Sebességkorlát nélkül | ✔|

21.Fejezet (2/2)

AUSZTRIA

-DALMA

Megrökönyödve és idegesen néztem, ahogyan Wolff nagyi és Charles felém sétáltak. Wolff nagyival akkor találkoztam először mikor elkezdtem együtt dolgozni Totoval ő már az elejétől tudta ki is vagyok. Amíg nem tudtam, hogy Toto az apám addig sosem tudtam hová tenni azt, hogy mért olyan kedves és törődő velem. Azután pedig minden értelmet nyert és egyszerűen ő volt az az ember, akit nem tudtam volna távol tartani magamtól még akkor, sem ha szánt szándékkal azon lettem volna. Ő mindig szeretetet és támogatást nyújtott.

-Nagyi mit keresel itt? – kérdeztem.

-Tudod, hogy nem sűrűn járok ki versenyekre és kicsit eltévedtem ezért megkértem Charlest hogy segítsen. Amúgy drágám ez a fiú élőben sokkal helyesebb te ugye még mindig szingli vagy? – nézett rám.

-Anyu? – jelent meg Toto is meglepetten. Az elmúlt napokban kerültem most viszont hálát adtam az égnek, hogy megjelent és ezért nem kellett válaszolnom a nagymama kérdésére. Charles pedig kihasználta az alkalmat és elsétált – Hogy kerülsz ide?

-Mindig mondtam neked, hogy beszélj Carly fejével! Nem megmondtam, hogy ő lesz az, aki majd robbantja a bombát? Tudom ám, hogy ezért nem veszed fel nekem a telefonod! – szegezte a nagyi Totonak a mondandóját – Most nézd meg szegény Dalma teljesen kivan készülve – ölelt át – Apádnak nem mondtam, mert ő mindig is Carly pártját fogta, de hihetetlen mire nem képes az a lány!

-Már beszéltem vele – mondta Toto én pedig felhorkantottam.

-De már késő mindenki szegény Dalmáról és az életéről cikkezik – rázta a fejét a nagyi – Nagyot csalódtam benned Torger Christian Wolff! Hogy vagy drágám? – fordult felém.

-Hát Georgeon kívül mindenki számára szerintem én vagyok a téma mindenki kétes tekintettel vizslat nagyi és azt hiszik mindent Totonak köszönhetek és talán igazuk is – görbült lefelé a szám.

-Ez nem igaz drágám igazán tehetséges pilóta vagy – veregette meg a hátam – A trófeákat te szerezted nem vette neked őket senki sem. Az autót is te vezetted nem Toto szóval mutasd meg nekem azokat, akik ezt nem így gondolják! – nézett rám eltökélten – Most pedig szedd össze magadat drágám csak nézz magadra eszel rendesen és mennyit aludtál? Tudom, hogy most egy világ dőlt össze benned, de itt az ideje, hogy talpra állj és azokkal a szenny cikkekkel szembe menve megmutasd megérdemled hogy itt legyél! – fogta meg a két vállam – Egy Wolff vagy akkor is, ha nem szeretnél ők pedig harcolnak! Szia, Gréta!

-Szia – mosolygott anya rá – Köszönöm, hogy ilyen gyorsan jöttél!

-Ez természetes most pedig megyek, elbeszélgetek a fiammal – hagyott minket magunkra belekarolva Totoba.

-Anya ez övön aluli volt. Te is tudod, hogy Wolff nagyi nem köntörfalaz, ami a szívén az a száján – mosolyodtam el egy kicsit.

-De legalább hatásos volt egy hét után végre egy kicsit mosolyogtál. Te is tudod, mennyire szeret – fogta át a vállam – Már igazán nem tudtam, hogy mit tegye nagyon magadba fordultál – mondta szomorúan csillogó szemekkel.

-Anya gyakorlatilag, ha Mia és George nem tudnák, akkor már megőrültem volna – vallottam be – Olvastam a cikkeket és szinte egyik sem kedves hangvételű.

-Hidd, el vasárnapra találnak új témát maguknak! Ez, is mint minden hír csak egy hétig lesz felkapott – mondta.

-Attól még a többiek tudni fogják, lehet, az embereket már nem fogja érdekelni, de a mezőny többi tagja... Mick nem áll velem szóba legutóbb csak annyit mondott, hogy ő abban a hitben volt, hogy gyermekkori barátok vagyunk, de ezek szerint nem... Charles is gyakorlatilag ezt mondta csak kihagyta, hogy gyermekkori – sóhajtottam.