Sebességkorlát nélkül | ✔|

15.Fejezet

Spanyolország

-DALMA

Idegesen mentem vissza a konténerem felé miközben alig tudtam visszatartani a sírást. Igazából a hétvégem abban a pillanatban romlott el mikor megláttam, hogy Charlotte Siné is itt van. Már tegnap óta mérges voltam Charlesra attól a pillanattól mikor láttam, hogy Charlotte hogy csüng rajta. Aztán a ma reggel csak rá tett egy lapáttal úgy éreztem átvertek. Két napja mikor megtudtam, hogy szemben lakik, boldog voltam most viszont utálom, hogy szemben lakik velem, de tényleg. Igazából semmi sem történt köztünk Callummal tegnap csak már be voltak zárva a kapuk és a portás sem volt a helyén este mikor vissza akart menni a szállodába így nem volt más választása maradni kellett és mivel az én hibám volt így mondtam neki, hogy aludjon nálam. A közös vacsora után vele és Mickel egyszerűen csak beszélgettünk. Semmi sem történt azon kívül, hogy egymás mellett aludtunk.

A napom egészére rá nyomta a bélyegét a reggelem a harmadik edzésem katasztrófa volt, de aztán sikerült felszívnom magam és az időmérőn a hatodik helyet megfutnom szóval büszke voltam magamra. Aztán a Ferrari megkeresett, hogy majd ugorjak be hozzájuk. Majd az ajánlatuk még mindig nem hittem el. De tényleg mindig is az volt az álmom, hogy egy ilyen nagy múltú csapat tagja legyek, amihez apának is köze volt így még közelebb érezhetem magam hozzá. Biztos voltam benne hogy Toto nem igazán fog neki örülni, sőt talán még őrjöngeni is fog, de ha tényleg meg lesz a szezon első felében az első dobogóm, akkor a Ferrarihoz megyek jövőre. Csak szeretnék minél távolabb kerülni tőle nem akartam, hogy közöm legyen hozzá.

-Dalma! – hallottam Arthur Leclerc hangját a konténerházaktól.

-Arthur! – mosolyogtam rá majd megöleltem – Hogy vagy? Még nem is találkoztunk a hétvégén nem is mondtad, hogy itt leszel.

-Az egész családom itt van jöttünk szurkolni Charlesnak. Nézd, ott jön anya és a bátyám! – mutatott el mellettem.

Egy szőkehajú mosolygós nő sétált felénk a legidősebb Leclerc testvérrel.

-Te jó ég te vagy Dalma ugye? Nagyon nagy rajongód vagyok mióta a fiaim elmondták, hogy csatlakozol a Formula 1-hez – mosolyogva – Pascale Leclerc vagyok! – nyújtott kezet.

-Dalma Kovács – mosolyogtam és kezet fogtam vele.

-Hihetetlen volt az eddigi teljesítményed! Gratulálok – veregette meg a kezem.

-Köszönöm szépen igyekszem – mosolyogtam.

-Anya nem úgy volt, hogy az étteremben találkozunk? – lépett hozzánk Charles is.

-De csak a testvéreid kitalálták jöjjünk ide, és milyen jól tették – mondta majd visszafordult hozzám.

-Srácok mennünk kell az asztal foglalás miatt – szólalt meg hírtelen a legidősebb Leclerc fiú – Nagyon örültem Dalma – mosolygott.

-Várjatok, Dalma te nem szeretnél velünk jönni? – kérdezte Pascale.

-Köszönöm a meghívást, de talán legközelebb most még át kell futnom a csapat által készített elemzéseket – mosolyogtam rá.

-Rendben akkor legközelebb. Sok sikert a holnaphoz, maradjon köztünk, de neked fogok szurkolni holnap – ölelt meg Charles anyukája én pedig meglepetten álltam ott.

-Szia Dalma! Mikor megy a géped? – kérdezte Arthur mikor hozzám lépett egy ölelésért.

-Kivételesen holnap este van pár elintézni valóm otthon – öleltem meg.