Sebességkorlát nélkül | ✔|

24.Fejezet (2/2)

MAGYARORSZÁG

-DALMA

-Ne nézz, így rám most örülünk, hogy újra jó kedvű vagyok – emlékeztettem Lanát – Többször nem alszunk el cserkészbecsszó – ígértem meg.

-Voltál cserkész? – nézett rám megemelt szemöldökkel.

-Nem – nyújtottam el a magánhangzót.

A harmadik edzésen próbáltam a papíron látott dolgokat átültetni a versenypályára, ami több-kevesebb sikerrel meg is valósult. Mikor a kvalifikáció elején beültem az autómba átjárt a versenyszellem és próbáltam a maximumot kihozni az autómból miközben az adrenalin jobban dolgozott bennem, mint bármikor. Egyre jobban hajtott a vágy hogy megszerezzem a hazai pálya poleját. Már a Q2-ban elég szoros volt a küzdelem én voltam az első, aki a pályára ment közepes keveréken voltam a próbaköröm volt, hogy mennyire tudok gyorsan futni közepeseken. Szinte csukott szemmel is végig tudnék menni a pályán, tudom hol mikor és hogyan kell fékezni, kanyarodni és tudom mi az ideális mind az autónak, mind a gumiknak. Magabiztos voltam miközben megláttam a célt és áthajtottam rajta.

-Rendben Dalma tudtuk, hogy közepesekkel nem fogod megváltani a világot, de így is szép kör volt. Stabil továbbjutó helyen vagy nem is kell még egy kört menned – mondták a rádión.

Tovább jutottam a Q3-ba ahol már tényleg csak a legjobbak voltak.

-Dalma ez negyedik hely – mondta Jeff.

-Az kevés. Megy ez jobban is – szűrtem a fogaim között – Mennyi volt? – kérdeztem. Miután elmondták folyamatosan azon gondolkodtam abban a két percben, hogy tudnék még időt nyerni és hol. Közben Max megfutotta az időmérő leggyorsabb körét. Vettem egy mély lélegzetet és csak arra gondoltam, hogy mennyire szeretnék legalább az első három rajtoló között lenni. Miközben a töltőköröm tettem a nap folyamán először gondoltam arra, hogy itt az ideje a bizonyításnak, és hogy bebiztosítsam a szerződésem a jövő évre. Akartam a Ferrarit a német verseny után még jobban már láttam magam a piros szerelésben jövőre Charles mellett. Ahhoz pedig hogy enyém legyen az ülés jobban bizonyítanom kellett.

Én voltam az utolsó, aki megkezdhette a mért körét a kockás zászló előtt utánam már mindenkit leintettek. Nem figyeltem másra csak hogy az ideális íven haladjak, és hogy tényleg ne inogjak meg sehol sem. Úgy éreztem abba a körbe sűrítettem minden energiám. A számban fémes ízt éreztem, amikor áthaladtam a célvonalon olyan erősen haraptam be az alsó ajkam, hogy vérezni kezdett.

-Nos? – kérdeztem, de közben már a kormányomon is megjelent az információ, de hallanom kellett – Hahó Claire, Jeff, valaki? – kérdeztem – Mindenki sokkot kapott? – nevettem a könnyeimmel végig folytak az arcomon. Aztán rá fordultam a boxutcára és beálltam az egyetlen szabad helyre a háromdobogós helynél. Beálltam a Red Bull és a Ferrari közé miközben még mindig nem hittem el hogy sikerült. Amint kiszálltam és letettem a sisakom a következő dolgom az volt, hogy Claire nyakába ugrottam, aki ugyan így tett.

-Miénk a pole te jó ég! Miénk – szorongatott meg – Dalma olyan hihetetlen vagy! – mondta boldogan.

-Sikerült – szipogtam – A csapat a hihetetlen, te jó ég – ráztam a fejem hitetlenkedve miközben a kamera minket vett.

-Te vagy hihetetlen – szorongatott meg.

-Hirtelen olyan fáradt lettem ez a kör kimerített – vallottam be.

Felálltunk interjút adni előttem Max adott és én addig összeszedtem magam. Amint végzett meglepetésemre megállított és gyorsan gratulálva megölelt én pedig hatalmas mosolyt erőltetve az arcomra álltam David Coulthard elé.