Sebességkorlát nélkül | ✔|

21.Fejezet (2/1)

Franciaország

CHARLES

Nem hittem a szememnek. Újra és újra olvastam a cikket nem akartam elhinni, hogy ez igaz lehet. Dalma Toto Wolff lánya miközben a cikkbe mellékelt képeket néztem már én is kezdtem meglátni a hasonlóságokat, ami egészen eddig fel sem tűnt. Hirtelen felpattantam, ami miatt a velem szemben ülő Andrea döbbenten pillantott rám.

-Mennem kell – motyogtam neki oda és kiléptem a napsütésbe.

Céltalanul kezdtem el sétálni a paddockban. Miközben próbáltam feldolgozni az olvasottakat és azt, hogy Dalma mért hazudott. Elindultam vissza a saját bázisunkra mikor belefutottam a lányba, akit tudat alatt kerestem. Megragadtam a karját és hálát adtam az égnek, hogy még korán volt ahhoz, hogy külsösöket engedjenek be, és azért mert külön ajtón kellett bemenni a pihenőszobáinkba.

-Kérlek, mondd, hogy azok a cikkek nem igazak – néztem Dalmára, akinek a szemei megteltek könnyekkel és csak megrázta a fejét jelezve, hogy nem teheti – Mért hazudtál? – szegeztem neki a kérdést.

-Gyakorlatilag nem hazudtam – kezdte a padlót nézni.

-Nem azért nem akartál a Ferrarihoz jönni, mert nem tudsz olaszul, és mert visszautasítottak pár éve... Hanem mert féltél az apád véleményétől hisz Toto Wolff nem igazán örülne neki, ha a lánya a rivális csapattal szerződne igaz? Nem azért zavart volna, ha Wolff megtudja, mert te Mercedes motoros autóban ülsz és ő a menedzsered ha nem mert ő az apad – túrtam a hajamba – Jó érzés volt szórakozni velem?

- Nem szórakoztam veled és ehhez az egészhez semmi köze nincs Wolffnak igen is le akarok szerződni a Ferrarihoz. Hadd magyarázzam meg Charles kérlek! – nézett rám kérlelően.

-Nem gondolod, hogy késő? Tudod én azt hittem, ami közöttünk van igazi, és hogy te más vagy – mondtam keserűen – Ha nem lenne az apád a Mercedes csapatának az élén akkor nem lett volna befolyása a Williamsre és most itt sem lennél – mondtam élesen – Te is olyan, vagy mint lassan a fél mezőny egy befolyásos ember gyereke – nevettem erőltetetten – Hát persze! A FIA még engedélyt is adott, hogy itt versenyez Wolff miatt.

-Charles kérlek! – lépett felém.

-Menj el – ráztam a fejem és hátráltam egy lépést – Most csak menj el – fúrtam a tekintetem az övébe. Ő lassan megfordult és kisétált az ajtón én pedig legszívesebben az öklöm a falba vertem volna.

Nem tudtam biztosra hogy az, ami közöttünk volt az egyáltalán igaz volt-e. Alig pár órája még szorosan öleltem magamhoz most viszont úgy éreztem magam mintha minden csók és ölelés hazugság lett volna.

A reggel történései az egész napomra rá nyomták a bélyegjüket. A kvalifikációt életem egyik legrosszabb kvalifikációjának éltem meg, de ezzel a csapat biztosan nem értett volna egyet, ha hangosan kimondtam volna. Másnap Dalma mellől indulhattam ő az 5 helyről én pedig a 6 helyről. Természetesen ezért a kérdések erre is kitértek. Éjszaka gyakorlatilag alig aludni az agyam végig zakatolt egy pillanatra sem hagyta abba. Másnap szándékosan kerültem az összes helyet ahol összefuthattam Dalmával és próbáltam kizárni anya és a testvéreim beszélgetéseit, amik róla szóltak.

-Charles minden rendben? – kérdezte aggódva anya.

-Persze csak alig aludtam éjszaka – erőltettem mosolyt az arcomra.

-Szinte hozzá sem nyúltál az ételhez előtted – mondta.

-Minden rendben – ismételtem meg kicsit eréjesebben.

A rajtrácson is igazán hűvös volt a hangulat. George próbált Dalma elé állni és szinte végig beszélték azt az időt, amíg arra vártunk, hogy beülhessünk az autóinkba. Dalma olyan szörnyen festett, mint én. A karjait összefonta a mellkasa előtt és egész testéből sütött, hogy mennyire ideges. Amint kialudt a lámpa kezdetét vette életem egyik legidegőrlőbb futam. Dalma jobban rajtolt, mint én és sikerült el is húznia tőlem. A 17. körben viszont már sikerült olyan közel kerülnöm Dalma autójához, hogy előzni tudjak. Nem igazán tudtam megítélni, hogy melyikünk hibázott, de az egyik kanyarban összeakadtunk, aminek következtében mind a kettőnk versenye véget ért.

-Hát ez igazán felnőttes viselkedés – szúrta oda mikor belépett a FIA irodájába ahol mind a kettőnket meghallgattak.

A FIA végül versenybalesetnek minősítette az ütközésünk és mind a ketten mehettünk a riportot adni.

-Ebben is apád keze van, hogy ennyivel megúsztuk? – kérdeztem keserűen.

-Charles, Toto nem Isten – horkantott fel – Vagy talán direkt jöttél belém? – kérdezte szikrákat szóró szemekkel.

-Ez maradjon az én titkom hisz neked is számtalan van előttem – mondtam.

-Mért is hibáztatsz? – szólt utánam, de én nem akartam vele tovább beszélni.

Ausztria

A számomra sikertelen hétvége után azonnal Ausztriába vettük az irányt. Gyakorlatilag, ha nem volt muszáj ki sem tettem a lábam a szobámból. A Dalma iránti dühöm nem akart csillapodni én sok személy dolgot megosztottam vele ő viszont ezek szerint nem gondolta igazán komolyan azt, ami közöttünk van.

-Menjünk együnk valamit – léptek be a testvéreim a szobámba.

-Oké – vontam vállat.

Mindenki abban az étterembe evett ahová én is beültem a testvéreimmel.

-Mért nem maradhattam a szobámban? – hallottam meg Dalma hangját a hátam mögül.

-Enned kell – szólt neki Mia – Az anyukád azt mondta, hogy hozzalak ki a szobádból mindenáron.

-Mindenki utál! Nézd meg beléptünk és mindenki bámul nekem ez nem megy – mondta Dalma majd megfordult és kiment Mia pedig ment utána.

-A sajtó gyakorlatilag rászállt az egész családjára Dalmát pedig folyamatosan bombázzák – mondta Lorenzo – Pedig ő semmiről sem tehet szegény lány – emelte fel a poharát.

-Nem kellett volna elfogadnia a lehetőséget – mondtam.

-Ne legyél álszent ilyen helyzetben te is elfogadtad volna, sőt bárki. Plusz tényleg nem úgy ült be abba az ülésbe, hogy zöldfülű az elmúlt két évbe szerzett két első helyet. Azért a Formula 1 más tészta, mint a 3 vagy a 2 de azért elég jól helyt állt!

-Mindegy beszéljünk másról – ráztam a fejem.

Másnap egyedül érkeztem a pályára és éppen a motorhome-unk felé tartottam.

-Bocsánat segítenél nekem kissé eltévedtem – állított meg egy idősebb hölgy én pedig kicsit meglepődtem.

-Igen persze – bólogattam.

-Köszönöm – mosolyodott el a néni – Élőben sokkal helyesebb fiú vagy Charles Leclerc. Van egy korban hozzád közeli unokám igazából kettő is de csak az egyik illene hozzád, ugye nincs most senkid? – karolt belém a néni mintha ezer éve ismerne.

-A szerelmi életem igazán bonyolult – szaladt ki a számon.

-Oh sajnálom, bemutathatlak az unokámnak igazán kijönnétek ő is oda van az autósportokért – magyarázta – Nézd ott is van! Dalma – kiáltotta el magát az idős néni én pedig zavartan néztem össze Dalmával.