Sebességkorlát nélkül | ✔|

19.Fejezet

-CHARLES 

Dalma idegesen rágta a körmét mellettem miközben a szálloda felé mentünk.

-Anyát ismervén a szálloda előtt fog várni ránk és ki kell majd szállnod – pillantott rám barna szemeivel.

-Nyugi Dalma kiszállok, köszönök és lelépek olyan indokkal, hogy még dolgom van, és hogy holnap megyek Olaszországba – nyugtattam meg.

-Nem ismered az anyámat - csóválta a fejét - Át fog rajtunk látni – kezdett remegni a lába.

-Nem fog, ha nem vagy feltűnő – tettem a tenyerem a combjára.

-Hogy lehetsz ilyen nyugodt? – nézett rám hitetlenkedve.

-Nem tudom – nevettem fel.

Dalmának igaza volt az anyukája a szálloda előtt állva várt mikor pedig meglátta a begördülő fekete autóm mosolyogva intett nekünk.

-Szia, anya! – szállt ki Dalma majd az anyukájához lépett.

-Szia drágám, nem ez a ruha volt rajtad tegnap este is? – kérdezte tőle.

-Olyan jó az idő és nincs más nálam csak fekete farmer és pólók reggel pedig úgy keltem fel, hogy mindenképpen szoknyás napot tartok...Meg hát ez Monaco, ha tehetem, akkor inkább kiöltözőm – magyarázta Dalma.

-Charles már négy éve nem találkoztunk – fordult felém Dalma anyukája hirtelen.

-Gréta igen régen volt már – mosolyogtam.

-Hogy hogy együtt reggeliztetek? – nézett felváltva ránk.

-Nem mondtam? Elég jó barátok vagyunk Charlesal és megkérdeztem tőle, hogy tud-e valami jó helyet reggelire és mivel még ő sem evett ezért csatlakozott hozzám – hazudta Dalma mintha könyvből olvasta volna, még a szeme sem rebbent én csak bólogattam mellette.

-Na és ebédre tudsz valami jó helyet Charles és van programod? – kérdezte Gréta.

-De anya Charlesnak biztosan jobb dolga is van, mint velünk jönni ketten is fel tudjuk fedezni a várost – karolt az anyukájába Dalma.

-De egy törzsgyökeres ember körbevezetése mindig jobb – mosolygott rám Gréta és még mielőtt válaszolhattam volna megszólalt a telefonom.

-Szia, anya – szóltam bele.

-Szia, hol vagy? Van valami programod mára? – kérdezte jókedvűen.

-Ami azt illeti, azt hiszem, most fogom körbe vezetni Dalmát és az anyukáját a városban – mondtam.

-Hol vagytok? – kérdezte anya.

Így történt, hogy akár mennyire is elterveztük Dalmával, hogy én lelépek miután elhoztam az anyukáink közbe szóltak. Anya igazán jól kijött Dalma anyukájával nagyszerűen egyetértettek abban, hogy a Formula 1 néha mennyire kiszámíthatatlan, hogy mennyire aggódnak néha értünk.

-Gyakorlatilag csütörtökön, amíg nem tudtam, hogy Dalma jól van a szívem megállt. A kollegáim már ott tartottak, hogy a mentőket hívják. Aztán Toto felhívott és elmondta, hogy Dalma nincs olyan rosszul, mint amilyennek tűnt és már vitatkozik vele . Annyi munkám volt és egyszerűen nem tudtam eljönni vasárnapnál előbb - rázta a fejét szomorúan - Toto és Dalma is azt mondta ne jöjjek nem olyan súlyos így hittem nekik – magyarázta Greta anyának miközben előttünk sétáltak.

-Szóval nem csak velem voltál kegyetlen csütörtökön? – kérdeztem suttogva.

-Nem az én napom volt eltiltottak a hétvégi versenytől – bólogatott – Sajnálom – mosolygott szomorúan.