Sebességkorlát nélkül | ✔|

34.Fejezet

MONZA

-CHARLES

Monzát mindig is szerettem és mindig itt is nehezedett a legtöbb nyomás a vállaimra vagy is inkább a csapat minden tagjára itt nehezedett hatalmas nyomás. Olasz csapat vagyunk, az olaszok pedig ezt éreztetik is velünk nem is kicsit. Eszméletlen érzés látni, hogy a lelátók pirosba öltöznek, hogy a mi zászlóink lengenek még sokkal jobban mint bármelyik másik hétvégén.

A hétvége nem éppen olyan zökkenő mentesen indult, mint azt terveztem, vagy gondoltam. Mikor szerdán Lana sietve felhívott is megkérdezte nincs-e semmi féle esély arra, hogy valahogy ugyan abban a szállodában száljak, meg mint ők gondoltam, hogy valami komoly dologról van szó. Dalmán látszódott, hogy mennyire ki van merülve a csütörtöki találkozása és „beszélgetése" Miával pedig nem igazán segített a lelki állapotának helyrehozatalában.

Reggel miután kilopództam a barátnőm szobájából meglepődtem mikor a liftnél összefutottam Carlyval.

-Dalma? – kérdezte.

-Már elment korán van találkozója Lanával – mondtam.

-Charles – mondta habozva mikor elakartam lépni mellette – Vigyázz, hogy kiben bízol!

-Oké – mondtam értetlenül majd beszálltam a liftbe Carly pedig tovább állt a folyosón.

A szabadedzések lazák voltak, hiszen gyors és könnyű pályáról van szó még is lefáradtam délutánra. Már hozzászoktam, hogy egyből Dalma szobájába menjek. Teljesen meglepődtem miután besétáltam és megláttam, hogy Dalma nincs egyedül.

-Sziasztok – néztem meglepettem Georgera és Carlyra.

-Wow, de meglepettnek tűnsz – nevetett George.

-Meg is lepődtem. Hogy kerültök ide? – kérdeztem.

-Olyan jó volt a tegnap este, hogy úgy döntöttek ismételni szeretnének túl jó társaság voltál – bökött meg Dalma halványan mosolyogva.

-Igazából én unatkozom, ő menekül apa elől, ő pedig ebben a szobába lakik – mutatott körbe Carly – Ezért úgy döntöttünk gyertyát tartunk – eresztett meg egy mosolyt Carly ami után megállapítottam hogy egyforma a mosolya a testvérével.

-Mért menekülsz Toto elől? – kérdeztem Georgeot.

-Mert mindenáron azt akarja, hogy legyek a besúgója Dalmával kapcsolatban meg Carlyval kapcsolatban. Toto attól fél, hogy Carly megint bekattan, Dalma meg újra neki esik én meg ugye tökéletesen ismerem őket... Állítólag... Toto szerint – rázta a fejét – Dalma szobájában nem keresne – magyarázta nekem pedig csörögni kezdett a telefonom a zsebemben.

-Te bátyó figyelj már mért nem vagy a hotelben? Vagy is inkább mért vagy másik hotelben? – kérdezte az öcsém.

-Szia Arthur. Várj ma érkeztél nem úgy volt, hogy csak az időmérőre és a másnapi versenyre jöttök anyával? – ráncoltam a homlokom.

-De csak hamarabb végeztem a Premás dolgaimmal és ők mondták, hogy jöjjek ki hamarabb, ha szeretnék anya csak holnap jön. Szóval hol szálltál meg? Várj ne is válaszolj ugyan ott vagy ahol mindenki más ugye? – vigyorgott.

-Szia, Arthur – köszönt a hátam mögül George majd Dalma is beleintegetett a telefonomba.

-Na szép, buli van nálad és nem is szólsz – szűkítette össze a szemeit.

-Ez igazából az én szobám – világosította fel Dalma. 

-Átdobom a címet – sóhajtottam majd bontottam a vonalat.