Sebességkorlát nélkül | ✔|

37.Fejezet

MUGELLO

-DALMA

Csak feküdtem a sötétben miközben Charles mellettem már mélyen aludt. A fejét a nyakamba temette én pedig a haját simogattam. Nem mondtam el neki, hogy az elmúlt két napban azért aludtam, mert a nagyi mind a három unokáját kitessékelte a nappalijába éjszakára – még Jacket is – és a kanapékon aludtunk. Susienak csapatvezetői dolgai volt így Totoval és velünk volt Jack, sőt még az elkövetkezendő pár napban is Toto fog rá figyelni. Hatalmas vihar volt, ami miatt Jack átmászott mellém a kanapéra. Én álmatlanul feküdtem mikor a négy éves öcsém átmászott mellém majd az ágyon tapogatózott a kis kezével, hogy megfogja az enyémet. Miközben kint dörgött és villámlott.

-Nem lesz semmi baj – suttogtam neki – Tedd a szemeidre a kispárnád és akkor nem fogod látni, hogy villámlik.

- Simogatod a hátam, amíg elalszom Dalmi? – kérdezte remegő hanggal.

Gyakorlatilag olyan jót aludtam miután megbizonyosodtam arról, hogy Jack elaludt, hogy fel sem tűnt, hogy Carly is ugyan azon a kanapén kötött, ki mint Jack és én, csak más nap reggel miután kinyitottam a szemeim és megláttam, hogy hárman ott feküdtünk egymás mellett. Biztos voltam benne hogy megvan a kép, amely karácsonykor már a kandalló felett fog állni.

Ma, ha rajtam múlt volna már egy óra körül megérkeztünk volna Mugelloba de mikor Carly meghallotta és meglátta a ruhám a hétvégi gálára megvétózott mindent és elrángatott magával vásárolni mivel állítása szerin az a ruha nem volt megfelelő. Így történt, hogy csak este fél tízkor értem a szállodába miután 3 órát vezettem Milánóból. De legalább volt egy gyönyörű ruhám a vasárnap esti gálára. Na és persze egy magassarkúm is, amit ha rajtam múlt volna ott is hagytam volna az üzletben de Carly nem hagyta. Itt lettem igazán biztos benne, hogy a makacsságom igen is a Wolff vérből ered.

A csütörtöki sajtónapon Landoval adtam interjút ahol tökéletesen látszódott, rajta hogy valami nagyon zavarta őt. Így az interjú után el is kaptam, hogy beszéljünk.

-Mi a baj? – kérdeztem.

-Ennyire látszik? – sóhajtotta frusztráltan.

-Nem boldognak kéne, lenned egy modellel jársz.

-Te is láttad a képeket? – nézett az égre gondterhelten.

-Lando mindenki látta őket – veregettem meg a vállát.

-Ez a baj. A francba is az egész csak félre értés mi nem vagyunk együtt – rázta a fejét.

-Na és mi a helyzet Cameronnal? – kérdeztem miközben a McLaren motorhomejához sétáltunk.

-Nos, nem áll velem szóba. Küldtem neki jegyet most is legutóbb is, de semmi – mondta lehorgasztott fejjel – Visszament az exéhez, így most... Beszéljünk inkább másról mondjuk rólad. Hogy vagy? – kérdezte.

Landoval még legalább fél órán keresztül beszélgettünk aztán mind a kettőnknek mennie kellett a saját dolgára. A sajtónap elszaladt, de nem annyira gyorsan hogy ne sötétedésbe kelljen az autómhoz sétálnom. Egyedül voltam ugyanis Lanának még dolga volt anya pedig már a hotelben volt.

Küldtem egy üzenetet anyának, hogy épp a kocsimhoz sétálok és hamarosan a szállodában leszek, szóval döntse el hol eszünk. Miután felnéztem nagy erőfeszítéseket kellett tennem, hogy a telefonom ne csússzon ki a kezeim közül és kössön ki a földön. A szívverésem szinte azonnal a kétszerese lett és csak imádkoztam, hogy a kutya, aki az autóm mellett sétálgatott ne vegyen észre és vesse felém magát. Bár félhomály volt tökéletesen láttam, hogy az a kutya nem Roscoe sokkal nagyobb volt.