Sebességkorlát nélkül | ✔|

31.Fejezet

SPA

-DALMA

Az ujjaim tördeltem, míg arra vártam, hogy Toto megérkezzen az étterembe. Teljesen biztos voltam benne hogy tudja, hogy valami komoly dologról akarok vele beszélni, mert nem habozott rá vágni, hogy akkor ebben az étteremben találkozunk a csapatdolgok után. Elég ideges voltam ezért is mondtam anyának még reggel, hogy olyan jó lenne, ha ma itt lenne velem, amire ő azonnal pakolta is a bőröndjét és most a reptérről tartott az étterembe.

-Régóta vársz? – kérdezte Toto miközben leült velem szembe.

-Nem én is csak pár perce érkeztem hamarabb véget ért a megbeszélésem – mondtam.

-Várunk még valakit? – kérdezte a harmadik terítéket nézve.

-Igen anyát csodálkozom, hogy nem is mondta neked – néztem rá.

-Az egész napom rohanás volt nem igazán volt időm a telefonomat nézni – vallotta be – Az eső eléggé megborított mindent – töltött magának egy pohár vizet – Hogy vagy?

-Fáradtan, idegesen a holnapi naptól – mondtam – Az előrejelzés nem éppen a legjobb.

-Sajnálom, hogy késtem a reptér egyszerűen káosz – sietett be anya.

-Szia Gréta – mosolygott rá Toto.

-Szia anyu – öleltem át.

Úgy voltam vele inkább megvárom, amíg a pincér kihozza az ételeket, mert akkor senki sem áll majd fel idegesen és viharzik ki az étteremből. Legalább is ez nem Toto Wolff stílusa. Miután a pincér letette elém a tányérom majd sorban a szüleim elé idegesen pattogtattam a lábam az asztal alatt. Anya és Toto valami cikkről beszélgettek én pedig vártam, hogy végre befejezzék miközben nem igazán volt étvágyam.

-Dalmi – nézett rám anya – Mit is szerettél volna mondani? – kérdezte anya.

-Igazából te csak bátorítónak vagy itt – néztem rá – Én Totoval akarok beszélni – sóhajtottam.

-Mondd csak Dalma – nézett rám mosolyogva.

-A saját utamat akarom járni – böktem ki – Van egy szerződés ajánlatom jövőre és nem akarom, hogy tovább menedzselj – néztem az ugyan olyan sötét szemeibe. Toto reakciója pedig az volt, hogy a mosoly eltűnt az arcáról és az evőeszközök kiestek a kezeiből és csak bámult rám pislogás nélkül. Már 19 éve ismertem, de soha nem láttam tőle ilyen reakciót.

-Melyik csapat? – kérdezte túl nyugodt hangon.

-A Ferrari – suttogtam.

-Nem – vágta rá.

-Nem? – hőköltem hátra – Mi az, hogy nem?

-Nem mész abba a csapatba és kész – mondta.

-Ezt igazán nem te döntöd el Wolff! – fakadtam ki.

-De pont hogy eldönthetem nem fogom hagyni hogy kihasználjon az a csapat!

-Előbb jött az ajánlatuk, mint hogy kitudódott volna a világ számára, hogy az apám vagy – mondtam idegesen – Sokkal előbb ők a képességem miatt akarnak, nem azért mert az apám egy új olcsóbb motorszerződést tolt eléjük azért cserébe, ha engem bevesznek a csapatukba! Abban a csapatban nem a zabigyereked lennék, hanem teljesértékű versenyző!

-Meddig? Amíg Mick bele nem jön a Formula 1-be. Vagy amíg nem szednek ki minden információt a Mercedesről belőled – mondta mérges hangon.