötödik kör környékén egyszerre csak elkezdett lassulni előttem majd csak azt láttam hogy félre húzódik. Első lettem így az arcomról levakarhatatlan volt a mosoly. Miután bejött a biztonsági autó legalább hat kört mentünk vonatozva mögötte mire végre távozott a pályáról és én újra indíthattam a futamot.

-Jön megint a biztonsági autó – szólalt meg hírtelen újra Claire miközben nekem is megjelent a kormányon is a jelzés.

-Mi történt? – kérdeztem – Várj piros zászló!

Öt perccel később már az autóból szálltam ki Claire pedig sietett felém. Miközben folyamatosan a tömegbalesetett játszották le a kivetítőn.

-Redben Dalma óriásit rajtoltál most csak tartanod kell a helyed a rajtod valami gyönyörű volt – veregette meg a vállam Claire - Leclerc mögötted van szóval rá figyelned kell. Nagy esélyed van a második győzelmedre idén – nyújtott át egy palack vizet.

-Igazából nagyon félek Claire – vallottam be – Nagyon szeretnék még egy győzelmet Magyarország után. De most újra felállunk félek, hogy nem lesz ugyan olyan jó a rajtom és Chalres simán megelőz – túrtam a hajamba.

-Ne izgulj csak vezess – szorította meg a vállaim.

-Megpróbálok – mosolyogtam aztán a mellénk lépő Russellel összemosolyogtunk.

-Óriási vagy! – ölelt meg gyorsan barátilag – Ha én nem is jutok fel a dobogóra most, de neked nagyon szurkolok Dalma!

-Köszi George én is szurkolok azért még bármi lehet a hatodik helyről! – veregettem meg a vállát.

Szépen lassan újra indult a mezőny már csak tizenhárman voltunk én közvetlenül az első sorból indultam Charles mellől. Ismét felvillantak a piros lámpák és újra megindult a mezőny. Sajnos az első helyem nem sokáig maradt, mivel Charles sokkal jobban rajtolt így vissza csúsztam a második helyre de túlságosan is elkezdett bennem dolgozni a győzni akarás vágya így nem hagytam annyiban. Aztán már csak a vezetésre koncentráltam semmi másra arra, hogy meglegyen a kellő távolság, hogy ne nyithassa mögöttem a szárnyát Alex. Sikerült egyre közelebb jutnom Charleshoz már csak abban reménykedtem, hogy innentől kezdve rendes versenyünk lesz. De a vége előtt tizenhárom körrel Stroll becsúszott a sóderágyba és meg sem állt a gumifalig. Újra jött a sárga zászló majd a piros is. Egyre idegesebb lettem mivel már csak tizenhárom kör volt hátra.

-Mi ez a verseny? – kérdeztem egy hisztérikus nevetés után.

-Nyugodj meg Dalma! – mosolygott Claire – Már csak tizenketten vagytok versenyben pontszerző már biztos vagy! Mögötted van Alex és előtted Charles ha jól rajtolsz most akkor újra tiéd az első hely. De ha nem sikerül az sem baj azt szeretném ha jól éreznéd magad.