Sebességkorlát nélkül | ✔|

33.Fejezet (2/1)

MONZA

-DALMA

Az elmúlt 3 napomat a kevés alvás és a jövőévi szerződésem újra és újra elolvasása jellemezte. Egyszerűen nem tudtam aludni éjszakánként 3-4 óránként többet. A szervezetem sokkal több kávét látott mint bármikor. Anya nálam töltötte az elmúlt napokat és még Monzába is jött volna velem ha S.O.S. nem kellett volna visszamennie Magyarországra és beállnia sportkommentátorkodni mert az egyik munkatársa lebetegedett. Így szerda délután elváltak az útjaink a reptéren én mentem Olaszországba anya pedig haza.

Lanával együtt érkeztünk a szállodába ahol mint kiderült csak a mezőny pár tagja szállt meg a Ferrari pilótái pedig nem voltak az itt megszálló pilóták között. Igazából pánikba estem és ezt Lana tökéletesen látta rajtam.

-Mi a baj? – csörtetett be utánam a szobámba.

-Semmi – mondtam miközben a sírás szélén álltam.

-Dalma már elég ideje dolgozunk együtt hogy észre vegyem hogyha valami bajod van. Szóval rajta ki vele vagy szólok Clairenak – fonta össze a karjait a mellkasa előtt.

-Lana én... – kezdtem – Annyira fáradt vagyok – suttogtam – Ki vagyok merülve – szipogtam.

-Mennyit aludtál mostanában? – kérdezte.

-Összesen vagy napokra lebontva? – kérdeztem horkantva.

-Mutasd az órád – tartotta felém a kezét majd megfogta a csuklóm és összeráncolt szemöldökkel nézte az okosórám – Nem aludtál rendesen már 4 napja egyáltalán hogy tudsz így működni? – kérdezte csodálkozva.

-Nem tudom fáradt vagyok de amint elalszom vagy rémálmaim vannak vagy leteszem a fejem a párnára és egyszerűen nem tudok aludni. Mindig ez van ha nincs velem Charles – vallottam be – Arra készültem hogy átsétálok hozzá és nála alszom de így nem tudok ha ő másik szállodába szállt meg – remegett meg az ajkam.

-Nyugi Dalma kitalálunk valamit – ölelt át – Tényleg csak mellette tudsz aludni? – kérdezte.

-Igen – töröltem meg az orrom – Én sem értem mért, de mellette, csak mellette.

Lana nem csak a levegőbe beszélt. Nem tudom hogy, de sikerült elintéznie, hogy Charles fél órával később a szobám küszöbét lépje át. Gondolkodás nélkül öleltem át és a fejemet a nyakába temettem oda ahol a legerősebb volt isteni illata.

-Szólnod kellett volna – suttogta.

-Neked is van annyi bajod – csóváltam a fejem.

-Alszunk? – kérdezte én pedig csak bólintottam.

A karjaiban fekve átjárt a nyugalom és a biztonságérzet miközben a testéből áradó meleg és a hátamat cirógató ujjai alig tíz perc alatt álomba ringattak. Nagyon régen aludtam ilyen korán és ilyen „sokat". Miután reggel fél kilenckor kinyitottam a szemeim teljesen meglepődtem, hogy Lana még nem hagyott legalább 10 SMS-t és nincs 3 nemfogadott hívásom. Charles még aludt én pedig óvatosan ki kommandóztam a karjai közül próbálva nem felébreszteni. Sokkal szebbnek láttam a világot, mint tegnap vagy tegnap előtt az, hogy végre nyugodtan aludtam ennyit jót tett. Miközben hideg vizet locsoltam az arcomra észrevettem, hogy a bőrömnek is sokkal jobb a színe már nem vagyok olyan sápadt, mint korábban és a szemeim sem csillogtak annyira.

-Jó reggelt – ölelt át hátulról Charles és nyomott egy puszit a vállamra mielőtt az állát oda támasztotta volna és a tükörben összekapcsolódott volna a tekintetünk.