Sebességkorlát nélkül | ✔|

Epilógus

-CHARLES

Mondanom sem kell nem utaztunk aznap éjszaka Las Vegasba, helyette másnap a szüleinkkel ebédeltünk, amit mind sikernek könyveltük el. Azóta viszont egy hét telt el és éppen Dalma dolgait dobozoltuk be az angliai lakásában, hogy egy újabb nagy kaland elé nézhessen ezúttal a kezem fogva.

-Kipakoltad a hűtőt? – kérdezte vagy ötödször.

-Igen szívem ezt már ötször kérdezted – nevettem – Sőt azóta Arthur is hívott megérkezett a dobozaiddal anyukádtól. Azt mondta, soha többet nem vállalja ezt és inkább tegyük fel repülőre – mondtam.

-De ő ajánlotta fel, hogy elmegy értük – dugta ki a fejét a hálóból.

-Ezt én is mondtam neki – nevettem – Azt is mondta emlékeztessem erre, ha legközelebb ezt felajánlja.

-Mindent kipakoltál? – kérdeztem később még utoljára.

-Igen semmi sem maradt. Azért hiányozni fog ez a lakás – sóhajtotta – Igaz nem sok időt töltöttem itt, de akkor is ez volt az első lakásom ahol egyedül éltem.

-Mostantól pedig nem egyedül fogsz – pusziltam a nyakába.

-Amúgy rá jöttem valamire – ölelte át a nyakam – Nem is mi lennénk, ha nem karácsony előtt másfél héttel döntenénk úgy, hogy átköltözöm hozzád – nevetett.

-Én már semmin sem lepődőm, meg ami velünk kapcsolatos. Viszont indulnunk kell, nehogy lekéssük a gépet.

-Nem lehetne, hogy megszökünk? – kérdezte – Az elkövetkezendő napokban nem lesz egy nyugodt percünk sem – húzta el a száját.

-Őszintén Dalma mikor volt nekünk bármikor is egy nyugodt pillanatunk is? – nevettem.

-Ott a pont – bólogatott – Viszont még most együtt eszünk Georgeal és Landóval – emlékeztetett.

-Tudom, azért kell most elindulnunk – bólogatott.

-Szerinted mi van azzal a lánnyal és Landóval? – kérdezte miután beültünk az autóba.

-Fogalmam sincs. Senkinek sem beszél róla szeptember óta, de az biztos, hogy azóta hatalmas letargiában van.

-Szerelmes – állapította meg Dalma.

-Valószínűleg, mivel eddig még sosem láttam ilyennek – értettem vele egyet.

-Nem is mondtam anyával, a te anyukáddal és Carlyval megtaláltuk a tökéletes helyszínt és időpontot az esküvőre – kapott a fejéhez.

-Holnap Vegasban? – kérdeztem.

-Nem megyünk Vegasba – nevetett – Az csak egyszeri poén volt.

-Még mindig úgy gondolom rossz poén volt – biggyesztettem le az ajkaim – Mikor? – kérdeztem komolyan.

-Nyári szünet a magyar nagydíj után egy csodás kis templomban – mosolygott.

-Olyan soká? – kérdeztem az orrom ráncolva – Biztos nem ruccanunk ki Vegasba?

-Charles egy éve se járunk az nincs soká – nevetett – Csak egy dolgot csináljuk úgy, mint egy rendes pár – fúrta az ujjait az enyémek közé.

-De ezt már megbeszéltük mi nem vagyunk átlagos pár.

Este érkeztünk meg Monacoba és mind a ketten hulla fáradtan zuhantunk be az ágyba. Másnap legszívesebben ki se keltünk volna az ágyból, de muszáj volt kipakolnunk Dalma dolgait mivel másnap már 24-e volt és kezdetét vette a Karácsony így nem tehettünk mást. Felosztottuk egymás között a dolgokat. Én feltettem a falra a képeket, amiket kért ő helyet csinált a gardróbomban a ruháinak. A nagy fejtörést az okozta, hogy hová tegyük a trófeáit és a sisakjait, de aztán mindennek találtunk tökéletes helyet.