Sebességkorlát nélkül | ✔|

3.Fejezet

-DALMA

Már két hete élek kint Angliában és ez a két hét maga volt a rohanás. Miután beköltöztem az első saját lakásomban az első éjszaka maga volt a pokol aztán szépen lassan mindenhez hozzászoktam feltérképeztem a környéket és elkezdődött a közös munkám a Williamssel.

Általában minden reggelem Ericcel facetimeolva kezdtem a mai napom viszont megcsúszott kicsit mivel elaludtam reggel és ezért késésben voltam. Amint beültem az autómba és elindultam a központban már is hívtam a legjobb barátomat. Miután felmutattam a belépőkártyám és behajtottam a parkolóba.

-Te jó ég az ott az első autó? – kérdezte miután beléptem az épületbe.

-Igen – léptem közelebb a versenyautóhoz – Amúgy még meg sem dicsértem az új hajad ez hasonlít a legjobban az eredetire.

-Köszi – nevetett – Nekem is ez tetszik a legjobban az eddigiek közül – túrt bele – Sosem hittem volna, hogy egyszer visszasírom, majd a vörös hajam most újra van kedvem selfiezni.

-Akkor ezt majd mindenképpen ki kell élveznünk – mondtam.

-Rendben – nevetett.

-Szia, Dalma! – köszönt George.

-Szia, George – mosolyogtam rá.

George Russellnél jobb első csapattársat el sem képzelhettem volna. Már azóta ismerem, hogy bekerültem a Mercedes mentorprogramjába. De az elmúlt hetekben a kapcsolatunk még sokkal jobb lett.

-Készen állsz a mai napra? – kérdezte.

-Kicsit ideges vagyok, de igen. El sem hiszem, hogy holnap már repülünk tesztelni ez olyan hihetetlen! – néztem fel rá majd visszafordultam a telefonom kijelzője felé.

-Jaj bocsi nem láttam hogy Facetimeolsz! Szia, Eric – állt mellém – Rég találkoztunk hogy vagytok Miával? – kérdezte.

-Nagyon jól igaz már nem találkoztunk egy ideje mivel nagyon készül a szezonra Christian mellett – mondta felcsillanó szemmel.

-Biztos nem könnyű Mia Horner barátjának lenni ilyen szempontból – nevetett George.

-Sok szempontból nem könnyű, de én akkor is szeretem – mosolygott a kamerába.

-Olyan nyálas vagy néha – mosolyogtam – Na de most leteszem. Szeretlek vigyázz magadra! Ne csinálj semmi olyat, amit az orvos megtiltott, mert felülök az első gépre és oda repülök! – fenyegettem meg majd ő is elköszönt és letettem George lazán zsebre dugott kézzel várt.

-Már mindenhol kerestelek titeket gyertek már mindenki csak rátok vár! – lépett hozzánk William az egyik asszisztens.

A megbeszélés végén Claire a lelkünkre kötötte, hogy menjünk haza és pihenjük ki magunkat reggel pedig a reptéren találkozunk és együtt utazunk Barcelonába.

Másnap a reptérről egyenesen a pályára mentünk, hogy megnézzük, hogy a csapat, hogy halad az autó összeszerelésével gyakorlatilag olyan izgatott voltam mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékával. A paddockban sétáltunk Georgeal mikor hirtelen valaki teljes erejéből nekem csapódott és kishíján fellökött.

-Végre Dalma te jó ég úgy hiányoztál! Bocsi hogy nem volt időm, de most mindent bepótlunk majd főleg az elkövetkezendő hónapokban – szorongatott meg Mia – Szia, George.

-Szia, Mia hogy vagy? – kérdezte mosolyogva.

-Mia nem kapok levegőt – mondtam nevetve.

-Úgy unatkoztam. De komolyan – rázta a fejét – Hogy vagy Dalmi nagyon izgulsz? Ne mondd el senkinek, de én titokban neked szurkolok – mondta – Ha nem harcoltam volna azért, hogy Alex maradjon a Red Bull másik ülésében garantáltan te ülnél ott. Szívem szerint az Alphaba is szívesen betettelek volna, de hát a Honda ragaszkodott Yukihoz – fintorgott.