Sebességkorlát nélkül | ✔|

8.Fejezet (2/1)

AUSZTRÁLIA

-DALMA 

-Nagyszerű bemutatkozást csináltál eddig Dalma a holnapi versenyt is eléggé előkelő helyről indítod, gratulálok! – kezdte.

-Köszönöm – mosolyogtam.

-Az ötödik helyről indulsz közvetlenül Charles Leclerc mellől nem félsz? – kérdezte.

-Mitől kellene? Nem félek attól, hogy Charles leköröz, elég magabiztosnak érzem magam ahhoz, hogy tudjam, képes vagyok arra, hogy gyorsabb legyek. Az autónk sokkal jobb, mint tavaly tudom, mert volt szerencsém már tavaly is Williamsben ülni. Eszméletlenül gyorsak lettünk szinte olyan változáson mentünk át, ami lehetetlen, de megtettük és büszkén jelenthetem ki, hogy mind két Ferrari mögöttünk van ki tudja lehet hogy rövid távon jó a tempójuk de holnap 58 kör lesz ott meglátjuk majd hogy a Ferrari feltámadt-e – húztam ki magam kicsit nagyképűen – Szóval egyáltalán nem féle a 180 centi magas sráctól, sőt megmutatom neki hogy a kép, ami a fejében él a csapatomról téves! – kacsintottam – Az ember önbizalmát eléggé megdobja, hogyha olyan pályán teljesít jól ahol még sosem vezetett – magyaráztam.

-Megérdemled – nyugtatott a riporter – A mai eredményed alapján maximálisan érthető a magabiztosságod.

Igazából hazudtam akkor mikor ezt az interjút adtam nagyon. Rettegtem a holnapi versenytől rettegtem, hogy Charles mellől indulok és rettegtem, hogy az autó nem fog menni és hátra csúszunk az utolsó helyekre. Engem végig az hajtott, hogy megakartam mutatni, hogy képes vagyok olyan gyors lenni, mint mások. A Q2 után elsírtam magam, de tényleg miután Claire elmondta, hogy sikerült tovább jutnunk a Q1-be. Aztán az ötödik helyem után szintén de akkor már Clairel egymás nyakába sírtunk. A Mercedes az első helynek ugyan annyira örült, mint mi az ötödiknek. Az örömöm azonban akkor elpárolgott mikor meghallottam hogy Leclerc még is mit gondol a csapatomról és rólam a 20 centivel alacsonyabb lányról. Fájtak a szavai szóval reméltem idézni fognak szóról szóra.

Az időmérő után elállt az eső és kisütött a nap George és Alex pedig kitalálták, hogy menjünk le a tengerpartra biciklivel. Miának sajnos csapat megbeszéléses dolgai voltak. Jó kis levezetése volt a mai napnak, ahogyan a még nedves homokban egymás mellett ültünk és beszélgettünk.

-Szia anya! – köszöntem bele a telefonomba.

-Olyan hihetetlen voltál Dalma! El sem hiszem! – ujjongott – Hol vagy most? – kérdezte.

-A tengerparton Georgeal és Alexszel – mondtam és a telefon a két versenytársam felé irányítottam, akik udvariasan integettek és köszöntek.

-George te is a legjobbat hoztad ki magadból! – dicsérte meg őt anya.

-Köszönöm Greta! – mosolygott az anyukámra. Anya meg George eddig kétszer találkoztak egyszer tavaly aztán pedig most miután leszerződtem a Williamssel anya rögtön közölte vele, hogy tegeződjenek, ha már a lánya csapattársa.

-Alex te pedig hihetetlen voltál! Senkinek sem lehet egy rossz szava se ellened nagyon jól helytáltál és még a negyedik helyről is indulhatsz! Gratulálok. Milyen érzés hogy nem óriási a lemaradásod Maxel szemben? – kérdezte anya.

-Anya elég lesz, ne játszd a riportert légyszíves most úgy vagyunk itt, mint barátok! – szóltam rá.

-Nincs semmi baj – mondta Alex – Igazából nagyon jó érzés. Én is tisztában vagyok vele, hogy nagyon rezeg a léc a Red Bullon belül, úgyhogy próbálkozom – mondta – Mia „hatalma" nem örökké tartó szóval bizonyítanom kell.