Sebességkorlát nélkül | ✔|

10.Fejezet

-DALMA

A vasárnap este oltári nagy hiba volt, aminek soha többet nem volt szabad megtörténnie. Miután másnap reggel megjelent a szállodai szobám ajtajában gyakorlatilag egy kisebb sokkot kaptam. Hiába ittam előző este annyira sokat nem, hogy ne emlékezzek az érintéseire és a csókjaira és a hülye szívás nyomok a nyakamon nem is adtak esélyt arra, hogy felejtsek. Gyakorlatilag össze voltam zavarodva mikor köszöntünk el Georgeal a többiektől végig magamban azon aggódtam, hogy a többiek ne hallják meg a hangosan kalapáló szívem, és hogy ne nézzem sokáig Charlest. Mikor Lando rá kérdezett a nyakamra ott egy pillanatra örültem volna, ha elnyel a föld.

Megszállt a nyugalom miközben a Liszt Ferenc repülőtéren sétáltam magam mögött húzva a bőröndöm. Általában megnyugszom, miután meghallom magam körül a magyar hangokat. Aztán mikor megpillantottam az anyukámat teljes volt a nyugalmam még úgy is, hogy láttam éppen hevesen vitatkozik valakivel telefonon, de amit meglátott eltette és mosolygott rám. Majd szorosan átölelt, mint aki sosem többet nem szándékozik elengedni.

-Jaj de hiányoztál! – szorongatott meg – Annyira, de annyira!

-Te is anya csak most jöttem rá mennyire – szívtam be ismerős illatát és végre az a kis feszültség is kiszállt belőlem, ami akkor került a vállaimba, amikor februárban elköltöztem.

Miután beültünk az autóba azt tettük anyával, amit, általában ha egy versenyhétről hazaértem. Megálltunk a McDonald's Drivejában és megrendeltük annak a kalória mennyiségnek a háromszorosát, amit amúgy egy átlagos héten enni szoktam. Ez a mi hagyományunk már évek óta mivel senki sem látja ilyenkor, hogy amúgy mekkorát csalok. Holnap úgy is bűntudatom lesz és kétszer akkora távot futok majd le.

Amint beálltunk a garázsba a mosolyom le sem olvadt aztán becipeltem a bőröndöm és a lépcső aljában állva átkoztam, hogy Dávid nem volt itthon. Majd felcipeltem a bőröndöm és győztesnek éreztem magam. Aztán végig húztam a bőröndöt majd a kezem a kilincsre téve benyitottam a szobámba. Annyira meglepődtem, hogy a bőröndöm egy hatalmasat puffant a földön.

-Eric – ugrottam a legjobb barátom nyakába, aki megtántorodott, de szorosan átölelt – De még is mikor és mért nem szóltál?

-Óvatosan ne fojts meg – kérlelt nevetve – Sajnálom a versenyed, de amúgy nagyon jó hétvégéd volt – tolt el magától – Mi történt a nyakaddal? Vagy is inkább ki szívta ki? Dalma mit nem mondtál el? – esett le az álla.

-Anya nem szúrta ki nem is értem, hogy te ho... Mia ugye nem ő állított rá hogy kiszedd belőlem – ráztam a fejem.

-Ő csak mondta, hogy valami nem stimmel. Még mindig várok! – fonta össze a karjait a mellkasa előtt.

-Sokkal jobb színben, vagy mint mikor legutóbb találkoztunk. Olyan jó, hogy hat a kezelés – tereltem a témát.

-Dalma! Ne tereld a témát! – nézett rám csúnyán – Szóval ki?

-Oké – sóhajtottam és leültem az ágyamra – De nem mondhatod el senkinek tényleg! – kötöttem a lelkére ő pedig felém nyújtotta a kisujját én pedig összeakasztottam az ujjainkat és megesküdtünk, mint az öt évesek – Charles Leclerc – suttogtam Eric szemei pedig kikerekedtek.

-Tessék? – esett le az álla.

-Charles Leclerc – mondtam hangosabban és a fejem a tenyerembe temettem – Eric hatalmas szarban vagyok – mondtam remegő hanggal – Ez volt az első hétvége, de én már most úgy érzem, hogy bejön... Callum után megfogadtam, hogy soha többet semmi érzelem autóversenyző iránt, de Charles az őrületbe kerget és befészkeli magát a gondolataimba. Aztán vasárnap mikor Alex születésnapját ünnepeltük sokat ittunk és smároltunk. Minden a hülye alkohol hibája! - csaptam a  matracra.