Sebességkorlát nélkül | ✔|

44.Fejezet

-CHARLES

Már fél órája ültem a bérelt autómban Dalma lakása előtt. A mosolyom még is levakarhatatlan volt, Dalma Monacoban volt én pedig Londonban. Nem értettem, hogy tudtunk ennyire elkommunikálni egymás mellett. Mind a ketten meg akartuk lepni a másikat, erre az eredmény az volt, hogy most még órákig távol vagyunk egymástól.

Lana bordó autója egy órával azután érkezett hogy beszéltünk Dalmával.

-Bocsi csak váratlanul ért, hogy itt vagy és még haza kellett mennem a kulcsért – nyitott be majd beütötte a riasztó kódját – A kód 0523 könnyű megjegyezni Dalma születésnapja, fun fact utólag változtatta meg a monacói nagydíj után. Itt a pót kulcs – nyomott a kezembe egy kulcsot – A hűtő teljesen üres, Dalma alig tartózkodott itt mostanában szóval...

-Tudom beszéltünk – bólogattam – Köszi Lana sajnálom, hogy keresztbe húztam a szabadnapod – vettem elő a legszebb mosolyom.

-Igazából Dalma elmondta mi történt azzal felvidítottál – nevetett – Csak hoztátok a formátokat. Charles meg kéne beszélnetek ami Szochiban történt.

-Melyik részét? – billentettem oldalra a fejem.

-A találgatást róla és rólad. Fel kellene vállalnotok amíg nem késő. Ha letagadjátok és azt mondjátok, hogy semmi sincs közöttetek majd pár hét múlva előálltok azzal, hogy mennyire halálosan szerelmesek vagytok egymásba... Ez nem jó ötlet – csóválta a fejét.

-Én tudom – bólogattam – Dalma fél, én magabiztos vagyok – húztam ki magam – Ha nem lennék, az most nem lennék ki! – nevettem fel.

Miután Lana elment beültem az autómba és elindultam hogy bevásároljak az itt tartózkodásunk idejére. Talán túlzásba is estem egy kicsit. Miután végeztem a bevásárlással konstatáltam, hogy még két órám van Dalma érkezéséig így nekiálltam, hogy összedobjam a vacsoránkat. Teljesen belemerültem a konyhai munkálatokba így észre se vettem mikor kinyílt a bejárati ajtó és Dalma hazaért, már csak arra eszméltem fel, hogy a karjait a derekam köré fonta és a fejét a hátamra fektette.

-Szia – köszöntem miután megfordultam a karjaiba majd két kezembe fogtam az arcát és alaposan megcsókoltam.

-Szia – köszönt rekedten miután ajkaink elváltak – Hiányoztál – temette a fejét a nyakamba.

-Te is nekem – szívtam be az illatát – Mindjárt kész a vacsi – mosolyogtam le rá.

-Isteni vagy – nézett fel rám csillogó szemekkel.

Miközben az utolsó simításokat végeztem Dalma megterített kettőnknek, majd leült az asztalhoz és a telefonját nyomkodva várt rám.

-Milyen volt otthon? – kérdeztem miután leültem vele szembe.

-Jó, a nagypapám nagyon izgatott, hogy jövőre a Ferrárinál leszek – nevetett – Meg jó volt egy kis időt együtt tölteni Dáviddal hiányzott. Neked milyen volt otthon? – kérdezte.

-Olyan, mint általában csak most azzal zaklatott mindenki, hogy még is mi van közted és köztem – vontam vállat – Ízlik? – váltottam témát gyorsan.

-Igen nagyszerű szakács vagy – fúrta a tekintetét az enyémbe.

-Gyakorlatilag annyi ételt halmoztam fel a hűtődbe, hogy az elkövetkező napokban ki se kell tennünk a lábunk – kacsintottam mire ő csak a fejét rázta.

-Szóval most négy napig teljes social media detoxban leszünk? – kérdezte – Csak te én és a kettesben töltött idő? – csillant fel a szeme.