Sebességkorlát nélkül | ✔|

8. Fejezet (2/2)

AUSZTRÁLIA

-DALMA

Nem úgy képzeltem az első versenyem, hogy nem fogom tudni teljesíteni a köröket. Igazából mindig szerencsésnek érzem, magam mikor épségben szállok ki az autóból, ami szinte darabokban van és egy kicsit meg is ijedek, hogy hogy sikerült kiszállnom belőle sértetlenül. De hálás is vagyok nagyon. Nem csak mi voltunk az egyetlenek Lanceal akik kiestek Seb is megcsúszott és a sóderágyban kötött ki úgy hogy már nem tudta folytani a versenyt öt körrel a vége előtt. Ez azt jelentette, hogy George pontszerző helyen volt. Idegesen tördeltem a kezem hogy meglegyen neki a pontszerzés, mert már nagyon megérdemelte volna, főleg ha az első versenyen szerzi az nagy önbizalmat tud adni az embernek. Aztán kockás zászló és mi Clairel egyszerre kezdtünk el sikítozni és egymást átöleltük. George megszerezte az első pontját a csapatnak idén. Közben az egyik kamera minket vett, de ez egyáltalán nem érdekelt minket Clairel ott örültünk. Kiestem, de ez még is feldobott!

Amint túl volt a kötelező dolgokon egyszerre ugrottunk Clairrel George nyakába!

-Te jó ég hihetetlen voltál és megszerezted az első pontunk gratulálok! – szorongattam meg – És a szezonod első pontját.

-Köszi de te hogy vagy? – kérdezte.

-Kívülről csúnyább volt, mint belülről. Nem baj majd két hét múlva! Most örüljünk neked – vigyorogtam – Már is van egy pontunk! Hetedikek vagyunk! – ugráltam örömömben.

-Apró örömök igaz? – nevetett George és átfogta a vállam miközben a boxunkba sétáltunk vissza – Sajnálom, hogy nem úgy sikerült a debütálásod, ahogyan tervezted.

-Én is, de van, még húszon egy verseny ahol debütálhatok – mondtam, de az ajkaim attól még lefelé görbültek.

-Jaj, Dalma, de a Charlessal történt összeszólalkozásod miatt jó lett volna, ha megmutatod neki – veregette meg a vállam.

-Igen, most ha nem lett volna ez az egész, akkor ötödik lennék – dörzsöltem meg a szemem.

-Ha te ötödik lennél valószínűleg az egész tabella másképpen nézne ki – mondta – Készen állsz az interjúadásra? – kérdezte.

-Nem, de hát mit lehet tenni – ráztam meg magam.

-Gondolj az utána következő bulira – vigyorgott rám.

-Buli. Alex születésnapja. Valami tömény. Oké – nevettem.

Mivel a héten nem ez volt az első alkalom, hogy a sajtósok szemébe hazudtam így nem volt nehéz dolgom. Anya szerint mindig is nagyon jó színész voltam. Így simán elő tudtam adni, hogy minden rendben és hogy amúgy egyáltalán nem bánom, hogy a tizenötödik körben kiestem. Az egyetlen dolog, ami nem hazugság volt az az, hogy örülök annak, hogy George ilyen jól szerepelt.

-Dalma – mosolygott rám Ádám.

-Szia, te jó ég de jó végre magyarul beszélni! – nevettem fel majd gyorsan megöleltem az egyik kedvenc riporterem.

-Az anyukád a lelkemre kötötte, hogy beszéljek veled mindenképpen – nevetett.

-Gondolom csak ezért felhívott téged tegnap miután mondtam neki, hogy még nem is találkoztunk. Ez rávall – mosolyodtam el.

-Akkor vágjunk is bele! Egy ilyen nagyszerű hétvége után a mai nap eléggé lelombozhatott.

-Ismersz láttál engem bármikor is szomorúnak? – kérdeztem nevetve – Na de komolyra fordítva a szót igen így van ugye a Williams mindenkit meglepett igazából még minket is Georgeal nem számítottunk arra, hogy ilyen jól fogunk szerepelni akár a szabadedzésenek akár az időmérőn aztán ma is elég jól mentem, de ha nem kezdett volna el esni és nem lett volna, a kötelező kiállás valószínűleg nem történik ez a balleset. Bizakodva várjuk a következő versenyt – mosolyogtam.