Sebességkorlát nélkül | ✔|

29.Fejezet

-DALMA

A legértelmetlenebb mondatnak azt tartottam mindig is mikor azt mondták egy halott nevében, hogy ő is ezt akarna. Ennek soha nem volt értelem honnan lehetne tudni, amit egy halott szeretett, volna. Mért akarják az emberek megmondani azt, hogy egy halottnak mit kellene akarnia a halála után?

Mért akarják az emberek ezzel nyugtatni egymást, hogy ő nem ezt akarta, nem akarta, hogy roncs légy. Ő azt akarta volna boldog légy, lépj tovább, éld az életed...

Miközben Eric szobájában ültem ezek a kérdések kergették a fejemben egymást. A torkom elszorult miközben az ágyat néztem, ami már hetek óta ugyan úgy volt bevetve, és amit minden valószínűséggel még Eric vetett be. Az íróasztalán a notebookja lecsukva hevert mellette a közös képek az éjjeli szekrényen a telefonja kikapcsoltan mellette egy közös kép Miával. A könyvespolcon ugyan úgy hevertek a könyvei, ahogyan én egyszer elrendeztem őket felettük a trófeái.

-Hoztam egy kisebb dobozt Dalma, hogyha több dolgot is elvinnél – lépett mellém Janet.

-Mi lesz Eric dolgaival? – kérdeztem.

-Ugyan itt maradnak – mondta elcsukló hangon – Biztos vagyok benne, hogy Eric elmondta, hogy mit kell elvinned ebből a szobából – simogatta meg a hátam – Mia még nem járt itt az óta így tőled kérdezem, meg hogy esetleg nem tudod Eric laptopjának a jelszavát? Mi minden létező dátumot beütöttünk, ami csak eszünkbe jutott, de nem bírtuk feloldani.

-Majd megnézem – ígértem meg.

Miután Janet újra magamra hagyott tanácstalanul álltam a szoba ajtajában, kezemben a dobozzal. Vettem egy mély lélegzetet és Eric ruhásszekrényéhez léptem. Miután megcsapott az ismerős illat a szemeim könnybe lábadtak miközben kivettem az egyik pulcsiját, amit mindig meg akartam tőle szerezni. Úgy éreztem semmi máshoz nem tudok hozzányúlni, hogy mindennek ott a helye ahol, van és ugyan úgy is kell maradnia. A pulóvert az ölembe véve ültem le a notebook elé. Én is beütöttem az összes dátumot, amit csak ismertem már majdnem feladtam mikor eszembe jutott, hogy Eric magával hozta a gépét Magyarországra is szóval a szülei a halála után hozhatták és tették le a helyére a gépet. Beütöttem a győzelmem napját és úgy éreztem mintha egy úthenger ment volna át rajtam miközben a laptop bejelentkezett.

A gépen a szokásos rend volt egyetlen mappa tért csak el a képernyő középére téve rá írva annyi NEKTEK. A torkomban dobogott a szívem miközben megnyitottam a mappát és három újabb mappát találtam egy a szüleinek, egy Miának és egy pedig nekem címezve. Megnyitottam azt, amin az én nevem szerepelt és tátott szájjal néztem a legalább 30 videót. Azonnal rá kattintottam az elsőre.

-Szia Dalmi! – köszönt nekem pedig legördült egy könnycsepp az arcomon – Először is le kell tisztáznom a szabályokat! Nem darálhatod le egyben az összes videót! Ismerlek, nem teheted meg. Mert ha ezt látod, valószínűleg többet már nem tudok gyártani és látja ám a szellemem, ha többet nézel meg és kísérteni foglak. Másodszor ha nem tudsz sírni ne, hibáztasd magad nem veled van a gond mindig ilyen voltál. Talán ha nem sírsz nekem is könnyebb, úgyhogy kérlek, ne sírj... – mondta és elcsuklott a hangja – Látod, még engem is megríkatsz – nevetett és megtörölte a szemét – Harmadjára kérlek ne hagyd hogy anyáék abba a ronda öltönybe temessenek el! Te is tudod milyen borzalmasan áll! – szörnyülködött a videóban – Na, szóval nem tudom melyikünknek nehezebb most. Két hét múlva lesz a hazai versenyed és én folyamatosan ideges vagyok, mert nem tudom, elmondjam e vagy sem főleg most a Charlesos dolgok miatt. Nem akarom, hogy miattam is sírj, sosem akartam azt akarom, hogy boldog legyél. Ne engedd el, ha szereted – mondta és itt megjelent egy másik Eric – Update! Kibékültetek vagy is Charles nagyon is azt kommunikálta szóval a nagy lelkifröccs részt, ami arról szól, hogy adj időt neki és ő is szeret azt kivágtam. Talán a jövőben még látni fogod, nem igazán tudom – sóhajtott – Lehet, hallani sem akarsz arról, de azt szeretném, hogy ő legyen az utódom az új legjobb barátod – váltott komoly hangvételre – Ő legalább annyira szeret, mint én jó ez nem igaz ő másképp szeret, mint én, de csak a legjobbat szeretné neked. Ha bármi kétséged is van afelől, hogy vele legyél, ne legyen és tegyél arra, amit mások vagy a sajtó mondd, megérdemlitek, hogy boldogok legyetek együtt – kacsintott majd visszatértünk a videót kezdő Erichez – Nem tudom, mit kellene még mondanom. Vagy is igazából tudom, de annyira sok mindent szeretnék mondani – sóhajtotta – Sajnálom, hogy nem tudunk együtt megöregedni és együtt nevelni a gyerekeinket, hogy majd legjobb barátok legyenek. Sajnálom, hogy cserbenhagylak pedig megígértem, hogy sosem foglak. Annyira nagyon fáj, mert nem akarom, hogy úgy bezárkózz, mint apukád halálánál – rázta a fejét – Na de innentől kezdve a többi videó fel van címkézve. Van olyan, ami olyan pillanatokra van, mikor rossz a kedved vagy nagyon egyedül érzed magad az ér ha többször is megnézed majd őket a jövőben. Aztán ott a karácsonyi, amit minden karácsonykor meg kell nézned és meg kell majd mutatnod a gyerekeidnek is, hogy Eric bácsi milyen menő volt – mondta én pedig magamhoz szorítottam a pulcsiját – A szülinapi videóval is ez a helyzet! Jaj és persze fontos alkalmakra is van videó pl. az eljegyzésed, az esküvőd, mikor megtudod, hogy terhes vagy, miután megszületik az első gyermeked. Komolyan Dalmi mindenre van – mosolygott szomorúan miközben látszott rajta alig tudja visszatartani a könnyeit – Nagyon szeretlek, és nagyon hiányzol, ne felejtsd elvinni a pulóvert ami gyakorlatilag mindig is a tiéd volt – mondta – Ha kinyitod az asztalom legfelső fiókját akkor ott egy pendrive a neveddel. Ne légy szomorú. Szeretlek! – búcsúzott majd elsötétült a képernyő.