Sebességkorlát nélkül | ✔|

9.Fejezet

AUSZTRÁLIA

-CHARLES

Egy igazi orbitálisan nagy idióta vagyok. Ez már tagadhatatlan. A hideg zuhany alatt álltam miközben a fejem is kezdett kitisztulni. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, ahogyan Dalma hozzám simult majd felnyögött, a csodás alakját, a nevetését, a csókját, amit még mindig éreztem. Igazából nagyon nagy erőfeszítésbe telt, hogy akkor elengedjem, és ott hagyjam.

Kétségbe voltam esve. Nem tudtam mi ez az érzése csak azt, hogy erős és eléggé intenzív. Nem értettem mért csókoltam meg, egyszerűen saját magamon sem tudtam kiigazodni az elmúlt napokban. Akárhányszor megbántottam eddig mindig csak az járt utána a fejembe, hogy nem akarom, hogy haragudjon rám, de nem akartam megcsókolni soha egészen mostanáig. Miközben a karjaim a derekát fogták át és olyan közel volt hozzám egyszerűen nem tudtam levenni a tekintetem az ajkáról miközben az orromat megtölte a parfümjének az illata. Aztán csak megtörtént. Majdnem több is történt, mint egy csók!

Igazából úgy keltem fel reggel, hogy abban reménykedtem az éjszaka az csak egy vad álom volt, nos, a tükörbe nézve rájöttem, hogy nem mivel a nyakamon egy szívásnyom látszódott, amit miután megláttam hülye vigyor ült ki az arcomra. Kétségtelen az első versenyhét után megőrültem.

Dalma ajtaja előtt álltam miután kopogtam és azt vártam, hogy ajtót nyisson akaratlanul is deja vu érzésem volt. Most nem törölközőben nyitott ajtót, ha nem egy pólóban és rövidnadrágban és látszódott rajta hogy most kelt ki az ágyból nem csak a rendezetlen haja miatt.

-Charles – szólalt meg rekedt meglepett hangon és az arca azonnal vörös lett.

-Itt hagytam a szemüvegem tegnap – mondtam zavartan miközben a szájára néztem aztán a tekintetem a nyakára siklott ahol egymás alatt két szívás nyom is volt. Összepréseltem az ajkaim – Dalma a szemüvegem – ismételtem meg miközben a tekintete a nyakamra fókuszált aztán hirtelen becsapta előttem az ajtót. Én pedig értetlenül néztem az ajtót és már éppen újra kopogtam volna mikor kinyitotta az ajtót és a kezembe nyomta a zakóm és a szemüvegem majd amilyen gyorsan oda adta a dolgaim olyan gyorsan csukta ismét az orromra az ajtót.

Szerencsére nem nagyon lehetett látni a nyakam miután felvettem a galléros piros pólóm. Így legalább el tudtam kerülni a felesleges kérdéseket, ha már Dalma nem is. Miután letettem a szobámba a dolgaim át sétáltam Mia szobájába, aki elég nyúzottnak tűnt a kezében pedig egy csészét tartott.

-Mikor léptetek le este? – kérdezte miközben odébb állt és beengedett. Lando még mindig a földön aludt ugyan abban a pózban, ahogy este itt hagytuk. Alex pedig az ablak előtt állt ő is egy csészét tartott a kezében és nagyon látszott rajta hogy teljesen kivan.

-Passz – mondtam.

-Te már indulsz? – nézett rám meglepetten Alex.

-Aha, csak jöttem hogy még egyszer Boldog születésnapot kívánjak – mosolyogtam rá.

-Köszi – mosolygott fáradtan – Igazából annyira lüktet a fejem, hogy másra nem tudok figyelni – nevetett gyengén.

-Már reggel van? – ült fel hirtelen Lando és rögtön a fejéhez kapott.

-Ja, egy ideje – mondtam és felnevettem.

-Soha többet nem iszom veletek – rázta a fejét.

-Ugyan, mindig ezt mondod – mondta Mia és kivett a hűtőjéből egy üveg vizet és átnyújtotta Landonak.

Közben kopogtak Alex az ajtóhoz sétált és beengedte Georgeot és Dalmat.