Sebességkorlát nélkül | ✔|

41.Fejezet

-DALMA

-Lana szerezz nekem altatót kérlek minél előbb – szóltam bele a telefonba köszönés nélkül miközben a Ferrari Gáláról próbáltam minél távolabb kerülni.

-Mi történt? – kérdezte.

-Csak szerezz altatót hogy aludni tudjak kérlek! – mondtam zaklatottan – És szerezz nekem másik szállodai szobát – mondtam könnybelábadó szemmel, majd bontottam a hívást.

-Anya – tárcsáztam a hívás listámon levő második nevet – Csókolóztak...

Két hét telt el a Ferrari bál óta és én két hete nem vettem fel Charlesnak a telefont. Hiába írt üzenetet nem néztem meg és nem is válaszoltam neki. Próbáltam kitörölni az életemből amennyire csak lehetett, de azt a képet nem tudtam elfelejteni, ahogyan Charlotte megcsókolja.

Vagy három poharat törtem el. Mindet a falhoz vágtam majd zokogva rogytam össze a földön. Úgy volt Mugello lesz az egyik legboldogabb hétvége az életemben erre már egy hete sírtam.

Sochi

Nem siettem Sochiba próbáltam az egyik legutolsó géppel menni. Az elmúlt napok pozitívuma hogy legalább az altató, amit szedtem hatott és kiütött annyi időre amennyire kellett cserébe pedig nem voltak se jó se rossz álmaim. A reptérről egyenesen a szállodába mentem és egyszerűen nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni. Lana hiába próbált meg szóra bírni nem sokra jutott csak egy-két egyszavas válaszra futotta tőlem. A felvételeket viszont ő is látta. Mind láttuk.

-Dalma – vágtatott be Carly a szállodai szobámba azután hogy lepakoltam.

-Neked is, szia Carly hogy kerülsz ide? Nem Párizsban kéne lenned? – kérdeztem.

-Mi bajod van? – fürkészte az arcom.

-Semmi – mosolyogtam rá erőltetetten.

-Ismerlek, szóval ne hülyíts – emelte fel a szemöldökét flegmán.

-Nem ismersz. Ez a baj – remegett meg az ajkam – Nekem csak hiányoznak az emberek, akik tényleg ismernek. Hiányzik Mia és Eric, te csak hiszed, hogy ismersz – töröltem le vadul egy legördülő könnycseppet.

-Hallottad, hogy Mia kilép – állapította meg.

-Nem kilép az apja küldte el – szipogtam – Carly – néztem fel rá – Őt is elveszítettem mért hagy el mindenki? – rogytam le az ágyra.

-Mért van olyan érzésem hogy a mondandód második fele nem Miáról szólt? – ült le mellém.

-Mert n... – kezdtem, de a mondandóm kopogás szakította meg.

-Megnézem ki az – állt fel és lesett ki a kukucskálón – Charles az – nézett rám összehúzott szemöldökkel.

-Ne engedd be – ráztam a fejem – Nem akarom látni, bárcsak soha többé ne kéne őt látnom.

-Nem terveztem, azokután amit tett – rázta a fejét. Majd ellépett az ajtótól és visszasétált mellém.

-Láttam őt Charlotteal csókolózni Mugelloban – suttogtam – És nem csak a felvételeket láttam.

-Dalma – ölelt át leesett állal.

-Már csak azt akarom tudni mért csinálta ezt velem mért hitette el velem, ha szeret, ha közben nem is. Vagy tudod mit? Inkább jobb, ha nem is tudom. Totonak igaza volt mért is írtam alá a Ferrarinak – patakoztak a könnyeim.

-Mindenre van magyarázat lehet csak félreértetted a helyzetet! – simogatta a hátam – Apának te is tudod, hogy az esetek többségében nincs igaza velünk kapcsolatban. Nem igazán érti a nyelvünket – nevetett fel lágyan.