Sebességkorlát nélkül | ✔|

2.Fejezet

-CHARLES 

A konyhaasztalnál ültem miközben velem szemben a barátnőm ült. A barátnőm, akivel már több mint egy éve együtt vagyok. A lány, akivel már hetek óta próbálok szakítani de sosem, jönnek a szavak. Mindig mikor elkezdem, akkor nem tudom befejezni. Egy igazi seggfejnek éreztem magam. Már egy ideje nem szeretem, de ezt nem tudom neki elmondani. Egy nyápic vagyok ahelyett, hogy szakítottam volna vele inkább magamhoz költöztettem.

-Charles, hahó, föld hívja Charles Leclercet – mondta Charlotte – Figyelsz te rám egyáltalán? – mosolygott.

-Persze – mondtam majd megdörzsöltem az arcom és lenéztem a kezemben levő üresbögrére.

-Akkor miről beszéltem? – kérdezte én pedig csak hápogtam – Egyáltalán nem is figyelsz rám! Merre jársz már napok óta ilyen vagy.

Most kellene elmondanom neki hogy „Charlotte nem miattad, ha nem miattam egyszerűen szakítanom kell veled. A tavalyi év a Ferrarival valami katasztrofális volt most muszáj csak arra figyelnem, hogy feljussak a dobogóra többször, mint tavaly vissza kell térnie a két évvel ezelőtti Charlesnak" el kellene neki mondanom, de nem megy. Szerencsére nem kellett válaszolnom, mert megszólalt a kaputelefon én pedig azonnal felugrottam, hogy be engedjem az öcsémet. Még hallottam, ahogyan sóhajt egyet Charlotte, de én már a bejárati, ajtónál álltam.

-Készen vagy? – lépett be az öcsém köszönés nélkül majd megemelte a szemöldökét és végig nézett rajtam. Sóhajtott egyet és elindult a kanapé felé.

-Hé, a cipőd vedd le! – szóltam rá ő pedig levette a cipőit és egyesével felém dobta az egyik alig pár centivel a fejem mellett ment el – Arthur! – forgattam a szemeim.

-Azt mondtad kilencre kész leszel! Tudod, hogy utálok késni Enzo megint szóvá fogja tenni és anya is! – háborgott.

-Tudod, hogy milyen a bátyád – jelent meg az ajtóban Charlotte – Mellette szóljon, hogy mostanában nagyon szétszórt.

-Az nem jó hamarosan kezdődik a szezon – nézett rám furán az öcsém majd elővette a telefonját én pedig elsiettem, hogy megborotválkozzam. Miután végeztem és elindultam a háló felé Arthur megszólalt – Mi a véleményed arról, hogy egy női pilótával nevezett a Williams? – kérdezte és követett a telefonját nyomkodva.

-Mi legyen? – kérdeztem – Őszintén ő egy Williamsben én pedig egy Ferrariban – mondtam – De őszintén, mikor megláttam azt hittem, hogy csak valami vicc. Aztán mikor több cikket olvastam elkönyveltem, hogy a FIA hülye és rá írtam Georgera és ő megerősítette. Az oké hogy a Formula 2-be még hagyják a női pilótákat, de a Formula 1 egy teljesen másik terep – ráztam a fejem – Sokkal, gyorsabb autókkal és agresszívabb emberekkel – mondtam.

-Kezdve veled – nevetett az öcsém én pedig szúrós tekintettel néztem rá - Láttam pár videót, amin vezetett szerintem tehetséges nem véletlenül jutott fel az F2-be egy év alatt. Ezt nézd meg – tolta felém a telefonját.

-Láttam tavaly mikor megnyerte Bahreint – emlékeztettem – Szerintem nem nagy szám rajta kívül még van legalább öt jó pilóta F2-ben – vontam vállat.

-Kiről van szó? – jött be Charlotte az Ipadjéért.

-Dalma Kovács a Williams új versenyzője – mutatta felé is a képet.

-Szép lány – állapította meg – Komolyan autóversenyző? – emelte meg a szemöldökét.

-Igen és igazi tehetség – mondta az öcsém.

Arthur addig bírta ki egy szó nélkül még be nem ültünk az autómba abban a pillanatban mikor becsukódott az ajtó feltette a kérdést.

-Nem úgy volt, hogy szakítasz vele? Erre magadhoz költözteted még is mi van veled? Aztán meg hívod a grillezésre is – mondta. Mindent megbeszélek a testvéreimmel így ő volt az első, akinek elmondtam, hogy már nem úgy szeretem Charlotteot.