Sebességkorlát nélkül | ✔|

28.Fejezet

-CHARLES

Miután Dalma elment felhívtam anyát.

-Szia, ugye nem le akarod mondani az ebédet? – kérdezte anya.

-Szia, anya nem. Csak azt akartam kérdezni, hogy baj-e ha viszek valakit magammal?

-Dehogy baj! De ugye nem Charlotte az? – kérdezte.

-Nem ő az – sóhajtottam.

-Anya mondd, meg neki érjen ide időben ne kelljen rá várni évekig – hallottam az öcsém hangját a hattérből és csak a szemeim forgattam.

-Én igazán kíváncsi vagyok, arra kit akarsz hozni Charles – mondta anya nem is törődve Arthur megjegyzésével.

-Majd meglátod – mosolyogtam – Mondd meg Arthurnak nyugodjon, meg időben ott leszünk.

Dalmát pár sarokkal arrébb vettem fel, mint ahol Toto nyaralója volt.

-Elbizonytalanodtam – vallotta be – Biztos jó ötlet, ha én most elmegyek veled? – tördelte az ujjait.

-Jó lesz – nyúltam a keze után – Figyeld meg anya a nyakadba fog ugrani – szorítottam meg a kezét – Ha anya rá kérdezne, mi van, közöttünk ne hazudj.

-Mért? – kérdezte.

-Mert valószínűleg így is tudja már – nevettem.

Nem hazudok, ha azt mondom a családom a nappali ablakára volt tapadva és azt leste, hogy ki száll ki az autómból. Nem féltem Dalmát hazavinni, mert tudtam, hogy anya nagyon kedveli. Miközben anya átölelte Dalmát én már meg sem lepődtem – ellentétben Dalmával – csak vállat vontam és besétáltam a konyhába.

-Nem akarsz valamit elmondani? – kérdezte az öcsém a konyhapulton könyökölve.

-Sok mindent mondanék, de szerintem te nem arra lennél kíváncsi – vigyorogtam miközben egy pohár vizet töltöttem magamnak – Szóval mit akarsz tudni?

-A lány a nappaliba... még is hogy? Nem tudom eldönteni, hogy meg akarlak ütni vagy gratulálni akarok – billentette félre a fejét.

-Csak barátok vagyunk – mondtam.

-Hagyd a süket dumát Charles! A barátaidra nem úgy nézel, ahogy rá igazából már hetek óta sejtem... Annyira depressziós voltál Silverstoneban. Tudtam, hogy köze van hozzá! Mért most? – kérdezte.

-Te is tudod, hogy Eric meghalt Dalma ki van készülve, hátha ha beszél anyával... Meg jövőhéten már dolgozunk és nem akartam lemondani se az anyával töltendő időt sem azt amit Dalmával tölthetek. Kevés alkalmunk van csak együtt lenni úgy, hogy nem lohol a nyakunkon valaki. Arthur szeretem – sóhajtottam – Annyira ki van készülve és nem tudom, hogy segítsek neki.

-Te is tudod, hogy Eric űrjét nem fogod tudni betölteni – veregette meg a vállam.

-Nem is akarom, én csak azt akarom, hogy újra boldogan csillogjon a szeme – ráztam a fejem – Az idő majd segít. Amúgy azt hittem jobban ki leszel akadva – nevettem szárazon.

-Dalma az elején letisztázta, hogy semmi se lesz közöttünk csak barátság ebben lassan beletörődtem aztán meg kibékültem Carlával is szóval örülök, hogy boldog, vagy de szólhattál volna róla! – mondta.

-Carla is jön ma? – kérdeztem.

-Igen – bólogatott – Enzo és Zoe pedig hamarosan itt vannak akkor hívott mikor begördültetek – mondta.

-Hol a csodakutyám? – kérdeztem és mintha Ferrari csak erre várt volna berohant a házba a hátsó kertből majd megállt a lábaim előtt és várta, hogy lehajoljak hozzá – Hát szia – simogattam meg ő pedig vakkantott egyet majd beindult a nappaliba ahol anya és Dalma a kanapén ültek.