Sebességkorlát nélkül | ✔|

38.Fejezet

MUGELLO

-CHARLES

Épp Pierrel beszélgettem mikor megjött az üzenet Dalmától, hogy mehetek, mert Carla már eljött tőle.

-Megyek Pierre – néztem a legjobb barátomra.

-Dalma mit szólt hozzá hogy Charlotte itt van? – kérdezte még gyorsan.

-Még semmit – vakartam meg az állam – De biztos vagyok benne, hogy nem lejtett örömtáncot mikor megpillantotta. Mindenesetre holnap együtt vacsorázom vele – túrtam a hajamba – Nem mondhattam neki nemet.

-Igazán hülye vagy – veregette meg a vállam.

Dalma épp a szobaszervízt hívta mikor besétáltam a szobájába már rutinosan rendelte a vacsoránkat pedig az elmúlt hetekben nem igazán volt esélyünk, hogy együtt vacsorázzunk kettesben pedig minden este együtt aludtunk.

-Hol vannak a virágszirmok? – kérdeztem miközben az ölembe húztam majd felszisszentem mikor az ujjait az enyémek közé kulcsolta.

-Beütötted a kezed – állapította meg.

-Csak megrántottam a csuklóm semmi komoly. Tényleg – mosolyogtam rá.

-Igazából örülök, hogy Carly a gyertyákat beszerezte szerintem, ha még virágszirmokat is kértem volna, akkor hozzám vágott volna valamit – nevetett fel miközben a kezem az ajkához húzta – Jobb már? – mosolygott rám.

-A kezem igen, de közben itt is fáj – mutattam a nyakamra – Meg itt – az arcom következett –Meg itt i...

-Értem mindenhol fáj – nevetett megint.

-Nevess még, olyan rég hallottalak így nevetni – adtam egy puszit az arcára.

-Ugye tudod, hogy egy perce rám ijesztettél? – túrt a hajamba és a homlokát a halántékomnak  döntötte – Abba kellene hagynod ezeket a heti szintű autótöréseket.

-Hé, az elmúlt két hétben nem az én hibám volt – mentegetőztem – Most pedig azt hittem száraz annyira a pálya, hogy sikerüljön az, ami általában szokott. Sajnálom, hogy rád ijesztettem.

-Kárpótolnod kell – jelentette ki – A szabadedzés után majdnem elájultam. Szólnod kellett volna, hogy Charlotte itt lesz! – húzódott el.

-Én sem tudtam addig, amíg reggel össze nem futottunk! Ami azt illeti, van valami – kezdtem kimérten és direkt szorosabban fogtam át a derekát.

-Igen? – ráncolta a homlokát.

-Holnap együtt vacsorázom vele – hadartam el ő pedig egy pillanatig csak bámult rám pislogás nélkül.

-És hol? – kérdezte próbálva közömbös hangot megütni, de nem sikerült neki.

-Még nem tudom – ráztam a fejem.

-Akkor én holnap az öcséddel Carlával és még valakivel véletlenül pont ugyan ott fogok enni, hogy szemmel, tudjam tartani a nőt jó? – kérdezte egy görcsös mosollyal.

-Ez olyan, mint mikor én ettem a többiekkel ott ahol te Callummal? – kérdeztem.

-Valami olyasmi – értett egyet – Most pedig engedj el, hogy beengedjem a vacsoránkat – mondta hideg hangon.

Amíg a pincérsrác kipakolt addig én a fürdőben álltam és próbáltam nem a falba verni a fejem egy igazi hülye voltam. Túl hamar mondtam el neki. Miután leültünk enni nem lehetett mást hallani csak az evőeszközök és a tányér egymáshoz koccanását miközben mind a ketten az előttünk levő gyertya lángját bámultuk.