Sebességkorlát nélkül | ✔|

36.Fejezet

-CHARLES

Már vagy öt perce csak bámultam Dalmát összehúzott szemöldökkel.

-Biztos ne menjek veled? – tettem fel a kérdést már vagy tucadjára ő letette a kezében levő pulóvert és elém állt.

-Charles nem – fogta a két kezébe az arcom – Kevesebb, mint három nap – mosolyodott el – Nem aludhatok örökre veled. Még ma délután is van egy beszélgetésem Mattel és holnap reggel is szeretnék olyan lenni, mint régen... Valamennyire – bólogatott meggyőzön – Ha nem megy, akkor belátom, hogy elcseszett vagyok és vállaljuk fel ország világ előtt, mert nem megy – préselte össze az ajkait – De erős független nő vagyok, szóval ne becsülj alá.

-Kihagytad, hogy bátor és Formula 1 futam győztes – öleltem át a derekát és közelebb húztam magamhoz.

-A legfontosabb, amit mind a ketten kihagytunk azaz, hogy Toto sem igazán preferálná, ha beállítanál velem – simogatta a hajam a tarkómnál és felnevetett lágyan.

-Min nevetsz? – kérdeztem.

-Az életemen. Ha valaki egy éve azt mondta volna, hogy egy évvel később a karjaidban fogok állni és arra készülök, hogy Toto és Carly Wolffal töltsek 2 napot akkor körbe röhögöm és megkérdőjelezem az éppelméjűségét. Erre most... Az egész hihetetlen – rázta a fejét.

-Biztos nem viszel, haza? A nagyid nagyon bír – vigyorogtam.

-Már így is én vagyok a kedvenc unokája, ha még be is állítok veled, akkor kiverem a mércét – döntötte a homlokát az enyémnek.

Arthurral és anyával utaztunk haza Monacoba mind azért, hogy lássuk Lorenzot és az ő kis családját. A következő verseny Mugelloban lesz ahová a bátyám közölte, hogy csak vasárnap érkezik a fő futamok és az esti Ferrari Gála miatt. Mivel Enzo nem jött velünk így anya váltotta fel ideiglenesen a bátyám szerepét Arthur életében, de közben ő is folyamatosan figyelte a történéseket a háttérből és biztosította anyát arról, hogy Arthur következő versenyén már visszatér.

-Még nem is kérdeztem, hogy van Dalma? – ült le mellém Zoe miután letette Jordant aludni.

-Még küzd Eric elvesztésével. Nem tud aludni – mondtam – Na és te hogy vagy?

-Én tudnék aludni az elmúlt hetek, kemények voltak, de nem cserélném el őket semmiért sem – mosolyodott el – Hagyd, hogy csak néha beszéljen arról milyen volt régen és mit éltek át együtt a barátjával, azoktól a történetektől biztosan könnyebb lesz neki.

-Tapasztalatból beszélsz? – kérdeztem.

-Igen nekem is sokat segített mikor Paulról beszélhettem és a sok hülyeségről, amit együtt éltünk át – mosolyodott el az emléken.

-Nem igazán mutatja ki, hogy amúgy mennyire is emészti őt az, ami történt. Most még a legjobb barátnője is mérges rá ahelyett, hogy együtt vészelnék át – ráztam a fejem.

-Eddig egyszer találkoztam Dalmával, de biztos vagyok benne, hogy ő nem az az ember, aki csak úgy megnyílik– szorította meg a kezem.

-Egyszer mindenki elfárad a súlyok alatt, amelyek rá nehezednek Zoe – fúrtam a tekintetem az övébe – Én pedig nem akarom, hogy vele is ez legyen, szóval segíteni szeretnék neki megtartani a súlyokat – suttogtam.

-De Charles ha ő nem akarja, hogy átvegyél a súlyokból nem is fog átadni. Dalma erős lánynak tűnik ez abból is látszik, hogy egy mezőnyben versenyeztek és ott van közvetlen a sarkadban a legtöbb futamon. Tényleg ne becsüld alá. Csak szeresd, ennyi kell, a súlyait nem fogja átengedni neked – mosolyodott el lágyan.