Sebességkorlát nélkül | ✔|

35.Fejezet

MONZA

-DALMA

-Ez mind az elmúlt 48 órában történt? – kérdezte anya miután egy órán keresztül meséltem neki arról, hogy Carly még is hogyan került a szobámba. Azon hamarabb túl tette magát, hogy Charlesal mi a helyzet. 

-Igen – bólogattam – És van még valami – rágtam az ajkam.

-Igen – nyomta a tenyerét a homlokához.

-Mióta Eric meghalt alvási problémáim vannak, de már dolgozom rajta Lana már szólt egy pszichológusnak így talán hamarosan újra minden jó lesz – mosolyogtam erőltetetten – Vagy is már most úgy érzem jobb minden pedig csak egyszer beszéltünk.

-Annyira sajnálom Dalma – ölelt át és kezdte simogatni a hajam.

-Mia szavai nagyon fájnak anya – remegett meg az ajkam.

-Nem gondolta komolyan ebben biztos vagyok, kiskorotok óta barátok vagytok csak te voltál közel hozzá, akin ki tudta tölteni a dühét és a fájdalmat, amit érez.

-Te is ilyen voltál Totoval apa halála után? – kérdeztem.

-Nem én mást hibáztattam – mondta – Adj időt neki.

-Nem tudom menni fog-e. A szavai annyira fájnak – hunytam le a szemeim.

-Biztos vagyok benne, hogy neki is drágám már biztosan megbánta azt, amit mondott – szorított magához – Akkor te és Carly fehérzászlót mutattatok egymás felé? – kérdezte témát váltva hitetlenkedve.

-Azt hiszem annyira őszintének tűnt. Szeretném hinni, hogy innentől kezdve a kapcsolatunk más lesz.

Másfél órán keresztül beszélgettünk és kiderült, hogy anya igazából már Magyarország óta tudta, hogy valami van közöttünk Charleal. Szerinte a barátok nem néznek így egymásra. Azt mondta ezért is küldött el Monacoba. Kicsit zavarta, hogy Pascale régebb óta tudja mint ő, de ezen hamar túl is tette magát és már csak azon gondolkodott még is honnan fog beszerezni expressz Charles Leclerc szurkolói dolgokat hisz ha Pascalenak vannak az én szurkolói termékeimből neki is kell Charleséből. Itt kicsit le kellett lomboznom, hogy még pár hetet várnia kell addig, amíg megjelenhet a Ferraris 16-os pólóban, sapkában és arcfestésben mivel még arra sem igazán álltam készen, hogy neki elmondjam, így arra pláne, nem hogy a világnak szétkürtöljem, hogy nem csak Ferrari második ülését „szereztem meg" de még a pilótájukat is.

Este tízkor aztán Charles visszatért a szobámba és anyára mosolyogva leült az ágyamra és egymást nézték anyával.

-Charles mit felejtettél itt? – kérdezte anya.

-Dalma nem mondta itt alszom – fogta meg a kezem anya pedig kérdőn fordult felém.

-Mondtam, hogy alvási problémáim vannak. Nos, anyu csak ő – mutattam a mellettem ülő fiúra – Az aki mellett képes vagyok aludni.

-Értem – bólintott – Pár éve én voltam az – sóhajtotta majd felállt – Charles köszönöm, hogy ennyire szereted a lányom – nézett Charlesra.

-Ebben a szállodában szálltál meg te is? – kérdezte.

-Igen Lana fenntartotta nekem a szomszéd szobát mivel Spában még úgy volt, hogy biztosan jövök – mondta kiemelve, hogy szomszéd szoba.

-Legalább nem kell messzire menned – mosolyodott el Charles anya pedig egyetértően bólogatott majd mind a kettőnket megölelt és távozott mi meg ott maradtunk és csak bámultunk egymásra – Akkor gondolom, nem folytatjuk azt, amit anyukád érkezése megzavart – szólalt meg én pedig leesett állal néztem rá – Aha jól gondoltam – vakarta meg a tarkóját.