Sebességkorlát nélkül | ✔|

23. Fejezet (2/2)

– Nos a családom elég zűrös. Anya és Toto gyerekkori barátok úgy, mint én és Eric. Gyakorlatilag Toto mutatta be anyát és apát egymásnak úgy, mint én Miát és Ericet. Na és a történet itt meg is változik. Anya és apa őrülten szerelmesek lettek első látásra rá egy évre jött a nővérem aztán pár évre rá a bátyám. Anya és apa házassága azonban pár évre rá megromlott. Toto és anya pedig egyik este együtt iszogattak többet a kelleténél, aminek a vége az lett, hogy lefeküdtek egymással. Egyetlen egyszer történt meg közöttük az eset után anya és apa megbeszélték a dolgaikat Toto pedig visszament Violethez Carly anyukájához. Anya és Toto ugyan ott folytatták a barátságukat, mint azelőtt az éjszaka előtt. Ha nem is szerelemgyerek, de szeretet gyerek vagyok. Aztán anya rá jött, hogy terhes majd utána számolt, de igazából ő már abban a pillanatban tudta, hogy Toto lánya vagyok. Megmondta Totonak és aztán apának is. Apa tényleg szerette anyát és anya is apát, mert nem váltak el és miután én megszülettem gyakorlatilag apa a saját vérének tekintett talán jobban, is mint a testvéreimet. Toto lett a keresztapám miután megkereszteltek. Igazából a közöttünk levő hasonlóságot egyből senki sem szokta észrevenni. Én sem vettem észre 15 éven keresztül azt hittem a szemem barna színét apa anyukájától örököltem. Miután megtudtam, hogy Toto az apám az után a közös képeken azonnal kiszúrtam, hogy mi is a hasonlóság. Az orrunk a szemünk, sőt néha a mosolyom is hasonlít az övére. Egy ideig utáltam tükörbe nézni – ráztam a fejem – Toto mindig is próbált közel lenni és állni hozzám. De mióta tudom, hogy... hogy az apám azóta próbálom ellökni magamtól sokkal távolságtartóbb lettem vele szemben, mint mielőtt tudtam volna, a valódi rokonságunkról. Egyszerűen nem megy – néztem a pólója mintáját – Általában két közös programot vagyok vele hajlandó csinálni, ami családhoz kötött. Az egyik a karácsonyi ebéd, amit csak Wolff nagyi miatt csinálom te is találkoztál vele elég félelmetes tud lenni. A másik az öcsém Jack születésnapi partyja. Azon kívül csak, mint a menedzserem vesz részt az életemben. Én nem tudok felé úgy nyitni. A pszichológusom szerint azért zárkózom el Tototól mert félek, ha közel engedem, magamhoz ő is elhagy. Talán igaza van egy idő után hozzá szoktam, hogy akár mennyire is vagyok, vele szemét vitatkozok, vele nem megy el. Ő még így is szeret és érezteti is velem. Én... – remegett meg a hangom – Én csak rettegek, hogy ha megváltoztatom a gondolkodásom és hagyom, hogy közelebb kerüljön hozzám elvesztem – húzódtam el tőle.

-Félsz a veszteségektől ez érthető Dalma – simogatta a hátam.

-Semmi sincs közöttem és Callum között barátságon kívül – váltottam témát – Sajnos nem is lehetne túlságosan is szeretlek ahhoz, próbáltam egyszer megcsókolni – vallottam be – De nem ment.

-Köztem és Charlotte között már rég vége már azelőtt vége volt, hogy veled összejöttem volna. Mi már csak barátok vagyunk és soha nem lesz közöttünk már több ezt már Spanyolországba letisztáztam vele – mondta majd az államnál fogva maga felé fordította az arcom – Szeretlek – mondta nekem pedig a szívem egy nagyot dobbant újra.

-Még egyszer! – suttogtam ő pedig az ajkát az enyémre nyomta és a csókok között elsuttogta, hogy szeret. Újra és újra.

Charles a szobámban felejtette magát az éjszakára. Én pedig hetek óta a legjobb alvásomat éltem át és boldogan öleltem át reggel miközben ő még mélyen aludt mellettem. Az ujjaim a csupasz hátát cirógattak és nem akartam, hogy a pillanat véget érjen én csak megakartam állítani az időt egy pillanatra, hogy mi ott feküldhessünk egymás mellett szorosan egymáshoz simulva. Abban a pillanatban nem számított sem csak ő és én, mint mindig amikor csak ketten voltunk. Megkellett volna rémülnöm az erős érzések miatt, amit éreztem iránta de egyszerűen nem érdekelt. Az ajkam az arcára nyomtam ő pedig fészkelődni kezdett.