Sebességkorlát nélkül | ✔|

32.Fejezet

SPA

-CHARLES

-Minden rendben? Úgy nézel ki, mint akinek fáj valamilye – léptem be este Dalma szobájába, aki az ágy közepén ült körülötte pedig körbe papírok. Gyanítottam, hogy a Ferraris szerződése.

-Toto mellékesen megemlítette, hogy jövőhéten Carly is ott lesz Monzában – mondta fájdalmasan ráncolva a homlokát – Azóta nem bírok koncentrálni erre – mutatott maga köré – Nem viccelek már hússzor olvastam el az első oldalt.

-Relax fürdő? – ajánlottam.

-Olyat lehet – csillant fel a szeme.

-Megcsinálom – hajoltam oda hozzá és adtam neki egy puszit.

-Ha még nem mondtam volna, szeretlek – simult a karjaimba tíz perccel később a forró vízben.

-Ha tudtam volna, hogy egy kádforró fürdő közben ilyen könnyen kimondod akkor már Kanadában megcsináltam volna – nyomtam egy puszit meztelen vállára majd végigsimítottam a karján és összefontam az ujjainkat.

-Nem vált volna be – nevetett fel lágyan majd a fejét a vállamra hajtva felnézett rám – Tényleg szeretlek – adott egy puszit az államra.

-Tudom – szorítottam meg a kezét – Én is szeretlek. Elmeséled mi volt tegnap? – kérdeztem.

-Előrelátón hívtam anyát, aki aztán tökéletes villámhárító volt röviden – mondta – Hosszabban Toto egy kicsit kiakadt mikor közöltem vele hogy a saját utam akarom járni, meg hogy nem akarom, hogy tovább a menedzserem legyen ott vívtunk egy kis szokásos szó párbajt, aminél anya közbevágott. Majd miután mind a ketten lenyugodtunk gyakorlatilag feltételeket szabott – magyarázta – A többit már te is átélted ma.

-Hol van most anyukád? – kérdeztem.

-A szállodájában valami cikket kell S.O.S. leadnia szóval nem tudott átjönni, amit most nem igazán sajnálok – mosolygott – Meg amúgy is Toto mondta neki, hogy megvan a szerződés és hogy át kellene olvasnom.

-Mozgalmas napod volt – mondtam.

-Ilyen az élet velem mozgalmas – mondta és közben lehervadt a mosolya – Félek a holnapi versenytől. Nem úgy érzem az autót, mint a szünet előtt. Hatodik helyről indulok, de nem érzem tartósnak – rázta a fejét.

-Menni fog Dalma ez nem utcai pálya inkább menj, fel lassabban a dombon aztán majd rágyorsítasz menni fog. Ha pedig nem leszel elégedett a holnapi teljesítményeddel, akkor ígérem, tüzetesen átnézem veled mit rontottál – ígértem.

-Megtennéd? – nézett rám.

-Érted bármit – húztam végig az orrom az arcán – Meg hát muszáj is lesz hisz legközelebb mikor itt leszünk az egy év múlva lesz, mikor mind a ketten piros overállba leszünk - suttogtam a fülébe.

Mikor kiléptünk a fürdőből Dalma telefonja a papírhalom alatt csörgött valahol. Gyorsan az ágyhoz lépett, hogy felvegye a telefont mielőtt a másik fél megunja a hívást és leteszi.

-Szia, anyu – szólt bele – Nem még nem alszom most fürödtem – nézett rám és a tekintete a hasamra tapadt miközben az arca egyre vörösebb lett – Tessék? – kérdezett vissza és a tekintetet kikerekedett – Hogy átjössz, és itt alszol ma holnap pedig a verseny után jössz velem Angliába. Anya nem kell szemmel tartanod – húzta össze a szemöldökét – Te is tudod, hogy értem – sóhajtotta – Hány perc múlva érsz ide? – kérdezte beletörődve – Mennyi? – kapta fel a ruháim és elindult felém miközben az anyukájára csapta a telefont – Anya két percen belül itt van.