Sebességkorlát nélkül | ✔|

5.Fejezet

-DALMA

Az elmúlt hetet úgy tudtam volna a legjobban leírni, hogy csapatépítő az asszisztensemmel. Miután haza jöttünk Barcelonából Lana gyakorlatilag hozzám költözött a csuklóm miatt, amivel nem is lett volna gond, ha nem ügyelt volna kínos pontossággal arra, hogy tényleg semmit se csináljak a jobb kezemmel. Teljesen ki voltam készülve mivel szimulátorozni sem szimulátorozhattam de legalább a duzzanat teljesen felszívódott a csuklómból és már nem fájt minden apró kis mozdulattól.

Ma este lesz a nagy gála, ami miatt elég ideges voltam mivel elég sok ember lesz ott és előtte egy vörösszőnyegen kell bevonulnunk Georgeal. Ahol sok kép fog készülni rólunk és akár kérdéseket is tehettek fel nekünk.

A hajam begöndörítették és egy világoskék fehér estélyi volt rajtam, aminek a felső része csipkével volt borítva. A magassarkúm egy tíz centis lakk magassarkú volt, aminek hátul volt egy cuki masnija ezért sajnáltam, hogy nem látszódott ki a ruhám alól. A táskám pedig egy borítéktáska volt.

Miközben a vörösszőnyegen sétáltunk felöltöttem a magabiztos mosolyom.

-Úgy utálom ezeket – mondtam Georgenak mikor végre beértünk.

-Ne is mondd szerintem megvakultam – dörzsölte a szemeit – Na, menjünk fel.

Beszálltunk a liftbe, ami a legfelső szintre vitt minket és rögtön a Williams fő asztala felé vettük az irányt.

-Legközelebb mi is a művészbejárón akarunk bejönni – jelentette ki George miközben leült Carmen mellé.

-Sajnálom, de nem lehet – mondta Claire.

-Amúgy őszintén ennek az egész gálának mi értelme is van? – kérdeztem.

-Senki sem tudja – mondta Claire – Megünnepeljük a jövőhéten kezdődő szezont, és hogy végre már nincs koronavírus.

Egy idő után a bárhoz sétáltam és kevertettem magamnak egy alkoholmentes mojitot.

-Hogy van a csuklód? – kérdezte egy mély hang.

-Nagyszerűen jobb, mint bármikor mutattam fel. Susie nincs itt vagy esetleg Carly – kérdeztem kicsit keserűbben, mint terveztem.

-Nincsenek de Susie üdvözöl – mondta Toto.

-Én is őt – mosolyogtam hűvösen – Figy...

-Te jó ég, de jó hogy itt vagy – lépett mellém Mia és a nyakamba borult – Szia Toto – köszönt – Megzavartam valamit? – kérdezte.

-Nem – vágtam rá – Mi a helyzet? – kérdeztem.

-Csak szimplán a falon vagyok, már apától az elmúlt napokban már kikészít – mondta. Egy fotós lépett oda hozzánk, aki készíteni akart egy közös képet mind a hármunkról. Toto utána vissza ment a Mercedes fő asztalához Mia pedig tovább mesélt arról mennyire ki van az apjától egy idő után a fiúk is elkezdtek körénk gyűlni majd megjöttek a Ferrari akadémisták.

-Marcus – öleltem meg a srácot, akivel két éven keresztül együtt versenyeztem – Hogy vagy? – kérdeztem.

-Nagyon jól. Gratulálok – mosolygott – Te hogy vagy izgulsz már? Hallottam elég jó tesztet teljesítettél még sérült csuklóval is – mondta.

-Hát próbálkozom, de az biztos, hogy nem lesz egyszerű dolgom. Rob – öleltem meg az orosz pilótát.

Mick is megjelent, hogy üdvözölje a volt csapattársát és beállt közénk beszélgetni. Az állóasztal túloldalán Charles és Callum egymás mellett álltak Charles Pierrel beszélgetett Callum pedig Georgeal. Callum pillantott először felénk, akinek meglepettség látszott a tekintetében miközben mellém pillantott én is magam mellé néztem és nevetésbe törtem ki.